Németh Emília: Egy erdélyi bútorvirágozó


A bútorfestés egy századokkal ezelőtt kialakult díszítőművészet, amely elsősorban a paraszti életforma stílusjegyei közé tartozott. Az akkori otthonok lakberendezését kezdetben a fenyőfából ácsolt bútorok jellemezték. Feltehetőleg a sokszor szaktudás nélkül készült bútordarabokon felmerült esztétikai hibákat próbálták meg elfedni a festéssel. Azonban nem csupán a hibák leplezésére szolgált a díszítés, hanem ezek az ábrák jelzésértékkel is bírtak. Családi történeteket, emberi kapcsolatokat, gazdasági, társadalmi besorolást, természetben lejátszódó folyamatokat tudtak kifejezni egy-egy motívummal. Így lett minden dísznek, formának, virágnak, de még a színeknek is jelentése, amely mint egy nyitott könyv, úgy beszélt a tulajdonosa életéről.
Ezeket a szimbólumokat és persze csak az ő munkájára jellemző jegyeket viseli magán a fiatal székelyudvarhelyi illetőségű Rád Édua Helén festett bútorai. Ezek az említett jegyek, amely megkülönböztetik Édua bútorait más festőétől: udvarhelyi minta, 15 köcsögös színhasználat (ez 15 színt jelent), nap és a hold elemek alkalmazása, egyedi szerkesztés, rózsaszín bazsarózsa, merész kazettaforma, egyedi indavezetés, hagyományos ékírás. Azonban a kiindulási pontra, a hagyományos ábrázolásra nagy tisztelettel tekint. A régi idők festőmestereinek stílusából is kiragad elemeket és azokat ötvözi a saját elképzeléseivel. Mint mondja, nem másolja, hanem használja a régi mintákat. Az alapszíneket és a díszítőelemeket szigorúan betartja, és ezeket vegyíti a saját stílusával. A híres elődök: Vízhányó Sándor, Márton Mária, Dr.Kardalus János, Székely Lajos, Rád Eneas akiknek stílusából merít, illetve Mina Margit bútorfestőt emelte ki, akinek nagyra értékeli a munkáságát.



Mondhatni, volt ideje megbarátkozni a virágozó mesterséggel, hiszen édesapja úgyszintén ebben a művészetben jeleskedik. Mivel Édua ebben a világban és életformában nevelkedett, olyan nagy hatással volt rá a festés művészete, hogy eltökélte, ő maga is a bútorfestés irányába indul el. Alapos, mélyreható tanulmányozásnak köszönhetően felderítette a virágozó művészet múltját, amit személyes weboldalán részletesen tár az olvasó elé. Azt is megosztja az érdeklődővel, hogy melyik motívumhoz milyen jelentés párosul. Hiszen, mint említettem, fontos üzeneteket hordoznak magukon a népies festett bútorok. Ezt bárki megtanulhatja olvasni, ebben is segítenek Édua leírásai. Munkájával igyekszik nyomot hagyni az utókor számára, de nem csak a festéssel, hanem egy útikalauzzal is. Szívügyének tekinti, hogy Erdély szépségét, természeti kincseit is promotálja. Kirándulásait, barangolásait fotókkal illusztrálja, és ezek a képek honlapjának másik részét képezik. Nyilván ezek a természetjárások a feltöltődést is szolgálják két munkafázis között. Komoly fizikai igénybevételt követel egy-egy bútordarab kipingálása. Olykor hosszú hetek munkája, mire a mintatervezéstől a szállítható állapotba kerülésig végigmegy az adott tárgy valamennyi munkafázison. A nagyobb felületeket festését kedveli, mert ott van igazán lehetőség kibontakoztatni a sokféle jelrendszert, amivel egy teljes életutat képes megjeleníteni. A Míves Emberek Sokadalmán, a Nemzetközi Halász – vadász kiállítás Szekszárdon, a Szépteremtő kaláka rendezvényen és a budapesti Milleniumi kiállításon alkalma volt széles körben ízelítőt adni az erdélyi bútorfestő kultúra jelenéről.
Ám, aki körülnéz a honlapján, láthatja, hogy nem csak bútorok festésével foglalkozik. Kerámia kancsók, fa kulacsok felvirágozása sem áll távol tőle. Valamint konyhai eszközök, falitányérok, hagyományos fajátékok elkészítése és megfestése is a kínálata közé tartozik.



Jelenleg a festés mellett tanul, a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskola kereskedelem-marketing kar hallgatója. Jövőbeni tervei egyrészt az államvizsgára irányulnak, másrészt továbbra is a festés és a székely örökség kincsinek népszerűsítését tartja szem előtt. Próbáltam kideríteni, hogy a munkájában mi viszi előre, mi adja a hajtóerőt, az inspirációt. Kérdésemre a munkásságát összefoglaló mottójával válaszolt és ezzel zárom bemutatóm sorait is: „Ecsetem Székelyhíd múlt és jövő között.”

Németh Emília
3392
lambrozett - 2013. január 22. 00:15:13

Igen, szerintem is székely-híd volna a megfelelő kifejezés.Smile De ez már csak kukacoskodás.Wink Határtalanul tetszenek ezek a dolgok! Nagymamámnak és az ő (akkori) ismerőseinek még voltak hasonló tárgyaik. Sajnos, valahogy elkoptak az idők folyamán.Sad Néhány köcsög maradt csupán. Smile
Jó olvasni e témakörben. Éva

3172
jemcsuska - 2013. január 18. 06:35:51

Kedves Alfonzina!
Véleményem szerint a mottóban azt kell a "Székelyhíd" alatt érteni, hogy egy kapocs, ami összeköti a székely bútorvirágozó múltat, a mai készítőkkel. Egy képzeletbeli híd. A nagybetű bizonyára ennek a kapocsnak a tiszteletét jeleni.
A készítő hölgy így küldte nekem el ezt a mottót, ezért nem változtattam rajta.
Akit mélyebben érdekel a székely kultúrkör múltja, itt utánaolvashat és további szép fotókat is megnézhet:
https://sites.goo...ldlanya83/
Emília

3652
zina - 2013. január 17. 22:36:12

Ezt a mottót nem értem: "Ecsetem Székelyhíd múlt és jövő között."
Nem kukacoskodni akarok, de Székelyhíd egy település Érmelléken, eléggé távol Székelyföldtől. Vagy kisbetűvel kellene írni és külön? Attól függ, mire gondolt, hogy egy székely híd? Vagy én vagyok ilyen értetlen?Smile

3300
kandracs roza - 2013. január 17. 20:16:06

Kedves Emilia!! köszönöm hogy olvashattalak...csoda szép dolgok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.