Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 3. Interju: TÓTH A. TAMÁS (TOTA)
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Mindenkit szeretettel üdvözlök! Köszönöm, hogy a Sétapálca riportsorozatban lehetőségem nyílik a bemutatkozásra! Becsületes polgári nevem dr. Tóth Tamás Antal. Két okból. Édesapám is jogász és ugyancsak Antal keresztnevű, így inkább a Tamás nevet hangsúlyozom azért, hogy a katonai behívó és a gyorshajtási bírság postázásakor megkönnyítsem a hatóság dolgát. Ennek következtében mérhetetlen fantáziával kitalált írói álnevem Tóth A. Tamás lett. Így talán nem merülök el a Tóthok feneketlen tengerében. A Holnap Magazinnál azonban sokan csak Tota fedőnevemen ismernek, amely rövidítés nem is kell mondanom, hogy miből ered. Egyébként ez a nicknév nem a saját szabadalmam, mert kollégáim egyike ragasztotta rám. Egy Tota ugyanis afféle barátságos, nagydarab, totyogós mackó lehet csak, aki nemcsak testsúlyban rendelkezik fölösleggel, de jókedvben és vidámságban is. Ez utóbbit pedig igyekszik megosztani másokkal.
Egyébként ott lakom, ahol a város zaja és bűze véget ér, ahol egy békaugrásnyi csak az erdő és kinyitva a tágasság, szóval Budakeszi egyik poros, faluvégi utcájában, a saját házamban szüleimmel és feleségemmel. Néha nagyfiam is hazalátogat, de tartok tőle, hogy ha jövőre befejezi a jogi egyetemet, akkor csak minden szökőévben jelentkezik majd megtekintés céljából. Hát, oldalról, hunyorítva és első pillantásra – ennyit a nevemről és a lakhelyemről.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszú távon tollat ragadj a kezedbe?

- A múlt évezredben kezdtem el írni. Valamikor Kennedy elnök meggyilkolása után egy-két évvel vetettem papírra az első versemet. Akkor mentem ugyanis első osztályba. Ez testvérek között is erősen közelít a fél évszázadhoz.
Először tíz évesen égettem el az összes versemet a nagyi sparherdjében. Aztán a középiskolában újra kezdtem és a gimi újságját, illetve rendezvényeit árasztottam el versekkel és írásokkal, így 1976-ban kijutottam a diákköltők sárvári találkozójára, ahol sokat tanultam, de eredménytelenül. Az egyetemen szintén nem menekülhettek előlem az Egyetemi Lapok, az Ifjúsági Magazin és más újságok sem. A nyolcvanas évek elején a fiatal íróknak volt egy köre, amelyik kiadott egy antológiát „Állapot” címmel, és ebben pl. Balázs Géza, Kemény István és G. Nagy Ilián elé tolakodhattam verseimmel. Sőt a Kulturális Alap irodalmi ösztöndíjat is adott. (Azóta is őrzöm Cseres Tibor aláírását.)
Később titkolni kezdtem, hogy „költő” vagyok és afféle „verses nyavalygásban” élem ki magam. A pénzhez és üzlethez értő, de a lírában értetlen főnökeim ugyanis ezt a magatartást várták el tőlem. Az „emberélet útjának felén” és az ezredforduló után azonban még egyszer megpróbáltam versben megszólalni, és akkor a Mozgó Világban mutatkoztam be, de már olyan mértékű volt a felhozatal versírókból, hogy a Parnasszus megközelítésére inkább lovat váltottam.
2008-tól kezdve írok rendszeresen novellákat, főleg a Holnap Magazin kiadványaiba, de írásaim az Interpress Magazin, a Zempléni Múzsa, a Sikoly és más újságok lapjain is világot láttak.
Az írás egyfajta belső kényszer számomra. Ahogy régen hajózni volt muszáj, nekem írni muszáj. Két önálló novelláskötetem jelent meg eddig: a titokzatos című „Story-phone” és a mulatságosan hangzó „Bogár háton”, a harmadik pedig, melynek „Alapkiképzés” a fedőneve, éppen előkészületben van. A tervem az, hogy ha megérem a folyamatosan növekvő nyugdíjkorhatár ellenére a nyugdíjat, akkor mindent megírok, ami bennem összegyűlt. Csak legyen, aki el tudja majd olvasni…

