Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 37. interjú - Boér Péter Pál
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.

Boér Péter Pál vagyok, születtem 1959-ben Nagyváradon, ahol ma is élek. Életem első tizenöt évét, egy Váradhoz nem túl messze eső, gyönyörű faluban töltöttem Nagykágyán. A szüleim ott voltak tanítók és én rendkívül örülök, hogy életem azon szakaszát, ami talán a legmeghatározóbb és ahonnan a legtöbb emlékem maradt, a gyermekkort, nem panelrengetegben töltöttem, hanem fára másztam, erdőt jártam és a barátokkal csatangoltam.
Nagyváradon érettségiztem egy műszaki gimnáziumban, amit a hadsereg követett. Az akkori önmagammal bizonyosan nem értenék egyet, ha valamilyen időutazás segítségével ma találkoznánk, ugyanis gyűlöltem azt a vasfegyelmet és kötöttséget. Mára rengeteg olyan emlékem maradt, amelyek nélkül szegényebb lennék, persze tudom, az idő mindent megszépít. Azt is értem, hogy a mai világban ez nem egy szimpatikus kijelentés.
Egyáltalán nem szeretem a fegyvereket, ki nem állhatom a háborút, még a vitáktól is viszolygok, de elkényeztetett gyerekeket hatékonyabban és gyorsabban - elnézést a kifejezésért - gatyába rázni, és ficsúrból férfit faragni, máshol nem igen lehet.
Már a katonaság előtt elhelyezkedtem egy gyárban lakatosként, leszerelés után újra kezdtem a munkát. Lettem marós, technikus, közben felvételiztem és elvégeztem a gépészmérnöki egyetemet.
1981-ben megházasodtam, 84-től az egészségi állapotom gyökeresen megváltozott, bár igyekeztem, mégis nagyon hosszú idő alatt sikerült alkalmazkodnom ehhez.
Közben elvégeztem a Katolikus Hittantanári Főiskolát és megtanultam angolul.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Az írást 2009-ben, félig-meddig véletlenül kezdtem. Két-három jó ötletet közöltem egy közösségi oldalon, amelyeket kimondottan jól fogadtak.
Előzőleg, gyermek- és ifjúkoromban rengeteg verset írtam, amelyekről fogalmam sincs, hogy milyen minőségűek lehettek, mert szinte mind elveszett. Feleségemen kívül senki nem olvasta őket.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

A harmadik kérdésre meg is adtam a választ, természetesen a próza áll hozzám közelebb, azon belül egy kicsit cinikus, néha nagyon abszurd, szatirikus hangnem, máskor egészen lélekmélyből kicsurranó írások és a hagyományos értelemben vett elbeszélő, karcolatok és novellák.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

A civil életben professzionális nyugdíjas vagyok, ezt most nyugodtan lehet viccnek venni, mondhattam volna mást is, de ez van.

5. Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Szabóné Gita Tigram?

Szabóné Gitta Tigramról, az "Út menti hársak" jutnak eszembe, amely hangulatában némileg idézi Eminescu, a “Páratlan nyárfák mellett” című versét. Ez a verse nagyon megérintett. Illetve a “Megrázó élmény 2008. szeptember 9.-én”’ című írása,

6. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

Szerintem, nem minden esetben lehet különválasztani a profi és az amatőr írókat, költőket. számomra eléggé érthetetlen, hogy például Böröczki Mihály (Mityka), Bátai Tibor, vagy Petz György, nem közismert kortárs magyar költők. Seres László verseit is nagyon kedvelem. A klasszikusok közül Arany, Ady, József Attila, Dsida, Radnóti, Létay Lajos, Edgar Allan Poe, Jaroslav Hasek, Karinthy, Orwell, Rejtő Jenő, Örkény, Hemingway, Jack London és sokan mások...

7. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Nos, írásaim egészen érdekes módon jönnek létre. Elsősorban kell egy központi ötlet. Nagyon ritkán dolgozom ki előre a történetet, természetesen néha előfordul. Veszek egy diktafont és fantáziámat eleresztve rámondom a szöveget, egészen úgy, ahogy közben a fantáziámnak csapongni van kedve. Olyan is előfordult, hogy ötletem sem volt, csupán egy hangulatelem, ilyenkor vershez hasonló prózai írások születnek. Nagy munkával talán prózaverssé lehetne alakítani őket, de jobban szeretem így, ahogy vannak.
A saját emlékeim, környezetemben történtek drámai, vagy humoros dolgok megihletnek, majd a diktált anyagot két segítőm veti papírra, természetesen a szó átvitt értelmében, mert számítógépekről van szó.

8. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Egy régi barátom hívta fel a Holnap Magazin oldalára figyelmemet, aki maga is közöl, Vörös Judit. Nem bántam meg, annak ellenére, hogy talán túl sok oldalon forgácsolom szét magamat.

9. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Elsődleges terveim, két lektorált és két nyersanyag formájában létező regényem kiadása. Ehhez kiadó kell, aki felvállal. Manapság a könyvkiadás egészen másként történik, mint ifjú koromban, de talán túl "konzervatív" a hozzáállásom és nem vagyok hajlandó a könyvkiadásért fizetni.
Eddigi köteteim pályázati lehetőségek és egy magánszemély segítségével jöttek létre, mind a négy. Megpróbálom az interneten létező kiadókat körbejárni, mert a II. világháború óta, több nemzedék csak másodkézből kapott információkat. Én sem éltem át, de szüleim, nagyszüleim, nagybátyáim, nagynénéim mind. Tehát első kézből kapott információim vannak. A regény, teljesen más, mint az átlagos világháborús regények.
Az ötvenes évekről is gyér, kesze-kusza, egymásnak ellentmondó képek feszülnek egymásnak, hát én megpróbáltam - elsősorban szüleim emlékeinek alapján - az akkori életet úgy leírni, hogy minél kevesebb politikát vigyek bele, ami természetesen lehetetlen.
Ezen kívül van egy nyers, a harmincas évek Székelyföldjén játszódó regényem, valamint egy még hiányos, önéletrajzi ihletésű. Ezekre szeretnék kiadót, vagy szponzort találni.

10. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

A Sétapálca riportsorozat következő részében Dudás Sándorról szeretnék olvasni, akinek a műveit nagyon szeretem.

Boér Péter Pál írásai itt érhetőek el!
1570
boerpeter - 2013. augusztus 05. 23:07:28

Kedves Katalin!

Örülök, hogy olvastad. Aránylag nélkül sima út vezetett az érettségiig. A munkásabb élet jól jött, a diploma is jöhetett volna simán...

Sok szeretettel köszönöm a gratulációt!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.