Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 9. Interjú - FARKAS VIOLA
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

Először is nagyon szépen köszönöm Szepessy Gábornak, /Frady Endre/ hogy engem jelölt meg.
Farkas Viola vagyok, a lánykori nevemet használom, bár volt kétszer is asszonynevem. Az első férjem fiatalon, balesetben meghalt, a másodiktól egy éven belül elváltam.
Egy balettművész fiam van, öt unokám, az első lány szintén balettművész, az Ő pici lánya pedig a dédunokám.
1934. december 20-án születtem Révaranyos községben, /Szabolcs-Szatmár-Bereg m./ ma, Aranyosapáti. Tehát, december 20-án töltöm be a 78. évemet.
Budapest XVII. Kerületében, Rákoskeresztúr kertvárosában lakom kertes családi házban egyedül, már 21 éve. Saroktelken van az ingatlan, így aztán van munka bőven. Az előbbi lakhelyeimet számolni sem tudom, annyi volt belföldön, mint külföldön.

2. Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Pontosan 10 éve írogatok tudatosan, de akkor hirtelenjében minden lehetőség elragadott és magával rántott. Olyan erőket kaptam, - Istennek hála - hogy nekem is hihetetlennek tűnik. Állandóan úton voltam a különböző irodalmi körök között: Bohém Asztaltársaság, Rákoscsaba, Rákosmenti Irodalmi Műhely, /RIM/, KLÁRIS, Kőbányai Írók, Költők Egyesülete, Batthyány Strattman László Idősek Akadémiájának Írka-köre, hogy csak a nagyobbakat említsem. Természetesen, újságcikkek, antológiák jelzik a jelenlétemet. Ezzel együtt táncra is perdültem. Bekerültem az angyalföldi Kézfogás énekegyüttesbe, ahol is az operett betéteknél és minden szép dallamnál a szólisták mellett táncoltam. Ugyanis, fiatalon hivatásos táncos voltam és most, 25 évi kihagyással, ismét színpadra szólítottak. Szinte repülve mentem a próbákra és az állandó fellépésekre. Közben születtek a versek egyre-másra, s az életem történései, elmúlt, változatos, fantasztikus, eseményei.
A 10 év alatt 6 könyvem jelent meg saját kiadásban, a 7. kötet pedig most van készülőben Főszerkesztőnknél, már csak a megjelenésre várok.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Nehéz elválasztani, mert mindkettő. Bár, az utóbbi időben inkább verseket írok. Külön öröm számomra, ha a sorvégeket rímbe tudom rendezni. Ilyenkor olyan elégedettség száll rám, mint ahogy mondani szokták: „a sikítós gépíró, amikor megtalálja a betűt” valahogy így.

4. A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

Mindennel! Időnként sajnálom is magam, hogy ennyi teherrel képes vagyok még mindig száguldani, de már érzem a lassulást, ami természetes következménye az életnek, így fogadom el.
Itt a ház, a kert, a hosszú utca-részlet, a fák, bokrok, virágok sokasága, madarak, kintről jövő macskák, akik idejárnak vadászni, mind-mind személyes barátaim, élő-társaim. Érezzük egymás állapotát, hogy érzi magát, esett az eső, szárazság van, vagy lekonyult, mert kirágta a lótetű a gyökerét. Együtt viseljük az évszakok változásait a virágnyíló kikelettől a lomhullató őszig, majd az évszakot lezáró télig.
El kell látni magamat, vásárolni, főzni és kinn a kertben megállás nélkül tenni a dolgaimat: irtani a bokrokat, fűrészelni kézi erővel, fákat, gallyakat, gazolni a sokszor derékig érő mindenféle zöld növényt, főleg az utcán, - ahol látják – sokszor a létra tetején nyújtózkodva. Egyszer le is estem, megsérült egy csigolyám, de pár hónap alatt rendbejöttem, csak az elején mászkáltam kutya-módjára.
A múltkor /kb. 3 éve/ a jobb karom tört el télvíz idején, ez bizony nagyon megviselt, tán 2 évig nem jött rendbe. Így hánytam a havat és láttam el magam, már ahogy tudtam, egyedül. De túléltem.
Ezek mellett eljárok fellépni, eddig minden meghívást teljesítettem, sőt, a táncfellépésekre is eljártam, amikor már nem volt a karom begipszelve, nyugodtan táncolhattam is, a lábamnak nem volt baja.
A táncot másfél éve végleg abbahagytam.

Nem hagyhatom ki a kezdetek kezdetét sem, hisz meghatározza fiatal éveinket.
Félárván nőttünk fel 6 és fél évvel, fiatalabb húgommal. Én 15 évesen gyárba mentem dolgozni, én lettem a családfenntartó, esti tagozatra pedig felvételt nyertem az Állami Balett Intézetbe. Ez volt az első nagy csoda az életemben. A kis húgomat pedig felvették az Artista Akadémiára, tehát egy időben kezdtük a művészeti tanulmányainkat. A küzdelmes időszak, megérne egy könyvet, de már nem vállalkozom rá. Az én életemben színházak jöttek, - a Miskolci Nemzeti Színházban eltáncolhattam Weber Berlioz, Felhívás keringőre c. művére, A rózsa lelke c. balettet, a sok más szerep mellett,
a húgoméban pedig cirkuszi fellépések. 1963 decemberétől együtt utaztunk külföldre és Sister’s Farkas néven felléptünk Nyugat-Európa országaiban kb.10 éven át, kisebb megszakításokkal. Majd itthon a Moulin Rouge- i fellépéseink alatt gyors- és gépíró iskolába kezdtem járni, felkészülendő a következő életszakaszra. Hamarosan váltottam, gépíróvá váltam, később minisztériumi titkárnő lettem, és 55 évesen nyugdíjba mentem. Húgom is váltott, oroszlánidomár lett és éveken át ebben a minőségben utazott a nagyvilágban.
Friss nyugdíjasként elköltöztem rózsadombi ikerházunkból, melyet húgommal együtt építtettünk külföldi keresetünkből. A nehéz váltás korszakában a természet-gyógyászat közelébe kerültem és egyfolytában tanfolyamokat végeztem, majd jött az írás és a tánc.

5. Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Edwin Chat

Nekem szimpatikus, kedves férfi, szerencsére személyesen ismerem, együtt voltunk a komádi kiránduláson és magazin-találkozón is volt alkalmunk beszélni. Ő scifi és horror témában járatos.
Tőlem, ez a téma, kissé távol áll.

6. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

Erre, egyszerűen nem tudok válaszolni, mert miután más pályán voltam, ott szinte kötelezően olvastam a művészetekkel foglalkozó könyveket. Természetesen a magyar klasszikusokat is, már amire volt időm és a közelembe került. Érdekes, a versekkel hadilábon álltam az iskolában, nehezen ment a kívülről tanulás, de mégis, amit kellett, megtanultam és ma is tudom. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha verseket fogok írni. Igaz, kívülről egyet sem tudnék elmondani!
Petőfi Sándor a legkedvesebb nekem, meg is könnyezem sokszor és visszaemlékszem, Anyánknak is Ő volt a költő. Persze, ahol a szegénységben küszködnek az életben-maradásért, ott nem jut idő az irodalomra.
Most is csak azt olvasom el, ami nagyon a közelembe kerül, mert hát a sokféle munka elfáraszt. Na, majd! Ha, több időm lesz!
Mióta írogatok, sokszor ért az a vád, hogy nem vagyok képzett. Igyekezetemben megvettem az első könyvet, amit épp kapni lehetett: Gáldi László, Ismerjük meg a versformákat! Rögtön beletemetkeztem és úgy összekuszálódtam, hogy hosszú időnek kellett eltelni, hogy ismét pennát merjek a kezembe fogni. Itt van előttem, de nem merem kinyitni. Ezt is fiatalon kellett volna kezdeni.

7. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Nekem ez a legkönnyebb kérdés. Azt írom le, ami velem megtörtént. Ez a 10 év, az emlékek összegyűjtéséről és leírásáról szólt, valamint az átélt életem őszinte összegzéséről. A lényegről, díszítés nélkül. Ennyi elkészült a 10 év alatt és úgy érzem, hogy a hamarosan kész, 7. könyvemmel, le is zárul.
Nem tudom, lesz-e folytatás? De minden kezdetnek van egy vége és ezt elfogadom.

8. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

4-5 évvel ezelőtt Elvégeztem a nyugdíjasok számítógép tanfolyamát. – Nem nyugodhattam tanulás nélkül, miután egész életemben a munka mellett szinte állandóan valamilyen iskolába is jártam, - /így végeztük el húgommal együtt a Keleti Károly utcában a II. Rákóczi Ferenc Dolgozók Gimnáziumát, és sikeresen érettségiztünk mindketten/.-
Tanfolyam után vettem egy gépet, és mint egy megmászhatatlan óriás hegycsúcsnál toporogtam, tébláboltam a hegy aljánál, vágyakozva tekintve felfelé. Az első próbálkozásnál, megjelent a képernyőmön egy pályázati felhívás, versekkel kapcsolatos. Felcsillant a szemem, gondoltam, ezt nekem találták ki. Innen kezdődött ismét egy csoda, mert én félelmemben képtelen voltam billentyűt nyomkodni, hisz a mai napig sem értek a géphez, pedig ennek már 5. éve. Visszagondolva, egy egész csapat angyal működhetett közre, de az egyik angyal, biztos, hogy a Főszerkesztő Józsi volt. Ma sem tudok regisztrálni, mindent Józsi csinált helyettem és hallatlan türelemmel tanítgatott e-mailen keresztül, a legfontosabbakra. Hálával gondolok Rá és köszönök mindent. /De azért a verseimbe, nem szólt bele, az egyedül, az én művem!/

9. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Ismét egy könnyű kérdés. 78 évesen már milyen terveim lehetnek? Földi terv? Semmiképpen! Eddig sem a saját terveim, kívánságaim szerint haladtam, hanem Fentről irányítottak! Ha még van feladatom, örömmel vállalom, és azt tovább is adom. A meglepődés engem ér először, ha jön a téma, hálával meg is köszönöm. Ha pedig másnak is tetszik, az nekem a gyönyör teteje.
De mégis, érzésem az, hogy: Tökéletességre törekedtem, de félkészen, megrekedtem.

10. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

KENIRŐL, Kenéz Istvánról.

Farkas Viola írásai a Holnap Magazinon ITT OLVASHATÓAK:
FARKAS VIOLA ÍRÁSAI

Kozák Gabriella
3300
kandracs roza - 2012. december 17. 19:18:15

Drága Violám!! nagy szeretettel olvastam életedről s munkásságodról. Gratulálok neked és sok boldogságot kívánok.Lexirózsa

48
Edwin Chat - 2012. december 17. 18:33:59

Kedves Viola!

Örömmel olvastam mozgalmas, tartalmas életedről, munkásságodról. Minden elismerésem, és tiszteletem. Az ötödik kérdésnél meglepődtem, és azonnal fel is hívtam a Gabit, hogy lehet ekkora boszorkány, hogy pont engem tett fel a kérdésben. De semmi baj nincs, jól esik, hogy pár embernek eszébe jutok néha. Közelgő születésnapod alkalmából kívánok nagyon sok erőt, jó egészséget, energiát a következő évtizedekre.

(A Gabival meg majd számolok.) Smile

Tisztelettel: Edwin Chat.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.