Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 56. interjú - Tóth Dávid - Darkfire
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.
Nos, még mielőtt bármibe is belekezdenék, meg szeretném jegyezni, hogy rettentően jól esett, hogy Ramóna engem választott, mert ezek szerint valakinek mindenképpen örömet okoztam az irományommal. Debrecenhez, az íncsiklandó tésztaszelethez lakom közel, csupán egy gondolatszálnyira – míg valami egészen furcsa meg nem szövődik a fejemben. Nem fűz hozzá sok, ott születtem, de jövőre, ha terveim célba érnek, ott fogom folytatni tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen. Nem. Sajnos a könyvekkel, írással csak távoli rokonságban állhat. Műszaki irányba megyek tovább. Ennek az elhatározásomnak a célja, hogy mérnök legyek, egy jól fizetett mérnök, mert imádok írni, legszívesebben mással sem foglalkoznék, de pénzre legalább ugyanannyi szükségem van, mint ihletre, ám mellette mindenképpen folytatni fogom az írást, kerüljön az bármilyen nagy szeletébe a tejszínhabos tortának. Mit is mondhatnék még magamról? Egy álmodozó vagyok. Egyelőre csak falak közé zárt elmémben álmodok, de azt szeretném, ha az egész világ négy falam közt sínylődne és kedvem szerint, mint egy ceruzával megírt mesét, alakíthatnám. Úgy van, nagy álmaim vannak, és tudom, ezeket soha nem érhetem el, ezért küzdök. Eközben csak biztosabban tudom, soha nem érhetem azt el, mint ahogy a csillagokat sem érhetem el fent az égen, ezért még erősebben akarom és küzdök érte, ami csak még jobban megerősíti bennem a gondolatot: soha nem érhetem el. Ez az, ami jellemzi az írásaimat is.
2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Talán négy éve lehetett, hogy megszületett bennem a gondolat: én is tudok ilyet írni, vagy még jobbat is! Általános iskolai éveim alatt nem nagyon érdekeltek a betűk vagy az írás. Egyetlen egy, sokszor kiradírozott írásomat is kedves tanárom egy kettessel jutalmazta. Aztán valami égető gondolattól vezérelve könyvet ragadtam – nem is valami vézna darabot – és olvasni kezdtem. Elkápráztatott, ahogy azok a mihaszna, apró betűk egymás mellé rakosgatva egy hatalmas világot hoznak létre tele olyan dolgokkal, amiket hiányolok az életemből. Az utolsó oldal után hangzott el a fentebb említett mondat.
3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Nehéz kérdés. Talán válaszolni sem tudok rá kellő pontossággal. Első írásom egy regény volt. Sajnos füzetek szép halmába írtam azt, és begépelni még csak az első húsz oldalt tudtam, de nagyon jó érzés volt „megszülni” egy-egy karaktert és óvni azok életét minden veszélytől; a halálba vezetni pedig szörnyű volt, legyen az bármilyen semmirekellő személy. Mindegyikük a szívemhez nőtt és gyermekemként tekintettem rájuk. Később elkezdtem novellákat írni, talán egy pályázat miatt, mert az elismertség vágya majd szétfeszítette a mellkasom. Novellákat írni csodás dolog, mert azt vettem észre, hogy mindazokat a gondolatokat, amiket egy regényen át írtam, bele tudtam sűríteni néhány oldalba, csak sokkal intenzívebben. Legvégül elkezdtek érdekelni a versek. Nem tudom, mi fogott meg bennük, talán csak a dallamos rímek színes világa, de végső soron egy lány miatt írtam meg első versem, akit egyszerre szerettem és gyűlöltem. Ez mai napig sem változott. Az a vers szörnyű lett. Nem is csoda, hogy szőrén-szálán eltűnt a leányzó. Viszont hálás vagyok neki, mert nélküle talán soha nem kezdem el összerakni verseim. Versekben az érzések és gondolatok a legtisztább formában fordulnak elő, ezért én azt vallom, hogy versben hazudni nem lehet. A vers rákényszerít az őszinteségre. A vers és a próza is egyaránt csodás, nem tudok dönteni köztük
4. A civil életben mivel foglalkozol?
Tanulok. Ez elkerülhetetlen és szükséges dolog. Tanulás útján formálódik az ember. A tanulás tett és tesz azzá, ami vagyok.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
Két írót említenék meg: Csáth Géza lenyűgöző író volt. Sajnálatos, hogy fiatalon elhunyt. Valami iszonyat jó érzéke volt a novellákhoz. Írásai nyersek, őszinték, mindenféle sallangot nélkülöznek. A világ árnyékos fele. Talán ez az, amiről a leggyakrabban írt. Gyakran keveredik alkotásaiban a szépség a kínnal és ez szerintem nagyon izgalmas.
