Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 51. interjú - M. Laurens
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.
Budapesten születtem 1952-ben. Négy éves koromban családi hős lettem, amikor nagyanyám karján hazahoztuk édesapámat a Károlyi kertből, a Múzeum körút 17 alatti lakásunk pincéjébe. Ez közvetlen a Bródy Sándor utcával szembenéző kapualj, ahol akkoriban heves lövöldözés volt, mivel ott működött a Magyar Rádió.
A kapu elé érve nagyanyám letett a földre, és ahogy felhajolt, a fejem fölött 20-25 centinyire hatalmas porfelhővel bevágódott egy géppuskalövedék a kőfalba. A golyó egészen a 80-as évek béli felújításig a kőbe volt befúródva, jól látható módon. Szegény nagyanyám míg élt, mindenkinek megmutogatta a famíliában. Talán akkor fogta meg először a kezem valamiféle felső hatalom. Két évre rá szívizomgyulladással küzdöttem élet és halál közt. Akkor még nem volt a mai értelembe vett szívsebészet hazánkban, ezért gyermekként a Sportkórházba vittek. Ekkor történt meg a második „csoda”, életben maradtam, s mi több még fel is épültem, de a biciklizésnek lőttek.
Szüleim a felépülésem után hamar elváltak, így édesanyám nevelt. Nem csoda , ha felnőttként minden álmom és vágyam egy összetartó nagycsalád volt, ami részben sikerült is. Született egy fiam, és éltünk szépen csendesen, ahogy sok más család akkoriban. 1990-ben ismét találkám volt egy agytrombózis révén a teremtőmmel. A tét ezúttal is élet/halál volt. Három évig tartott a teljes felépülés, miközben leszázalékoltak. Tizenkét évre rá műtötték meg a szívemet (először) a tét ezúttal is a már ismert. Majd az eddigi legutolsó találkám 2011, a szívbillentyű műtétem.
Egy barátom mondta egyszer, hogy valaki nagyon szerethet odafenn, vagy valami nagy terve lehet még velem. Nem tudom, hogy melyik igaz, és igaz-e egyáltalán, de ajándékként fogok fel minden napot, és mint minden jó megajándékozott, én is megosztom másokkal az ajándéktortám szeretet szeleteit. Mert tisztán és őszintén örülni csak együtt lehetséges.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Most, hogy a kérdést olvasom, rájöttem, hogy fogalmam sincs. Emlékeim szerint valamikor réges-rég nyertem valamiféle pályázatot, és később alakítottunk is egy irodalmi kört a PATEX-nél, de követhetően csak 2002/2004-től jelentek meg alkalmazott írásaim a világhálón. ( Mindaddig inkább a képzőművészet a fotózás és videó-kultúra érdekelt.) Alkalmazott írásnak nevezem a PPS-ek és Videók levezető vagy bevezető sorait. Mivel sok esetben nem volt a témához pontosan illeszkedő idézet vagy vers, ezért néha olyan versrészleteket vagy idézeteket írtam, ami mögött valójában nem létezett még vers. Így született meg az akkor még nem létező
M. Laurens idézetek sora.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Egyértelműen a vers. Nem csak azért, mert jobban mívelem, hanem a lustaságom okán is. Novellákig még csak-csak eltart a türelmem, de a kisregény már strapás.
Márpedig, ha magam is elalszom a saját kisregényemen, akkor az olvasónak is csak kispárna lesz, amit írok.

