Brém Zsuzsanna: Könyvajánló : Fejős Éva : Bangkok, tranzit

„Keresők”. Mindannyiunk számára ismerősen csenghet a kifejezés. Olyan személyekre utal, akik elindulnak az ismeretlenbe, hogy megleljék azt, ami hiányzik /vagy elveszett/ az életükből.
A regény fő toposzát is az útkeresés jelenti. Hét embert, hét zátonyra futott életet ismerhetünk meg: a külvilág és legfőképpen az édesanyja elvárásaitól megcsömörlött fotómodellt ; a halálos beteg fiatalembert, aki hátralévő idejében szeretné eddig elnyomott, igazi énjét adni ; egy házaspárt, akik egy szörnyű tragédia miatt távolodtak el egymástól ; egy fiatal, örökbefogadott lányt, aki igyekszik felkutatni az eredetét ; egy sikeres üzletembert, aki volt szerelmét akarja mindenáron megtalálni ; végül pedig egy „madámot”, akinek minden hite és reménye elszállt egy korábbi csalódás miatt.
A hét kereső sorsa a világ egyik legvarázslatosabb és legtöbb titkot tartogató városában, Bangkokban összefonódik.
A mű legnagyobb kérdése a koincidencia és a sorsszerűség között feszülő ellentét. Vajon valóban létezik sorsszerűség? Vagy pusztán a véletlenek szerencsés összjátéka folytán oldódnak meg a problémák, és történik meg a boldog egymásra találás?
Bár igen fiatal vagyok, némi túlzással még „fenekemen a tojáshéj”, mégis sok mindenen mentem már keresztül, és kezdettől fogva azt vallom, hogy véletlenek nem léteznek. A világegyetem minden eseménye okkal történik. Fejős Éva regénye pedig csak megerősített ebben a hitvallásomban. Nem „Fortuna kegye” révén egyesülnek újra a széthullott családok, hanem egy felsőbb jó vezérli őket ugyanarra a helyre, a megfelelő pillanatban.
Két dolog miatt ajánlanám mindenki figyelmébe ezt a művet:
Egyrészről azért, mert az életről szól, annak minden pozitívumával és hátulütőjével együtt. Részletesen megismerhetjük a szereplők múltját, sanyarú sorsát, bele tudjuk élni magunkat jelen helyzetükbe, átérezhetjük fájdalmukat, gyengeségeiket.
Hiszen – tudatosan vagy önkéntelenül – mi is folyamatosan keresünk, kutatunk valamit: talán egy célt, egy megnyugvást kívánunk találni, megfelelő mederbe terelni az életünket.
Másrészt a regény segítségével megismerhetjük Bangkok mindkét arcát: a ragyogást, a tündöklő felhőkarcolókat, melyek árnyékában kézzel fogható a mélyszegénység, és gyakran egyetlen megélhetési lehetőségként a prostitúció kínálkozik.
Nem véletlenül szerepel a címben a „tranzit” szó. Átmenetet, átutazást jelent. És ez a regény legnagyobb mondanivalója: szimbolikus értelemben is át kell haladnunk az alagúton, lépnünk kell, hogy a végén meglelhessük a fényt. Az új élet hajnalát.

Brém Zsuzsanna
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.