Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 21. Interjú - KOZMA ZSUZSANNA
Nagy megtiszteltetés számomra e felkérés. Ezúton is szeretném megköszönni Cs Nagy Lászlónak, hogy nekem adta át a Staféta botot, igazán megtisztelő, s nagy öröm volt .

- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Kozma Zsuzsannának hívnak, nick nevem a honlapon: zsubanya, csak amugyosan. 1951. januárjában Budapesten születtem negyedik gyermekként a családba. Muzikális lélekkel áldott meg Isten, így tanulmányaimat a zene mentén végeztem Székesfehérváron /Zenei Ált.Isk. Ének-zenei Gimnázium/.3 éves koromban már kottát, ötfokú zenét olvastam, népdalokat énekeltem és néptáncoltam. Kodály szellemiségében nevelkedtem, s ez minden sejtembe beleivódott. 7 évesen kezdtem meg komolyzenei tanulmányaimat csellistaként, s róttam ormótlan hangszeremmel Fehérvár utcáit majd két évtizedig. Tanáraim büszkeségére 3 országos versenyt nyertem 18 éves koromig, a legkorábbit 10 éves koromban.
10 éve, egy festői kis zsákfaluban, Mórtól 8 km-re, Nagyvelegen élek szerető férjemmel, már csak kettecskén, szinte elzárva a külvilágtól. Három gyermek /Tímea 44 éves, Ádám 38 éves, Zsófi 23 éves/ büszke édesanyja, és három felnőtt lány /Henrietta 22 éves, Szimóna 20 éves és Kinga 17 éves/ unokáim nagyija vagyok.
Nincs más dolgom már, mint szeretni őket.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Gyermekkoromban - talán elő osztályos lehettem - színdarabokat írtam magamnak. Tini koromban - akkor dúlt a vietnámi háború - verseket, dalokat írtam, felháborodásomról, együttérzésemről, csak házi használatra. Nagyon szerettem leveleket írni - a mai napig is -. Több versem is szól Barátomhoz címmel, ami igazából levél.
Ennek okán, az elsős tanító nénim kérte, hogy írjak, mert érdemes. /Maradok továbbra is a levélnél/ De még sem foglalkoztam írással majd 40 évig. 2010-ben Édesapám emlékére kiadtam verseit, s a megjelenést követően könyvbemutatót tartottam Nagyvelegen koncerttel egybekötve. Ez volt csellista hattyúdalom és főhajtásom halott Édesapám előtt, mert ezzel tartoztam neki. Ezen az alkalmon egyik költő barátom félrehívott, és azt mondta, hogy aki így tud zenével hangszeren beszélni, az verset is tud írni, próbáljam meg. Nagyon megdöbbentem, és hevesen tiltakoztam. 2011-ben bezárult egy kapu /bal kezem két ujja lebénult/, tudtam nyílik egy másik. S így lett. Egyszerre ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, - még ha dilettáns módon is - hogy a bennem hömpölygő dallamokat, ahhoz társult gondolatokat hangokból szavakká alakítva felszínre hozhassam.
Előzőleg Édesapám remek verseit a poet.hu-n teszteltem, ahol már ismertek, mint "közvetítőt". A blogomba feltettem az első versemet. Meglepett, mikor jó visszhangra lelt, sok biztatást, bátorítást kaptam. Méltó utódjának tituláltak Édesapámnak, mely pirulásra késztetett. De egyben bátorságot is merítettem a továbbiakhoz belőlük. Azóta is a versírásban "tipegőnek" tartom magam, de örömem telik benne. Az már hab a tortán, ha mások is olvassák verseimet.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Mindkét műfaj nagyon kedves nekem, hiszen nagyon szeretem az irodalmat is, nem csak a zenét. A vers talán közelebb áll hozzám dallamvilága, lelkisége és ritmusa miatt. Egyébként "mindenevő" vagyok zenében és irodalomban egyaránt.

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Nyugdíjas éveimet töltöm elég rég, s kerestem a helyemet ebben az "új világban", soha nem éltem falun, de ráleltem a gyerekekre, akik a szívem csücskei, s velük foglalkozok a gyülekezetembe, s tanítom őket, mint gyermekmunkás presbiter, amire tudásomból telik. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, zenét hallgatva írni. Szeretem a csendet, az embereket, s az ajtóm mindig nyitva áll előttük. Ez tölti ki mostani létemet.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Musztrai Anikó?

