Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 4. Interjú: TAMÁS ISTVÁN
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Tamás István néven keresztelt meg a pap. Ma is ezt a nevet használom és változatlanul ez áll a keresztlevelemben. Egy nagyon szép kis, ma is fejlődő városban Putnokon, egy szülőotthonban láttam meg a napvilágot, egy Mária nevű bábaasszony segítségével. Sokszor elmentem már ebből a városból, de valami mindig visszahívott, visszavárt. Ezért is tekintem a Gömör fővárosaként is emlegetett Sajó-völgyi települést Putnokot úgy, mintha egy végvár lenne számomra. Itt mindenkit ismerek, itt még köszönnek az emberek, és én is fejet hajtok a jó emberek előtt. Bárhol vagyok a nagyvilágban, Putnokra mindig visszatérek!

- Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Olvasni mindig szerettem. Szüleim gyakran rajtakaptak azon, hogy a paplan alól kiszűrődik a lámpafény, és olvasok. Még alig múltam tíz éves, de már szinte faltam Jókai Mór könyveit és természetesen a meséket, kalandregényeket. Már ekkor érdekelt népünk története, ezért nagyon sok történelemmel kapcsolatos könyvet kiolvastam. Mivel egyik szomszédom rendőr volt, tőle kaptam olyan indexes könyveket is, ami akkor tiltott irodalomnak számítottak. Az olvasással párhuzamosan jöttek a gondolataim, és vele az íráskényszer. Kis füzetekbe igyekeztem kisebb történeteket, verseket írni. Minden, ami egy gyereknek érdekes lehetett, előbb, utóbb papírra került. Nem voltam soha és nem vagyok karrierista, akarnok. Az ilyen embereket magam sem szeretem. Az ösvényt magamnak tapostam és mindig a saját utamat jártam, járom ma is. Mégis, hogy ki ma az író vagy a költő? - Azt nem a kritikusok, és nem a média dönti el. Nálam ez nézőpont kérdése. Az igazi és valós kritikusok mindig az olvasók. Valójában ők azok, akik eldöntik, milyen irodalom tetszik nekik. Sajnos az irodalom is üzletággá vált. Ha nincs jó menedzsment, hiába alkottál tökéleteset, nem jut el az olvasóig.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Mindkét műfaj közel áll hozzám. Szeretem a szívből, ihletből fakadó prózákat, verseket. Írásaimban, verseimben törekedek a közérthetőségre, a szavalhatóságra, valamint fontos számomra, hogy alkotásaimban ott legyen az üzenet. Jó visszahallani egy-egy évzáró, vagy egyéb ünnepi eseményen, ahogyan verseimet, a diákok, színészek szavalják. Nehezen tudom magam egy kategóriába sorolni, beskatulyázni. Ezért nem is nagyon van kedvenc írásom, versem. Szeretem a művészportrékat, mert közvetlenek, barátiak, vagy barátivá válnak. Jó érzés viszont látni, angolul, vagy olaszul egy-egy írásomat. Van egy pár versem, és írásom, ami már bejárta a világot. Alig párnapja készült el az Egyesült Államokban egy másfél órás dokumentumfilm, melyben a rendező felhasználta egyik költeményemet. Floridában volt a filmbemutatója. Írásaim jogvédettek, az Artisjus által. Ők mindig részletesen kimutatást küldenek arról, hogy hol és milyen munkám került előadásba, vagy hol szavalták, illetve tartottak belőle felolvasást. Természetesen csak arról, amiről nekik is tudomásuk van, amit a műsorszervezők, rendezők lejelentettek feléjük.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Azzal foglalkozom, amit szeretek. Írok, olvasok, dalszövegeken dolgozom, fotózok, és kisfilmeket készítek. Szeretem az interjúk, a portrék és művészportrék készítését, varázslatos hangulatát.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Pegazus?
- Érdekes kérdés! Többféle jelentése is van a szónak. Először is, egy csillagkép, ami bevillan rögtön nekem, de a görög mitológiában szárnyas lóként olvastam róla. Ugyanakkor a Fantasy, vagy Sci fi irodalomban Csillagkapuként, vagy egy képzeletbeli galaxisként tudom elképzelni. Megjegyzem, sokan szeretik ezt a műfajt. Munkám részeként magam is olvastam már több ilyen könyvet, de meg kell, hogy mondjam neked, nem teljesen az én világom. Viszont minden elismerésem az ilyen könyvek szerzőinek, hiszen a végtelen fantáziájuk mellett, rendkívül műveltek és gazdag szókinccsel bírnak.
