Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 13. Interjú - H. GÁBOR ERZSÉBET
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Először is, köszönöm szépen Kőműves Idának, igazán jólesett, hogy rám gondolt. Valószínű, hogy én is őt választottam volna, ha ezt Bogár Icu, nem teszi meg előttem.
Horváthné Gábor Erzsébet a teljes nevem. Alkotói nevem: H. Gábor Erzsébet. Nick nevem: hzsike. Tatabányán élek már több mint ötven éve. Szerető férjem, két gyermekem, (fiam és lányom) és három gyönyörű unokám van.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Egészen kisgyermekkorom óta írok verseket, novellákat. Már a házi feladatomat is versben írtam meg, így figyelt fel jó íráskészségemre az akkori irodalom tanárnőm (aki, azóta már neves költő). Neki köszönhetem az első novellám nyomtatásban történő megjelenését a Debreceni Egyetemi Életben.
Banktisztviselői állásommal párhuzamosan, megyei lapunknál - több országos magazinnál is- újságíróként is dolgoztam, közel huszonöt évig. A számok és a betűk világa egyáltalán nem zárta ki egymást. Egyik a biztos megélhetési forrás volt, a másik pedig a hobby, a szerelem, a szenvedély, az írás szeretete, tisztelete.
A hosszú évek során, olvasók ezrei ismerhették meg írásaimat. Szinte minden műfajban kipróbáltam már magam, a sci-fi-től a drámáig, a novellától a versekig. Az írás mindig is, az életem „szerves” része volt, és még az, ma is.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Alkotóként, most már mindkettő. Rengeteg prózát, novellát írtam életemben. Persze verset is, de vállalható verseket inkább csak az utóbbi néhány évben. Aztán egyre több megerősítést és biztatást kaptam, hogy van érzékem a versíráshoz is. Tudom, ez nem elég, ehhez még hozzá kell olvasni, tanulni, de szívesen teszem.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Voltam olyan szerencsés, hogy négy évvel ezelőtt - még viszonylag jó kondíciókkal- sikerült „előnyugdíjba” mennem. Így szakíthattam a szigorú számok kemény világával és élhetek a nagy szenvedélyemnek, elhivatottságomnak, az írásnak, ennek a gyönyörűséges elfoglaltságnak, ami tartalmasabbá teszi, és megszínesíti az egész életemet. Milyen jó is, hogy az írás nincs korhoz kötve! Az ember, ha azt a szellemi és fizikai állapota is megengedi, akár száz éves koráig is írhat.(ha megéli persze!) …És végre igazi, nemcsak -„hétvégi”- nagymama is lehetek!

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: T. Pandur Judit?

