Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 41. interjú - Kohut Katalin
Kedves Olvasók!
Mivel Szilágyi Hajnival nem sikerült kapcsolatba lépnem (emiatt a csúszás) így Jéga Szabó Ibolya által kért Kohut Katalinnal készült riport.
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!
Kozák Gabriella


1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.

Nagyon köszönöm Gabika és köszönöm Ibolyának az ajánlást, hálás vagyok neki nagyon.
Kohut Katalin a nevem, kakas jelentéssel. Egykor Takács tanár úr, az orosz tanár barackot nyomva a fejemre, mindig kukurikúnak szólított, akkor még nem tudtam, miért.
Sátoraljaújhelyen születtem 1958. március 7-én. Másfél éves korom óta énekeltem, minden tiszta hang és muzsika a szívemet megérintette. Nagyapának sétapálcával adtam elő a Fogj egy sétapálcát dalt a többi operettel, tévében hallott filmslágerrel együtt. Három éves voltam, amikor elveszítettem.
Apa focista volt születésemkor, NB II-es, majd edző, később a Spartacus természetjáró szövetség vezetője, így korán megszerettem a természetet, az erdőt, a tiszta forrás vizet, szülővárosomban mindenki azt itta. A várost fenyves veszi körül, nagyon tiszta a hegyvidéki levegő.
Kodály ének-zene osztályban tanulhattam, ahol naponta két magyar és két ének óra volt, a második az énekkari, de külön hittanra is beiratkoztam csupán azért, hogy énekelhessek. Furulyázni, gitározni tanultam, én voltam a legjobb ének-gitár tanuló, annyira, hogy még a bizonyítványomat sem volt hajlandó gitár tanárom ideadni, miután közöltem, hogy többé nem megyek. A normál osztályokba áthívott időnként ének tanárnőm tanítani a gyerekeket énekelni, de volt egy hatalmas leégésem az Országos Népdalfesztiválon, amikor bejelentette, hogy a legjobb ének tanuló következik, nem jött ki hang a torkomon. Ez volt életem első kudarc élménye. Prókai Gyula volt a magyar tanárom, úgy megtanulta mindenki tőle a magyart, hogy csak szépen, időmértékesen beszéltünk, nem volt szükség arra, hogy gimnáziumban külön ismételjünk. Úgy jött be tanár úr a nyelvtan órára, hogy mondta a vár igét, s hogy hogyan ragozzuk,milyen módban, időben, s rámutatott valakire. Azonnal rávágtuk a választ.
1967-ben szüleim elváltak, apa háromszor kísérelt meg magához venni, hogy tanuljak, de meghiúsult. Nem engedtek gimnáziumba sem, leromlottak a jegyeim, még az énekelést is abbahagytam, nem kerestem többé a szomszéd öregeket, akikkel piciny korom óta beszélgettem. Ismertem a szomorú arcokat, mindenkit megvigasztaltam aki bánatos volt, ez a tulajdonságom egész életemben végig kísért. Varrónőként dolgoztam gyermekfejjel, közben énekelve, hogy a monotonságot elviseljem. Ott ismertem meg a Szabó KTSZ-ben volt férjemet, akitől két lányom született. Szülési alatt kezdtem ismét tanulni, kezdetben gyors-gépírást. Itt is én voltam a legjobb tanuló, már elsőben országos versenyen vettem részt gyors és gépírásból is. A gimnáziumban tanítottam osztálytársaimat magyarra, a helyesírásra. Kedvenc költőm akkor Petőfi Sándor volt, bár a verselemzéseket nem szerettem, de el tudtam mondani, szerintem miről szólnak a versei.
A válás után költöztem Miskolcra albérletbe, bár sokan mondták, hogy Dunántúlra kell menni, ott hozzánk hasonló emberek élnek.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Első versem 1986-ban született, a válás után. Soha nem gondoltam volna arra, hogy valamikor is írással fogok foglalkozni, bár fogalmazásaim mindig kitűntek a többieké közül azelőtt. A versírás távol állt tőlem, megváltozott személyiségemnek, kudarcomnak, fájdalmam kiírásának könyveltem el.
1991-ben kezdtem komolyan foglalkozni az írással. Minden este, éjszaka írtam nagyon könnyedén, örömmel. A fájdalmasabbak a novellák voltak, azokban életemet dolgoztam fel. A versek akkor régi történelmet dolgoztak fel, melyeket az akkor olvasott könyvek ihlettek valamint az álmaim. Meséket, gyermekverseket is írtam, magam is meglepődtem a rímek tökéletességén. Ekkoriban sok helyen megjelentem napilapokban, irodalmi folyóiratokban, összeállítottam hamar első könyvanyagaimat, de sikertelenül pályázgattam velük.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Mindkettő közel áll hozzám most már, bár a versek már ritkán szólnak történelemről, néha sikerül egy-egy kevesek által ismert információhoz jutnom és azt feldolgoznom vers formájában. Szerettem mindig mesélni, mostanában újra éltem a múltamat, ezekről is írtam elég sokat.

