Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 38. interjú - Dudás Sándor
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.
- Köszönöm szépen. Szeretettel köszöntöm a Holnap Magazin olvasóit és köszönöm Boér Péter Pálnak, hogy legutóbb megjelent HM-interjúban gondolt rám.
Dudás Sándor vagyok. Tápiógyörgyén, 1949. május 19-én éjjel 23.30-kor láttam meg a - petróleumlámpa-világot! Csodálkoztam, amikor édesanyám május 20-át diktált valamely hivatalos okmányra. Egyszer rákérdeztem. Azt mondta: hát a húszas olyan szép kerek szám, meg már alig volt valami idő tizenkilencedikéből… Sajátos humorérzéke volt. Ezért aztán több helyen huszadika fordul elő születésnapomként.
A másik dolog, ami szintén félreértésre adhat okot: szülőházamban lakok ma is. Csakhogy a szülőház Újszilváson van! Ennek az a magyarázata: születésem évében még Tápiógyörgye Jeges-részén, a györgyei szőlőkben állt parasztházunk. Jegest viszont, a szomszéd Tápiószele, Újföldi-rész és Szőröspuszta részével egyesítve, 1950. januárjától előbb Újszőlős, majd augusztus 20-tól Újszilvás néven önálló községként tartják nyilván. Újszőlős nevet azért kellett megváltoztatni, jó félév után, mert állítólag a hasonnevű, szintén akkortájt önállósult szomszédba, Tápiószőlősre kézbesítették az ide küldött leveleket. Nem sokáig töprengtek a névadók, mivel akkortájt, de később is, rengeteg szilva termett itt a szőlőkben.
Súlyos fokú halláskárosodással születtem, de nekem ezzel együtt – vagy pontosabban mondva : így, csöndben élve - volt és teljes máig az életem! A világ azonban nem azt látja a hallássérültben, amit a hallássérült lát a világban. Ebből a konfliktusból született sok versem, s lett életem küldetésszerű, mert sorstársaim nevében is vállalt mondanivalója.
Gyerekkorom, iskolás éveim szülőfalumban teltek. Könyvkötő szakmát Pesten tanultam, ekkor kerültem - a kollégium révén - sorstársaim közé, és értékeltem át az emberi viszonylatokat, döbbentem rá „másságom” mibenlétére. Az Egyetemi Nyomdában dolgoztam, onnan Szolnoki Nyomdába mentem át. A rendszerváltás körül Cegléden, előbb a Pest megyei Nyomdában, majd a Hordógyárban dolgoztam, innen mentem nyugdíjba.
2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
- Jaj, erre regényben tudnék válaszolni! A magyar irodalom, ezen belül a költészet csodálatos világa: gyönyörűségem, keservem, életem, halálom! Ezek az írók, költők! Sorsuk, szellemük! Eszméltető, tápláló gyönyörű szavaik! Gyakran felcsendülnek bennem, hol egyik, hol másik vers, dallam, eszme, kitöltve gondolataim, kedvemet, írásra ösztökélnek. Nincs kedvencem! Hol Petőfi valamelyik művének része, hol a drága Arany, hol Ady, hol más éneke sír-ujjong-búsul lelkemben. A Toldi első részét, a János vitézt, a rövidebb verseket, balladákat nem említve, könyv nélkül tudtam! A mai literátorok közül sokakkal voltam, vagyok valamilyen szintű kapcsolatban.
3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
- Egyértelműen a vers műfaja. Sok időt nem szeretek olvasással tölteni, már kezdő olvasóként a stílusok, a tömörség, a mondanivalót pontosan kifejező „betűs-ábrázolások” híve voltam, vagyok.
4. A civil életben mivel foglalkozol?
- Most már, nyugdíjasként, amit mindig is szerettem volna, zavartalanul írok prózát, verset; ezeken belül többféle műfajjal kísérletezek: novella, színdarab, esszé. Rajzolok, festegetek, olvasok.
5. Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Molnár Gyuláné Sólya Veronika (ronika) ?
- A legutóbbi, vele készült interjúból tudok róla többet. Örülök, hogy gondjai, problémái közt is megőrizte alkotó kedvét, ez ugyanis nem mindennapi lelkierőről tanúskodik szerintem, és nagyon sok lelki válságon, adódó nehézségeken átsegítheti az embert! Hozzám prózai munkái állnak közelebb.
6. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
- Emlékszem, nem voltam 13 éves, amikor a János vitéz hatása alatt, 1962. április 6-án papírra vetettem első „versem”. Még aznap a másodikat. Minden nap írtam, eleinte főleg olvasmányélményekről, később környezetem jelenségeiről. Nem éreztem magányosnak magam! Fülemtől szájamig folyosót formáltam a hangomnak, vagy leszorítottam két tenyeremmel fülkagylóim, s a zárt terű csöndben érzékeltem hangjaim által a dallamokat! Gyönyörű csúcsokra emlékszem, nagy költőink remek versrészleteire, mintha több hangszeren szerelném ugyanazt a szöveget! Petőfi tüze: „Nekem jutott a vészes / Dicsőség, hogy Veled / Járjam be, ó Vezérem, / A csatatéreket!” S Képzelt utazás c. fordítása: „… s ha / Dalom szíveitek meglágyítaná, / Tegyétek hamvam Tirteus hamvához, / Meghalni jöttem e szép ég alá!” Arany máig szívemet markoló mélabúja: „Nem valék bátor meghalni / Mikor halnom lehetett. / Nem vagyok erős hurcolni / E rám szakadt életet…”