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Annak ellenére, hogy a lantot félredobtam és inkább a próza szívósságot és türelmet igénylő tájain botorkálok, szeretem a verseket. Gimnáziumi magyartanárom azt mondta, hogy egyik neves nyelvészünk rengeteg verset tanult meg kívülről. Erre én rátromfoltam, hogy még többet megtanulok. Száznegyvennél azonban megálltam. De nem bántam meg. Hihetetlenül jó memóriafejlesztő. Több mint harminc éve érettségiztem, de kapásból ma is bármikor elszavalom a Toldi első énekét, Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti vagy Nagy László tucatnyi versét.
Nem elég azonban ismerni a versírás minden csínját-bínját, nem elég jó verseket írni, még több kell. Ahogy egy nagy költő mondta, azért nem érdemes verset írni, hogy az emberből csak Szabolcska Mihály legyen. Véleményem szerint, ha nincs meg a szavaidban a „villám szaga a kövön”, akkor mindössze a nagy tömegbe simul bele a művészeted. A magam részéről a képességeim tekintetében tehát a prózában egyelőre jobb esélyeket látok. Ezért nem verselek.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Jogász vagyok. Szeretem a munkám, érdekes és szakmai körökben is elismert területen dolgozom. Én vagyok az állam egyik jogi képviselője a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Röviden, ha Strasbourghoz fordulsz, én vagyok az ellenfél ügyvédje.
A nemzetközi szervezetek ugyanis Európában két olyan bíróságot működtetnek, ahová magánszemélyek is fordulhatnak: az Európai Unió (amelynek 25 tagja van) a luxemburgi bíróságot, az Európa Tanács (amely 47 államból áll) a strasbourgit üzemelteti. A strasbourgi bíróság előtt a leggyakoribb probléma például, hogy a hazai perek öt évnél hosszabb ideig tartanak és ezért az államnak súlyos pénzeket kell kifizetnie. Órákat tudnék erről mesélni, de ez egy másik történet…

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Ferenczfi János?

- Hogy jó fej és bírom. Komolyra fordítva a szót, ismerem és tisztelem a munkásságát. Sajnálom, hogy keveset ír. Tudom, hogy kevés ideje marad művészi ambícióinak kiélésére, de volt szerencsém elbeszélgetni vele magánemberként és riporterként is. Azt hiszem, humorban ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Itt egy nagyon hosszú listát képzelj el. Említettem már néhány klasszikus költő nevét, akinek a verseit ma is fújom és olvasom. A magyar irodalom nagyon sok remek íróval és költővel büszkélkedhet. Az általam művelt műfajnál fogva Örkény, Karinthy és Rejtő kerülhet a kedvencek dobozba. A klasszikusokat ezért hagyjuk is.
Bevallom, hogy a mai magyar „profi” irodalmat nem szeretem. Nem szívesen olvasom őket, legfeljebb sznobizmusból, de nem élvezetből. Az a véleményem, hogy gyógyuljanak ki a lelki betegségeikből a nyilvánosságtól elzártan és ne előttünk. Ezért inkább egy profi nevét sem említeném. Az amatőrök közül főleg a Holnapmagazin alkotóit olvasom, és komoly irigységgel szemlélem, hogy egyre több a fiatal kora ellenére is jó író és költő. Konkrét nevet ebben a kategóriában sem említenék, mert lehet, hogy megsértek valakit, ha rossz memóriám miatt kihagyom a sorból…