4. A civil életben mivel foglalkozol?
Jelenleg volt rokkant nyugdíjas vagyok. Diplomát nem sikerült szereznem, bár sokféle indíttatás vezérelt, matekból is a tantárgy kiváló tanulója voltam. Készültem még számviteli főiskolára meg jogi egyetemre is. Beteg lettem, teljesen összeomlottam, kommunikációsan is leépültem ezelőtt kilenc évvel teljesen. Beszédhangom is elment, az ének hangom vissza sem jött többé, így elveszítettem zeneiségemet, az időmértékes beszédet és a ritmusos írást, ezért már nem tudok írni gyermekverseket sem.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Minden költő, író, aki emberi sorsokat dolgozott fel bármikor, vagy tiszta érzelmekkel rendelkezik, kedvencem. Megtalálható a régiek között is a szépség, a tisztaság, az emberség képviselete ugyanúgy, mint a mostani amatőr irodalomban, ahol Kormányos Sándor, Aranyosi Ervin és pár társuk versein ámulok, de ugyanúgy csodálom a Holnap Magazinban író szépséges verseket, novellákat. Azok a kedvenceim, melyekre rácsodálkozhatom, s felkiálthatok magamban gyönyörűségemben. Hiszek abban, hogy a belső szépség kivetülése nagyon fontos az írásban, s kötelessége az íróknak, költőknek a tanítás formával és mondanivalóval egyaránt, de ugyanolyan fontos a realista írás is, a valóság ábrázolása.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Most már egyre ritkábban írok, inkább megadott témákra, de amint egy címet feladnak, egyből megindul a fantáziám és pillanatok alatt elkészülök egy-egy verssel, vagy prózával. Mivel nem szeretem a külső cicomát, csak az egyszerűséget, magam soha nem használok szinte jelzőket, a szó-összetételek mellőzésének is régi története van. Néha böngészek a neten, rátalálok egy legendára, egy növényre, s már kezdem is az írást. Nehéz volt az újrakezdés, jó lenne a ritmus, az időmérték, hogy értékes legyen egy-egy versem.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
E-mail címemre kaptam egy pályázati hírlevelet, ott volt közöttük a Holnap Magazin felhívása, úgy küldtem be egyik versemet. Nagyon sokat köszönhettem a Magazinnak, amióta regisztráltam. A versklubbom megszüntetése óta csak tengtem-lengtem céltalanul, időnként belépve egy-egy irodalmi helyre, ahová feltettem írásaimat. Letört voltam, hiszen a betegségeim száma növekedik egyre, s az összeomlásból már soha nem épülök fel rendesen, el kellene fogadnom magam így, ami nagyon nehéz. Megnehezíti a másokkal való kapcsolataimat is. A Magazinnál megtanultam aránylag a formákat, figyelgettem a jól verselőket. Kicsit azt hiszem, túlzásba is vittem, tavaly amit megírtam, egyből beküldtem, természetesen mindegyikben volt apróbb hiba, amiért javítani kellett. A főszerkesztő minden hibát szó nélkül kijavított. Otthon éreztem magam, nem tudtam a Magazin nélkül létezni. Első volt, hogy ide benéztem, olvastam a hozzászólásokat. Soha nem felejtem el ezt a szép időszakát életemnek.