Mivel nekem a levegőrezgés világa, magyarán a hangok, zajok – kizártak, én belől alkotok magamnak dallam- és gondolatvilágot! Ehhez segédeszközeim a könyvek, betűk ...
Életem szerves része a költészet. Első kötetem megjelenése idején, az 1980-as évek elején tagja voltam a Magyar Ifjúság című hetilap Alkotó Körének, ars… című antológiánkban még szerepeltem, de a későbbi csatározásokban nem kívántam részt venni.
Az amatőr írásokban azonban többnyire bosszúságom lelem. Legfőbb hibák a túlbeszélés, elnagyoltság, a pontatlan szó-értelmezés, stilisztikai, helyesírás problémakörébe vezethetők vissza, de akadnak gondolat- mondanivaló nélküli, mások által megírt témákat felhígító alkotások szép számmal. Némileg úgy érzem, az emberek többsége tudja ezt, ezért (is) vásárolják nehezen új írók új könyveit. Ha túl szigorúnak tűnik véleményem, gondolják el: a legnagyobbak művei közül sem mindegyik alkotás tökély!
7. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
- Versnél ez teljesen kiszámíthatatlan, van, mikor egy hangulat, egy kép elindítja a folyamatot. Egy biztos: erőltetni nem szabad az írást! A vers: szavak játéka, tehát nem egy érzés, gondolat pontos leírása a lényeg. Van versem, ami egy szó-összetételen alapul, s van, amiben teljes életem próbáltam „beszorítani”. A prózánál ennek ellenkezője igaz, nagyon fontos a történet megragadása, kibontása, magyarázása. Ha jó a mű, szinte írja, vezeti íróját, önmagától alakul, él. Nem lehet igazán tanácsot adni arra vonatkozóan, hogyan írja meg valaki, amivel - úgy érzi – megváltja a világot. Az idei könyvhétre (a Queer kiadónál) megjelent önéletírásom megírhattam volna 3-400 oldalon – különféle, élettapasztalatból adódó elágazásokkal, magyarázatokkal, kitérőkkel -, mégis úgy döntöttem az írás kezdetének pillanatában: a mai olvasónak se ideje, se kedve igazán olvasni – tehát tömören, olykor idegen szavakkal „összerántva” a mondanivalót írom meg a témát, 80-100 oldal terjedelemben…
8. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
- Az ide akkortájt, úgy két-három éve sokat és lelkesen publikáló Terenyei Zoltánné Tara Scott biztatására kezdtem benézegetni, két-három versem feltettem, ám jó egy évvel később intenzíven publikáltam. Ebben már Bakos Józsi úr jóindulatú, korrekt hozzám-állása lett a döntő, azóta szívesen adom jobb-gyengébb műveim a portál „hasábjaira”. Hiányolom azonban a szó igazi értelmében vett műhelymunkát, túl kevésnek találom az építő-javító szándékú hozzászólást, roppant érzékenynek tűnnek, mint ezt más portálokon is tapasztalhatom, a tollforgatók.
9. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
- Két, általam szerkesztett, tizenegy önálló, és két közös könyvem, számtalan antológia és folyóirat, napilap publikálás után szeretném még legújabb verseim, s összegyűjtött írásaim, prózáim, költeményeim könyvben látni, ennek megvalósítása azonban – kb. 600 versről van szó - nagyon sok anyagiakba kerülne, bizonytalan érdeklődéssel. Ez azonban nem tántorít el attól, hogy töretlen alkotó kedvvel, sok, nem éppen kellemes utánagondolással újabb műveket alkossak!
10. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
- Bár ő Magazinunkban nem rég jelentkezett, én azonban sok-sok évvel ez előttről ismerem és szeretem verseit: Böröczki Mihályról szeretnék olvasni.

Dudás Sándor írásai itt!
1570
boerpeter - 2013. szeptember 03. 17:22:42

Örülök, hogy olvashattam, Sanyi! Smile

2901
dudas1949 - 2013. augusztus 19. 18:50:00

Kedves Jártó Róza!
Örülök, hogy olvasod írásaim, hogy az életemről szóló interjú tetszett! Köszönöm szépen jókívánságaid, amit viszontkívánok!
Szeretettel: D.S.

2135
mami - 2013. augusztus 19. 10:43:38

Kedves Dudás Sándor!
Sokáig sűrűben, mostanság egyre ritkábban olvasom ugyan írásaid, de hellyel-közzel tetszenek. Örömmel olvastam az életedről szóló interjút. További sok sikert és jó egészséget.
Szeretettel: Jártó Róza

2901
dudas1949 - 2013. augusztus 15. 22:02:38

A 8. kérdésre adott válaszban elírás történt, helyesen: Lethenyei Zoltánné Tara Scott. Elnézést.Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.