Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 55. interjú - Vékony Ramóna
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.
Először is szeretném megköszönni Adorjányi Erzsébetnek, hogy rólam szeretne még többet megtudni, megpróbálok ennek eleget tenni.
Az Alföldön élek már több mint 18 éve – tehát mióta megszülettem – egy kisvárosban, ahol egy termálfürdőn kívül szinte nincs semmi más, így mindig is örülök mikor a hegyekbe megyünk kirándulni - bár tériszonyom van - és szerettem volna nagyobb városba költözni. Remélem jövőre felvesznek arra az egyetemre, ahova majd jelentkezem, így két álmom is valóra válhatna.
Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mi lenne a legideálisabb foglalkozás a számomra. Sok mindent kellett figyelembe vennem, de végül a magyar szakra esett a választásom, amivel majd könyvszerkesztőként szeretnék elhelyezkedni. Pénzt kapnék az olvasásért, tehát amit szeretek csinálni, és úgy hiszem érzékem is lenne hozzá, hogy felfedezzem a legjobb írásokat. A környezetmérnökin is agyaltam, mivel a környezetemben lévőket néha már teljesen kiakasztom a környezet védelmével kapcsolatos intelmeimmel, de végül arra jutottam, hogy inkább csak önkéntes alapon és nem foglalkozásként fogok törődni Földünkkel.
Még nem tudom, hogy végül merre folytatom tanulmányaimat a középiskola után, de az biztos, hogy az írással szeretnék még előrébb jutni.
2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Egészen kiskoromban kezdtek előtörni belőlem a mondatok, melyekből először egy kisebb mese keletkezett, azt hiszem ajándékba adtam. Pontosan nem emlékszem, hogy mikor készült, megkerestem azt a füzetet, amiben van, de sajnos nincs dátum alá írva. A füzet egyébként általános iskolai, másodikos, de az első mesém valószínűleg később születhetett, talán 3.-ban vagy 4.-ben. Találtam még vers – és dal kezdeményeket is, melyek első szárnypróbálgatásaim lehettek. De ami már mondható igazi versnek, azt 12 évesen írtam, és ekkor kezdődtek az iskolai fogalmazás készítések is. Egy idő után rájöttem, hogy én ezt szeretem is csinálni, és feltűnt, hogy nem vagyok olyan rossz benne. A magyar tanáraim is megdicsértek, tehát kezdtem elhinni, hogy jó vagyok valamiben.
És ez tetszett. Eleinte csak írtam, ami épp eszembe jutott, és örültem, hogy azok rímekben törnek elő belőlem. Majd miután többen is megdicsértek, és én magam is láttam, hogy jó az amit csinálok, akkor már biztosan tudtam, hogy ez az én tehetségem. Bár legtöbbször a saját érzéseimet öntöm versformába, másnak is szoktam írni és törekszem arra, hogy olyanokat vessek papírra, hogy minél több emberrel megoszthassam azt, amit Istentől nem öncélú használatra kaptam.
3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Mindig is verset írni szerettem a legjobban, mert az rövid, tömör, és rímekben gondolkodni rím egyszerű. Több regényt is elkezdtem már, de sose fejeztem be őket, mert hajlamos vagyok feladni dolgokat, és általában minden regényötletemet először elejétől a végéig betűről betűre átgondolom, és így a felénél általában megunom az írásukat.
Egyébként szeretek hosszabb történeteket írni, de sajnos a regényig még nem jutottam el, de mindenképp be akarom őket fejezni egyszer.
4. A civil életben mivel foglalkozol?
Még tanulok, gimnazistaként könyökölök nap mint nap a padokon, idén érettségizem, amitől rettenetesen félek, de már alig várom, hogy fentebb léphessek egy szintet életem – remélem hosszú – létráján.
5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Bizonyára ez furcsán fog hangozni, de nem igazán szeretek verseket olvasni, inkább csak írni őket. Így szinte csak azokat ismerem, amiket irodalom órán tanulunk, persze azokból van egy-kettő, ami igazán tetszik.
Kedvenc íróim se nagyon vannak, pedig sok könyvet olvasok.
6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Egyszerűen csak megszületik a fejemben az ötlet, elkezdem írni, és sokszor mintha nem is én irányítanám a kezem. Kevés alkalom van, hogy tudatosan alkotok, de olyankor általában konkrét terveim vannak vele.
Egyébként sok minden képes megihletni, a zene, filmek, a barátaim, családom, bármi ami körülvesz.
7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
Szerettem volna egy oldalt, ahol megmutathatom az írásaimat, hogy ne csak a fiók sötétjében tengődjenek. Elkezdtem keresgélni újságok után, és akkor bukkantam rá a Holnap Magazinra, megtetszett, és úgy gondoltam itt az ideje, hogy megosszam gondolataimat az emberekkel.
8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Egyelőre nincsenek terveim, van egy blogom, de kicsit le vagyok maradva az írásával. Tehát amint időm engedi folytatom, és szeretnék a Magazin honlapjára is minél több mindent készíteni.
9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
Tóth Dávidról szeretnék többet megtudni, remélem elvállalja a felkérést, én nagyon kíváncsi lennék rá.

Tovább Vékony Ramóna írásaihoz!
2135
mami - 2013. december 23. 10:07:01

Kedves Ramóna!
További kitartást és sok-sok sikert.Rose
Szeretettel: Jártó Róza

4294
Elisabet - 2013. december 18. 09:44:27

Kedves Ramóna!
Örültem, hogy vállaltad az interjút, lelkesen olvastam soraidat. Annak is nagyon örültem, hogy a természetszeretet és a környezetvédelem is egyaránt közel áll hozzád, emellett még írsz is! Ez csupa pozitív tulajdonság, jó emberre vall. Az interjúban említett terveid közül pedig valamennyit sikerüljön megvalósítanod! További sikeres életet és kellemes ünnepeket kívánok neked. Szeretettel: Erzsébet

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.