8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Számomra legfontosabb az igazság, így minden írásom összefügg vele, ezért kevés olvasóm van, mert egyrészt nem értik, másrészt mint említettem, nem tartozom a szépírók közé, bár törekszem rá. Mindig arra várok, hogy egyszer megírom a tökéletes verset, vagy prózát, de más ami bennem van és más az önkifejezési mód. Még nem sikerült megnyilvánulnom rendesen. Nincsenek különösebb terveim, szeretnék tanulni versírással, novella írással kapcsolatos tudnivalókat, szeretnék fejlődni, hogy gyönyörködhessek saját írásaimban is.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
Ketten vannak, akik érdekesek lennének számomra: Gyöngy és Senki Alfonzina. Tudom, hogy egyszerre kettejükkel nem lehet riportot készíteni, de azért hagyom meg őket, hogy a következő riportalanyoknak eszükbe jusson a kimaradt neve.

Tovább Kohut Katalin írásaihoz!
242
RRCs - 2013. november 26. 08:59:20

Kedves Katalin!
Örömmel olvastam a curriculum vitaedet. Az élet a legtöbb embert meggyötri, és aki ebből a kilátástalan helyzetből fel tud állni, az valóban megérdemli az életet. Bíztatlak a további munkálkodásra, mert az eddigiek feljogosítanak a folytatásra. Én azért a verseidben és prózáidban bíztatnálak a jelzők használatára, mert ezek teszik széppé a művet.
Sok szeretettel: Csaba

277
farkas viola - 2013. október 26. 02:40:36

Kedves Katalin!

Örülök, hogy részletesebben megismerhettelek.
Kívánok sok erőt, alkotó-kedvet és jó egészséget szeretettel: Viola Rose

3681
gyongy - 2013. október 07. 14:11:54

Kedves Katalin!
Minden nehézségeid ellenére úgy érzem, és remélem jól, hogy az élet erőssé edzett, és olyan vasakarattal áldott meg Téged amiért valójában minden elismerésem a Tiéd.
Az élet nem egyszerű, vagy csak keveseknek az, bár én abban sem igazán hiszek, mert ki tudja a képmutatók az álarc mögött mit is rejtenek valójában.
Sokszor érzem szavaidban a keserűséget, de bízom azért benne, hogy mindig hamar felülkerekedsz a marcangoló érzéseken.
Arra kérlek, soha ne add fel, további sikereket kívánok Neked és sok-sok örömöt, és nem utolsósorban jó, vagy jobb egészséget.
Őszinte szeretettel: gyöngy(judit)Smile

3652
zina - 2013. szeptember 18. 13:45:14

Kedves Katalinka!

Sok mindent megtudtam rólad, szép, és gazdag életed van, még ha te nem is érzed annak, mert néhol elkeseredettséget érzek a soraid mögött, között. Gratulálok az elért sikereidhez, és kívánom, hogy találd meg az örömöt a hétköznapok egyszerű, de csodálatos világában!
Tiszta szívemből!
Smile

3313
paltetel - 2013. szeptember 17. 18:21:37

Kedves Katalin!
Segítettetek, bátorítottatok első perctől örvendek, hogy megismerhettem életed írásaidon keresztül.
További sikereket, kitartást, egészséget kívánok neked.
Szeretettel, Etel

1412
Bella G Cunami - 2013. szeptember 17. 18:18:43

Kedves Katalin!
Reméljük, hogy előbb-utóbb Lélekdonort is kéri majd valaki! Smile
Köszönöm a jókívánságot, Neked is sikeres alkotást kívánok!
Sok szeretettel: Gabi

3392
lambrozett - 2013. szeptember 14. 16:08:09

Drága Katalin! Nagy örömmel olvastam ismét Rólad (múltkor a Montázs-ban Smile ). Elismeréssel tekintek Rád és nagyra értékelem pályafutásodat. Kívánok nagyon-nagyon sok termékeny évet még...és azt, hogy megelégedetten, egészségben töltsd azokat. Ölellek sokszor. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.