- Ez nehéz most nekem, mert alig egy éve létezem a honlapon, sajnos mindenki nem került a látóterembe. Musztrai Anikó nevét ismerem, de alig ismerem munkásságát, amit röstellek, csak egy-két versét olvastam, így nem szeretnék róla megalapozatlan véleményt alkotni.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Ez egy izgalmas kérdés, hiszen mint már említettem "mindenevő" vagyok, s engem könnyen nyakon csípnek a versek, novellák, és minden műfaj. Nagyon szeretem a magyar költészet nagyjait: Arany, Petőfi, Babits, Ady, József Attila, Váci, Csoóri, Csorba Győző, Bella István és még sorolhatnám, szeretem a Székesfehérváron élő és alkotó Bobory Zoltán költészet is nagyon. Szeretem Sartre filozófikus drámáit, Verlent, Villon, Shakespearet, Byront és itt is hosszú a lista. Az amatőr költők között sok kedvencem van, vannak "szerelmetes kedvenceim", de nem nevezném meg őket, mert a többieket is nagyon szívemen melengetem.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Sokszor felteszem magamnak is ezt a kérdést. Nem tudatos versíró vagyok. Nem igazán formálgatom őket, mert mindegyik egy érzésből, egy belső dallamból szakad ki belőlem. Ezért aztán nehéz utólag már falak közé zárni őket, mert elvesztik hangulatukat, vagy épp lelküket. Sokaknak biztos érthetetlen ez a hozzáállás, de én csak a belső zeném szerint tudok írni. "Tipegő" vagyok, akinek lába alatt biztos talaj van. Nem lehetek más, ilyen, és ez vagyok. Lehet, hogy ha egyszer kívülállóként fogom olvasni verseimet, át tudom lépni a korlátaimat, és faragni is képes leszek rajtuk.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- A Holnap Magazinra véletlenül találtam rá. Mivel tudom, hogy véletlenek nincsenek, ezért tudom azt is, hogy életem egyik legnagyobb ajándékát kaptam, mikor az itt alkotó közösség szeretettel befogadott, s meleg otthonra leltem.

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Koromnál fogva nagyravágyó terveim nincsenek már. Egy kötet kiadásának vágyát melengetem szívemen, de lehetőségeim szűkösek, ezért ez még várat magára. Szeretnék Mikes Kelemen nyomdokain lépkedve megírni egy képzeletbeli baráthoz szóló levélregényt. Az időm igen szűkre szabott már, de sokáig szeretnék még köztetek élni.

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- A sétapálca következő riportjában szeretném, ha megszólalna Éva Lambrozett, a számomra mindig titokzatos, széplelkű társunk.

KOZMA ZSUZSANNA ÍRÁSAI ITT OLVASHATÓK!


Kozák Gabriella
1984
Gabriella 36 - 2013. március 12. 11:43:49

Drága Zsuzsa!

Amit vártam azt kaptam. Emberközeli bemutatkozásod megerősítette bennem azt a képet, amit rólad magamban láttam! Gratulálok a gyerekekhez, unokáidhoz, munkádhoz, és remélem sokáig melengeted még a lekünket csodálatos írásaiddal, legyen az próza vagy rímes! Szeretettel várjuk minden gondolatodat!

Jó egészséget, további sikereket az élet minden területén áldással, Gabi

2135
mami - 2013. március 12. 11:20:31

Kedves Gabi! Elsődlegesen neked fejezem ki köszönetem a "Sétapálcáért"!

Kedves Zsuzsa!
A Hangos Démonmadár óta, ki is lehetne kedves verselőm, mint Te. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy nem vagyok egyedül a "későn" érők táborában. Igaz én semmi nemű előjelét nem adtam 59 éves koromig, hogy a számoláson kívül mást is tudok. Innen hiszem, hogy nem számít, hogy ki mikor kezdi. Hiszem, hogy csak az számít, hogy szívből jöjjön a szó a toll végére, ahogy neked is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megismertelek.
Szeretettel ölellek: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.