4. A civil életben mivel foglalkozol?
Nyugdíjasként mára már csak önmagammal és a barátaimmal.
Pontosabban, tetszik / nem tetszik, kénytelen vagyok a túlélésemért harcolni nap, mint nap. Néha úgy hiszem, hogy az egészségügy több mint 10%-ának én adok kenyeret a halmozott nyavalyáimmal.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Talán ez a legnehezebb kérdés egy „mindenevőnél”. Természetesen az összes klasszikus szerző, hiszen költői játékok során gyakorta bújok a bőrükbe. Tehát nyugodtan felsorolhatnám az egész ABC-t. Petőfit ugyan úgy kedvelem, mint Gyurkovics Tibor fanyar humorát, vagy Ladányi vagányságát, József Attila varázsát…
Szinte mindegyikük bőrébe belebújtam már, legalább egyszer.
Kortárs amatőr költők közül már könnyebb választanom, mert az itt lévők közül, régi barátom Juhász Gábor (Germain), akivel félszavakból is értjük egymást. Nehéz pali, mert hatalmas igazságérzete van, de én kedvelem. És természetesen Bakos Erika (lélektársam) akivel közös alkotásunk is született már. Sajnálatomra Ő még nem tagja a csapatnak. De kettőjükön kívül is számtalan nagyszerű szerző-barátom van. Szerintem az is minimum másfél gépelt oldal lehetne. Ha azt kérdeznéd miért,akkor azt felelném; a titok az, hogy ők szeretnek, és én is szeretem a munkáikat, mert olyanok mint a rét. Széles nyílt területen sokszínű és sokféle virág együtt és békében.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Ez egy igen érdekes folyamat, aminek általában nincs előzménye, sőt előjele sem,
mivel az írás tekintetében meglehetősen impulzív és intuitív alkat vagyok. Ez gyakorlatilag úgy fest, hogy vagy gyorsan dolgozok egy fellobbanó ötlet alapján, vagy sehogy. Sem irányítani, sem erőltetni nem szoktam a folyamatot, de főleg nem eltervezni. Remek példa erre a „Bölcsek és Bolondok” , aminek mind a 32 versszaka egyetlen délután alatt született meg. Másnap reggel újraolvasva alig egy két vessző helye változott. És mi volt a szikra, ami ezt a lavinát elindította? Nos, talán hihetetlen, de az utolsó strófa utolsó sora került először leírásra. Hát, nagyjából így „alkotok” én. Nálam a történet akarja elmesélni magát, és én hagyom, hogy vigyen magával amerre csak neki tetszik. A dologban csupán az a feneség, hogy amit nem jegyzetelek le azonnal, az sohasem tér vissza többé, bárhogy is szeretném megismételni. Ezért aztán egy ceruza és némi papír mindenütt akad nálam.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
Mint mindent, ezt sem kerestem. Egy kedves barátom verseit böngészve jutottam el az oldalra, és valószínűleg ez sem volt véletlen, mint annyi minden az életemben.
Hogy mi célból, azt találgatni sem szeretném. Ma úgy érzem, mintha mindig is itt lettem volna ebben a kis közösségben, és ez hihetetlenül megnyugtató, jóérzés.

8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Aki a fentebbi sorokat olvasta, abban bizonyára kétség sem merül fel amikor azt állítom, hogy fogalmam sincs. Reggel megmondani, hogy délutánra mi jut eszembe, valószínűleg a teremető sem tudná. Egy azonban biztos. Hosszabb távú elképzeléseimnek fizikai gátat szab a betegség és a hatvanegy megélt évem.
Ráadásul én nem meglepni szeretném őket, hanem magamhoz ölelni a soraimon át.
Néha kicsit dorgálni, néha megnevettetni vagy megríkatni, de mindenképp megérinteni a lelküket és emberségüket. Mindezt néha komolyan, néha játszva.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
Legyen kedves barátom Heniger Istvánné (baramara) , aki igen nyílt és nyitott
személyiség.

Tovább M. Laurens írásaihoz
3872
M Laurens - 2013. november 20. 13:18:05

Drága Éva , talán a legfontosabbat kívántad nekem, amiért hálás vagyok neked. Valóban a testi és a szellemi egészség a legfontosabb számomra. Köszönöm az olvasást !Rose

3872
M Laurens - 2013. november 20. 13:15:16

Köszönöm szépen a jó szót kedves Gabriella!Rose

3872
M Laurens - 2013. november 20. 13:13:59

Köszönöm a látogatást titus Smile

3392
lambrozett - 2013. november 19. 20:03:26

Kedves Miklós!
Örülök, hogy olvashattam Rólad kicsit bővebben is, mint ami a verseid kapcsán avagy hozzászólások alkalmával fel-felsejlik olykor az emberben. Smile Kívánom, hogy testi és szellemi egészséged még nagyon sokáig körünkben tartson és élvezhessük a kiművelt, nemes gondolatokat, melyek belőled áradnak. Szeretettel. Éva

1984
Gabriella 36 - 2013. november 19. 19:00:15

Kedves Miklós!

Szándékod, hogy megérintsd olvasóid lelkét, megvalósult már jó néhányszor ezen az internetes oldalon is.
Azt mondják, ha a betegségeket, problémákat emelt fejjel viseljük, építőleg hatnak jellemünkre és megerősítenek minket. Verseidből az empátia és az erő, az elfogadás és egy élet bölcsessége fénylik ki.

Szeretettel olvastalak most is. További sikeres alkotómunkát és minden jót kívánok!

Gabi

3439
titus56 - 2013. november 19. 18:38:21

Kedves Miklós!

Hogy miért is vártam a Veled készült interjút, talán nem is szükséges ecsetelnem, hisz biztos vagyok abban, hogy mindenkit kíváncsivá tettél részben mozgóképes munkáid kiválóságával, részben felettébb szimpatikus "mindenlébenkanál" hozzá állásoddal és nem kis részben és főleg nem utolsósorban őszinte elismerést méltán kivívó verseiddel. Jómagam kíváncsi voltam vajon ki bújik meg a képek és sorok között és sajnálatos betegségedet leszámítva azt a színes egyéniséget találtam amit reméltem. Örülök hogy belekukkanthattam picit kellemes "énedbe" és jó egészséget kívánok.

titus56

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.