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Az ötlet úgy születik, hogy valaki mond valamit, vagy történik valami, ami apró groteszk vagy humoros szikrát vet az agyamban és azt felírom vagy megjegyzem. Először kitalálom ezekből a szikrákból hova akarok eljutni, ezzel megszületik a novella csattanója. Aztán hozzáadok egy csipetnyi erkölcsi mondanivalót vagy társadalomkritikát, és ekkor ülök le módszeresen megírni.
Írás közben persze megjön az étvágy, lököm a szöveget, meg a poénokat, majd az első verzió után elégedetten hátradőlök. Másnap, harmadnap, vagy a sokadik napon viszont idegen szemmel nézve újra és újra előveszem, mert látom, hogy ezer sebből vérzik. Megcsócsálom, gyúrom a szöveget, míg végül elegem lesz a szőrözésből, vagy pedig úgy vélem, hogy elérte a kitűzött célt.
Utálom a töredékeket, ezért csak akkor ülök le írni, ha biztos vagyok benne, hogy kerek dolgot tudok belőle kihozni. Addig az egész cucc a fejemben érik. Így vannak olyan időszakok, amikor ontom az írásokat, és néha hetek telnek el szótlanságban. A legnagyobb félelmem ilyenkor, hogy többé már nem tudok fogalmazni, így újra és újra bizonyítanom kell a magam számára az ellenkezőjét. Durván ennyi.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Erre nagyon egyszerű és rövid a válasz. A poet.hu oldalon összefutottam Kun. J. Judittal (Sheldon). Ő szólt, hogy indul egy újabb és felnőtt írókkal is foglalkozó portál, a Holnap Magazin. Gyorsan átigazoltam.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Egyelőre csak rövid sztorikra jut időm, de régóta motoszkál a fejemben egy hosszabb írás vágya. Szeretnék előbb-utóbb egy jó regényt írni.
Köztes meglepetésként nyitottam egy saját honlapot http://tota.5mp.eu/web.php?a=tota és nyomatok rajta egy kis blogot. Érdeklődőt még nem nagyon észleltem arrafelé, de ha lesz, adok bele egy kis gőzt.
Pedzegettem már korábban, hogy az „Alapkiképzés” című harmadik novelláskötetem a nyomdába masírozik. Pénzhiány miatt egy ingyenes kiadó vállalta magára a terhet. Nagy tervem, hogy ebook formájában is kiadatom, mert úgy nagyon jó áron lehetne forgalmazni.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Tamás Istvánról szeretnék olvasni.

Tovább Tóth A. Tamás írásaihoz

Tóth A. Tamás (Tota) köteteiről, amelyek a Holnap Magazin gondozásában, kiadásában jelentek meg:

Story-phone

Bogár háton

Kozák Gabriella
2135
mami - 2012. november 06. 07:12:49

Kedves Tamás!

Az itt megjelenő munkáidat is szívesen olvasom, ezért ne csodálkozz, hogy az "életedre" is kíváncsi voltam. 92 évet megélt édesapám mondogatta mindig, hogy ha az ember semmit se csinál, akkor is elmegy az idő. Örülök, hogy Te is inkább írsz, legnagyobb örömömre.

Szeretettel: Jártó Róza

277
farkas viola - 2012. november 05. 22:56:36

Kedves Tota!
Szívesen olvastam értékes vallomásod, külön kiemelném életed eredményeit és humorodat.
Szeretettel gratulálok, további sikeres munkálkodást kívánva: Viola

134
Tota - 2012. november 05. 18:20:14

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy már az első napon ennyien elolvastátok a riportot. Én is remélem, hogy sok-sok részt fog ez a sorozat megérni, hiszen jómagam is kíváncsi vagyok, hogy a Holnapmagazinban megjelenő írók, költők "civilben" mivel foglalkoznak és mit tartanak érdemesnek elmondani magukról.
Kedves Tibor! Köteteim közül a Bogár háton talán még kapható a Bookline-nál. A nevemet persze elrontották, mert Tóth T. Tamásként vittek be a keresőrendszerbe.
Köszönöm a jókívánságokat!
Baráti üdvözlettel:
Tota

48
Edwin Chat - 2012. november 05. 16:03:56

Kedves Tota!

Érdeklődéssel olvastam a veled készült riportot, ugyanúgy, mint az előző kettőt. Mindenkire kíváncsi vagyok. Kívánok neked sok-sok ötletet, írnivalót, erőt, egészséget a jövőre. A riporterkisasszonynak ugyanezt, plusz egy jó adag kitartást a munkájához. Remélem ez a sorozat több tíz, több száz részt fog megélni. Alapanyag (HM tagok) van bőven.

Üdv: Edwin.

2603
orkutya - 2012. november 05. 12:56:44

Kedves Tota!
Te vagy a második doktorált irodalmár Gabi tollából. Eddig úgy gondoltam, hogy elsősorban azok írnak, akik nagyon ráérnek, és üres óráikat elütvén, unalmukat csökkentvén írnak valamit. Úgy, mint én, és a hozzám hasonló időmilliomosok. De nem! Bár, - Leonardovicshoz hasonlóan - mindig időzavarban vagy, ha megérett Benned egy ötlet, és az kikívánkozik, hat ökörrel sem lehet Téged visszatartani. Hál' Istennek! Így részesülünk valami pluszban, aminek személy szerint nagyon örülök.
Szívesen megvenném egyik, vagy másik novellás-kötetedet, ha még kapható. Kapható?
Baráti üdvözlettel: Tibor

3300
kandracs roza - 2012. november 05. 10:45:43

Kedves Tamás-Antal!! szeretettel olvastam bemutatkozó írásod.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.