- Kellemes érzés jár át, ugyanis nagyon szeretem Judit kiforrott, életszerű írásait. Ami itt a HM oldalain megjelent, szinte maradéktalanul elolvastam mindet. Az általam legjobbnak ítélt, három prózaíró alkotók egyike. Kár, hogy mostanában nem küld be annyi munkát, mint korábban.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Nagyon széles, és színes a paletta!
Írók: Shakespeare minden mennyiségben!(A szonettjeit is imádom!) Karinthy Frigyes, Jókai Anna, Márai Sándor, Miskolczi Miklós, Tennessee Williams, Herman Wouk, Danielle Steel…van még jónéhány kedvenc. Költők: Ady Endre, József Attila, Nagy László, Weöres Sándor… és még sorolhatnám. Itt a magazinban is vannak kedvenceim természetesen.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Elég sok megírásra váró téma, kis apró sztori van bejegyezve az elektronikus „noteszembe”. Ha van időm, előveszem az éppen akkori hangulatomhoz illőt. Egyébként, ha bevillan egy új téma, egy jó ötlet, annak szinte azonnal nekilátok. Nem szoktam piszkozatot, vázlatot készíteni. Rögtön a gépbe viszem, és utána olvasom át, esetleg javítok benne, ha szükséges. A versekkel is hasonlóképpen vagyok, ha éppen főzés közben jut eszembe valami, azt a sort, gondolatot, azonnal lejegyzem - mindenhol van papír ceruza - és ahogy időm engedi, nekilátok.
A Tűzmadár c. versemet például, úszás közben „írtam”- imádok úszni - és ezerszer elmondtam magamban, hogy el ne felejtsem, mire leúszom a távot. Amikor haza mentünk, már csak be kellett írnom a gépbe. Ritkán nyúlok hozzá már korábban írt munkámhoz, inkább az újak izgatnak. Nagyon termékeny vagyok, olykor elég egy szó, egy illat, egy kép, egy érzés, és már jön is a gondolat.
Unokáim „nagy segítőim”, van, mikor meghallgatják és elszavalják a versemet, (ők a legjobb „zsűri”) vagy, éppen ötletet adnak, ha megakadok valamiben. A Barátság c. (HM közös kötetben is megjelent) novellám befejezésében is Bence unokám segített, azzal a bizonyos mozdulattal, ami végül is a „kulcsa” lett a történetnek. Ez az egész nem működne ilyen jól, ha nem lenne mögöttem ilyen toleráns, és „szeretetmeleg” családi háttér.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Amikor abbahagytam az aktív munkát, több időt tölthettem a számítógép előtt, kötetlen témákban. Az Irodalmi Pályázatfigyelőben találtam rá. Főszerkesztő Úrtól, Józsitól, levélben megkérdeztem, hogy küldhetek-e verset, novellát, és Ő azt válaszolta, hogy szeretettel várja. Egyébként a HM-mal való kulturált, korrekt, kommunikáció az, ami megerősített abban, hogy itt a helyem, és persze a tagok, akik közül többekkel is remek a kapcsolatom. Novemberben volt két éve, hogy regisztráltam az oldalra, és nem bántam meg.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Írni, írni, írni, ameddig csak lehet. Időközben, beleszerettem az időmértékes verselésbe, most azt tanulom, és mindig bűnbe esek, mert azt veszem észre, hogy már megint időmértékesek a ritmusaim. (pedig egyébként, nehezen viselem a „kötöttségeket”.) Szeretném, ha formailag, és tartalmilag is igényes munkákat tehetnék az olvasóim elé. Regényötleteim is vannak, egyik valószínűleg egy életrajzi ihletésű lesz, a másik, amit hamarosan el is kezdek, egy modern, mai, családregény, egy szép, szerelmi történet, és bennem van, egy komolyabb hangvételű (ez is mai témájú) dráma is, amit szintén megpróbálok „papírra” vetni. Szóval, nem unatkozom.
Amíg dolgoztam, eszembe sem jutott, hogy kötetbe kellene rendezni az írásaimat, hiszen naponta olvashattam nyomtatott formában is azokat. Mostanában egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy erre mégiscsak szükség lenne, jó lenne egy helyen tudni a novelláimat, és a több száz versemet is. Igaz, már jó néhány Antológiában és közös kötetekben is olvashatóak, de az azért mégsem az igazi. Mindig arra várok,(vágyom) hogy hátha „valaki” ezt egyszer „bevállalja”. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Már valami talán elindult, egy könyvkiadó visszaigazolta, hogy érdemesek megjelentetésre a munkáim, karácsonyra már be is válogatott egyet egy általa kiadott könyvbe, és úgy érzem, hogy ebből még komolyabb folytatás is lehet. Nagyon bizakodó vagyok.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Szöllősi Dávidról, akinek több száz fordítását és jó néhány sajátversét is olvasva, csak példa lehet az igényessége. Nagyon sokat tanultam Tőle, a kezdetek kezdetétől segítőkészen „pofozgatta” a verseimet. Lehet, hogy nélküle, és még egy-két ember szigorú, de jó szándékú, és építő kritikája nélkül, nem tartanék itt, ahol most. Köszönöm szépen Neki, Nekik.
További jó munkát Neked.

H. GÁBOR ÍRÁSAI A HOLNAP MAGAZINON ITT OLVASHATÓAK!

Kozák Gabriella
242
RRCs - 2013. január 15. 09:26:20

Kedves Zsike!
Örömmel olvastam bemutatkozásodat.
Szeretettel: Csaba

277
farkas viola - 2013. január 15. 08:01:59

Kedves Zsike!

Már nagyon vártam, hogy közelebbről is megismerhesselek és most meg sem tudok szólalni!
Annyira tökéletes körülötted minden, Te Magadat is beleértve, hogy elnémultam.
IGEN! Így lehet élni, alkotni, csodálatos háttérrel, szeretetben és harmóniában.
Biztos vagyok benne, hogy erre az életre Te és Családod, ezt érdemeltétek!

Micsoda különbség, mennyország és pokol! Szeretet és gyűlölet. Már az utóbbinál magamra gondolok, de nem azért, mert én gyűlölnék. Kétféle élethelyzet. Mindannyian azt sugározzuk, amit átélünk!
Abban is biztos vagyok, hogy erre az életre én, meg ezt érdemeltem!

Bocsáss meg, hogy a párhuzamra terelődtem, de ilyenkor még nagyobb a fájdalom bennem! Viszont nagy az örömöm is, hogy megismerhettelek és a csodálatom, hogy Veletek lehetek. Még!

Szívből kívánok további példamutató életet, sok boldogságot és jó egészséget, sikeres alkotásokat, verseket.

Sok szeretettel: Viola SmilePfftSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.