Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 54. interjú - Adorjányi Erzsébet
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.
1980.decemberében születtem Székesfehérváron, a szüleim esküvőjének napján, ráadásul szenteste. De hogy több okunk is legyen e napon az ünneplésre, még az édesapám születése is pont erre a napra esett.
Vértesacsán élek, itt is nevelkedtem, ide jártam iskolába és most már ott tartok, hogy az én gyerekeim is ide járnak. Négy gyermekem van, 5-12 év közöttiek. Hogy milyen négy gyerekes anyának lenni így a harmincas éveim elején? Azt mondom, hogy jó! Valójában mindig is ezt akartam, hogy jó sok gyerek vegyen körül, ez
pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy legbelül én is gyerek maradtam. Szerencsére azon típusok közé tartozom, akik sohasem nőnek fel. Szeretem a vidámságot és a nyarat, viszont nem szeretem a telet. Bizonyára ennek is meg van a maga szépsége, de mindig nagyon várom, hogy vége legyen. Ha az időjárás engedi, akkor szívesen megyek kirándulni, jó nagy csapattal, de egyedül is szoktam. Nagyon szeretem a hegyeket és a víz közelségét. Órákig el tudok ücsörögni egy tóparton. Ekkor törnek felszínre a legjobb gondolatok...
2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Körülbelül tíz éves lehettem, amikor megírtam első versemet, ami akkor csak a szomszédaimról szólt. Aránylag jól fogadták, poénos tartalmán jókat derültek, ami engem akkoriban elégedettséggel töltött el. Ezek után folyamatosan írtam.
Nem csupán verseket, színdarabot, mesét, mindent, ami jött. Egyik színdarabomat az utcánkban lakó kölykökkel betanultuk, majd falunk lakóinak előadtuk. Az összejött belépők árából pedig elmentünk fagyizni. Ez mind csupa szép emlék, de a feltett
kérdésre ezzel ugye nem válaszoltam. Az igazság az, hogy valójában nem is tudom mi az ami az írás felé terelgetett, ez nálam csak úgy magától jött, egyszerűen szeretem csinálni, ez a hobbim, az életemhez hozzátartozik. Aki ezzel foglalkozik, az tudja ,
hogy milyen érzés, ha valaki magában hordozza az írás iránti szeretetet. Ezt nem lehet elmagyarázni, írni szenvedéllyel, szeretettel kell! Mindegy a műfaj, meg hogy milyenre sikerül egy mű, a lényeg, hogy szeretettel csináld.
3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Mindkét műfajt szeretem, de a prózákat, novellákat részesítem előnyben. Nagyon szeretem a jó alkotásokat, szívesen töltöm leginkább amatőr szerzők írásainak olvasásával az időt. Jó magam is folyamatosan "alkotok", jelenleg is egy kalandos történeten dolgozom, emellett persze néha jut idő egy-egy versre is. Bevallom, nekem e műfajból készült a legkevesebb írásom, mert inkább mesékre, novellákra szakosodtam, ezek jobban mennek.
4. A civil életben mivel foglalkozol?
Mezőgazdasági iskolába jártam, majd turisztikai vendéglátást tanultam, de egyikkel sem foglalkozom. Jelenleg főállású anyaként itthon vagyok, elég sok dolog van egy ekkora család körül. Emellett újságcikkeket, beszámolókat írok, délelőttönként pedig tanulásra is szánok időt, mert ugye sohasem késő fejleszteni tudásunkat.
5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Furán hangzik, de nekem nincsen kedvenc íróm, vagy költőm. Ám de vannak kedvenc verseim Petőfitől, József Attilától, de ezeket ritkábban olvasom. Mostanában csak a HM oldalán olvasok verseket, itt pedig nagyon szeretem Lambrozett, Qqcska, Miklós és Leslie írásait, amelyek nagyon tudnak érzelmileg hatni rám. Az igazság az, hogy feltudnám sorolni az összes írótársamat, mert rengeteg jó író küld be írásokat. Különben akiket szeretek, azok már majdnem mindannyian szerepeltek ebben a riportsorozatban. Saint Germain munkái is elképesztőek.
6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Egyszerűen megszületik egy történet a fejemben. Leírom az első mondatot, majd utána szinte magától jön a többi. Ha egy novellát írok, akkor azt teljes egészében, filmszerű képben látom magam előtt. Írás közben annyira előre tudok gondolni, hogy már néhány mondat leírása után tudom, mi lesz később. Sohasem tervezem el előre a történetet, mindig az adott pillanatban jön a folytatás magától, ennek ellenére lassan haladok egy adott sztorival. Nem vagyok a túl hosszú novellák híve, mégis olyan sokáig tart befejezni, ez ugyanis a legnehezebb. Muszáj, hogy jó legyen a vége, ha később folytatni akarjuk. (Ne értsétek félre.)
7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
Csupán néhány hónapja találtam meg ezt az oldalt, amikor pályázatok után kutattam. Mivel úgy ahogy van tetszett az oldal, így azonnal regisztráltam is, amit nagyon jól tettem. Csupa remek ember jár ide, hihetetlenül jó írásokat olvasok és egy színvonalas társaság közepébe csöppentem. Nagyon jó kikapcsolódást nyújt és külön szeretném Leslienek megköszönni, hogy ilyen rövid tagság után részletesen be is mutatkoztam.
8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Jelenleg második könyvem kiadatásán dolgozom, illetve csak tervezem, mert még nincs kész teljesen. Az első írásom Fekete vér címmel jelent meg, amely egy scifi történet, ez pedig kalandregény lesz. Természetesen majd tájékoztatom szerzőtársaimat ennek megjelenéséről. Egyenlőre most csak erre összpontosítok, a többit meglátjuk később.
9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
A Sétapálca legközelebbi részében Vékony Ramónáról szeretnék olvasni. Több versét is volt szerencsém olvasni és szívesen tudnék róla többet.

Az interjúra való felkérést köszönöm.

Tovább Adorjányi Erzsébet írásaihoz
4477
baramara - 2013. december 30. 20:49:08

Örömmel olvastam bemutatkozó írásodat, én nem rég óta vagyok itt az oldalon, de kíváncsi lettem rád. Most majd olvasgatni foglak! Smile
Üdv. Marianna

2135
mami - 2013. december 14. 09:37:24

Kedves Erzsébet!

Rose

277
farkas viola - 2013. december 10. 06:48:05

Kedves Erzsébet!

Örülök, hogy megismerhettelek, elismerésem, hogy ilyen fiatalon négy gyermeket nevelsz. Nem lehet könnyű, de ha családi béke van, akkor nincs lehetetlen.
Buzdítalak, hogy írj, érdemes. Tetszenek a verseid, a gondolataid, most néztem bele, mert a Rigót már korábban olvastam.

Kívánom, hogy a Jó Tündér mindig Veletek legyen, és egyúttal ÁLDOTT ÜNNEPEKET is kívánok Mindnyájatoknak szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.