Visszatérve a Holnap Magazinhoz, Cserép Imre költő, aki a magazin oszlopos tagja. Tisztelem munkásságát és a közösségszervező mentalitását. Sajnos mostanában nem olvashattunk itt a magazinon új verseket tőle. Remélem visszatér és újra részt vesz a magazin életében. Hiányzik a jelenléte.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Ez kényes kérdés! Lehet, hogy most meglepődsz, vagy fura pasinak fogsz tartani, de nincsenek kedvenceim. Nálam csak jó írók, és költők vannak. A befutott, vagy sztárolt írók mellett, nagyon sok alig ismert, vagy nem ismert írótól, költőtől olvastam már remekműveket. Éppen ezért egy-egy verset, vagy könyvet csak egyszer olvasok el. Semmi esetre sem szeretnék azonosulni, vagy olyan lenni, mint egy ünnepelt író, vagy költő. Én magam akarok lenni még, akkor is, ha nevem nem lesz mindig az újságok címlapján. Egy kanadai írónő mondta nekem egy beszélgetésünk alkalmával: „annyira egyedi stílust képviselsz, ha nem írnád oda a neved, akkor is tudnám, hogy amit olvastam, ez a te munkád!” Ez volt mindig a célom, az önmegvalósítás. Soha nem törekedtem arra, hogy központba legyek, vagy éppen valamelyik tévécsatorna mutogasson, mint egy Celebet, pedig voltam egy jó pár csatornán, mint meghívott vendég. Mindig óvatosan kezelem a saját írásaimat. Igyekszem másként írni, egy teljesen sajátos stílust kialakítani, amire egyik kortársam sem mondhatja majd, hogy plagizáltam. Furcsa erről beszélni, de sajnos napjainkban divattá vált a mások szerzeményével dicsőséget, elismerést szerezni. Az irodalom számomra egy olyan műfaj, amit művészeti alkotásként fogok fel és fogadok el. Ide kívánkozik:
a „művész nem lesz, hanem születik!”
Természetesen vannak termékeny, jó tollú írók, költők, de ugyanakkor nem hiszek az amatőr irodalomban. Szerintem ilyen nincs is. Egy írás, vagy jó, vagy nem jó! Egy vers vagy szép, vagy nem szép! Teljesen mindegy, hogy ki jegyzi. Én nem tudok és nem is akarok kritizálni senkit. Ha egy kezdő író, vagy költő munkája már tíz embernek tetszik, akkor már megérte, hogy leírta a gondolatait. Szeretném megjegyezni, hogy napjainkban szerintem, már több az író, mint az olvasó. Ez van! Ezt hozta magával a számítógépes üzleti világ. Kicsit még a nagyokról: „Ha közel vagy a tűzhöz melegszel, ha távol vagy a tűztől fázol és előbb, utóbb kihűlsz,” majd feladod, nem írsz többet csak a fiókodnak.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Saját írásaimmal foglalkozni szinte alig van időm. Nagyon sok elkezdett, befejezetlen, és befejezett munkám van. Több könyvemen is dolgozom párhuzamosan, ahogy ezt az időm engedi. Napi szinten dolgozom együtt színészekkel, írókkal, médiaszemélyiségekkel, politikusokkal. Témám bőven van, ezért van honnan merítenem. Szeretem a zenét, ezért nem zavar, ha írok, és közben Vikidál Gyula rock legenda énekel, vagy éppen Illényi Katica hegedűművész csodálatos játékát hallgatom.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Több kiadónak, lapnak dolgozom. Írok, fotózok hazai és külföldi művészeti folyóiratokba, internetes újságokba is. A kiadó vezetőjével, Bakos Józseffel kialakult egy jó munkakapcsolat, amit már nyugodtan hívhatok barátinak. Amikor felkért, egy könyv előszavának megírására, igent mondtam. Folyamatosan figyelemmel kísérem a Holnap Magazin alkotóinak munkáját. Én nem kommentelek, fórumozok, de jó látni, hogy milyen lelkes és színvonalas alkotócsapatot sikerült Józsinak összekovácsolnia. Egyébként megjegyzem: nagyon csodálom önzetlenségét és segítőkészségét. Ő olyan, akárcsak én! Magára mások miatt, soha nincs ideje! Nagyon sok színvonalas írást olvasok a magazin szerzőitől. Nem csak, hogy tehetségesek, de jóval többre is érdemesek. Ezért is bízom abban, hogy a magazin alkotóira mások is jobban odafigyelnek majd.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Először is szeretném befejezni és kiadni a könyveimet. Még ebben az évben társzerzőmmel szeretnénk megjelentetni a legújabb lemezünket. Ötleteim vannak természetesen, de ezek még maradjanak meg egyelőre az én kis titkaim. Számos ötletemet lopták már el olyan emberek, akik nem képesek az Önmegvalósításra. Kiégett, bukott imitátorok, akik régebben és napjainkban is haszonlesően a mások munkáiból éltek. Mondok egy példát neked: Amerikában és több Európai államban, kemény dollárokat, vagy eurót fizetnek egy-egy jó ötletért, tanácsért. Nekünk ehhez még fel kell nőnünk, de nem árt, és nagyon fontosnak tartom, hogy legyünk tisztában a szerzői jogokkal is.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Nehéz választanom, mivel akivel már munkakapcsolatom volt a magazin által, és olvastam írásait, mind-mind az életem részévé váltak, megszerettem őket. Mivel azonban döntenem kell, legyen Aurora White, akit legközelebb kérdéseiddel ostromolhatsz…

Tovább Tamás István írásaihoz

Tamás István (Költő) Wikipédia oldala

Kozák Gabriella
3300
kandracs roza - 2012. november 12. 19:22:38

Kedves István!!! Szeretettel köszöntelek. Még nem jutottam azóta sem el hozzád.De ígérem megyek.Érdekes az élet itt hamarább találkozunk mint a városunkba.Interjúd mint minden cselekedeted remek.Gratulálok ...Lexirózsa.(Alexa Gyuláné)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.