A másik pedig Andrzej Sapkowski. Ő egy vérbeli fantasy író. Unalomig koptatott meseelemeket tesz újra tündöklővé. Egy őszinte világot írt meg. Nincs elpalástolva semmi. Csak a napjainkra is annyira jellemző valóságot láthatjuk. Történetei egy perc nyugtot sem hagynak nekem, ha egyszer elkezdem olvasni, akkor azt csak akkor tudom befejezni, mikor már áthaladtam az utolsó ponton.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Ez egy olyan dolog, amiről szerintem tíz oldalt is gond nélkül tudnék írni, de visszafogom magam, amennyire csak tudom. Minden írásom mögött hosszas tervezés áll. Nem néhány óra, hanem napok. Sokszor egy néhány strófás vers mögött öt, vagy több oldalnyi tervezés áll. Minden történet és bármi, amit le akarok írni belőlem nő ki. Általában a kiváltója egy esemény. Vidám vagy szomorú, de általában inkább szomorú. Egy novella esetében mindig a végkifejlet jut azonnal az eszembe, aztán az odáig vezető utat tervezem meg vázlatosan; utána belemegyek a részletekbe, helyszínek kinézete, emberek, helyzetek, fordulatok, személyek, azok előélete, viselkedése. Ezekhez hozzá megy a rejtett tartalom. Az a dolog, ami ott van a sorok közt. A mondanivaló. Gyakran dolgozom jelképekkel. Ezeknek sok időt szentelek a tervezés alatt. Egy versnél figyelembe veszem azt, hogy mit akarok mondani és ahhoz igazítom a rímelést, gyakran próbálok új rímeléseket is kitalálni. Általában próbálom egységesíteni a versszakok hosszát, de nem mindig sikerül. De törekszem az odaillő kifejezések használatára, a legkifejezőbb hasonlatot vagy egyebet megtalálni. Néha még a versszakok formájával is próbálkozok játszadozni több-kevesebb sikerrel, hogy még szembetűnőbb legyen az, amit el akarok mondani. Még azt megjegyezném, hogy az alkotásaim szinte minden esetben önálló életet élnek, tervezhetem én őket akármeddig. Elkezdek egy előre megtervezett történetet és az alakítja magát, szinte az fogja a tollat. Nekem csak egy feladat jut, hogy abban a mederben folyjon és oda jusson, ahova eredetileg terveztem.
7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
Osztályfőnököm, anyáskodó második anyám hívta fel a figyelmem a Holnap Magazin egy pályázatára, amit aztán nem nyertem meg.
8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Eddig nem töltöttem fel ide túl sok írásom, de a közeljövőben mégis fel fog kerülni néhány, mert érdekel, hogy milyen kritikát kapok.
Ha távolabbra tekintek, akkor idén, nyáron elkezdtem egy nagy projektet. Ha pontosítani akarok egy posztapokaliptikus-fantasy világ megalkotását kezdtem el. Egyelőre csak egy A4-es spirálfüzet van teleírva csak leírásokkal, tervekkel, lényekkel, törvényszerűségekkel, történelemmel, eszközökkel, fegyverekkel, ruhákkal, kutatási anyagokkal és egyebekkel, de mire elkezdhetem lesz az kettő is. Egyszerre lesz jelen benne a fantasy és a sci-fi. Én már nagyon bele szeretnék kezdeni, de egy ekkora kaliberű dologra év közben és érettségi előtt nincs elég időm, de nyáron belevágok!
9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
Sajnos még csak néhány szerzőt ismerek, de közülük egy megfogott. Remek atmoszférát tud teremteni és soraiba annyi érzést tud belecsempészni, hogy az szinte lefolyik a képernyőről. Történetei befejezései néha olyanok, mint egy hideg kés a hátba, ami nagyszerű. Tehetséges. Ő Szabó Kitti. Remélem, többet megtudhatok rólad!

Tovább Tóth Dávid írásaihoz!
4294
Elisabet - 2013. december 24. 09:05:31

Kedves Dávid!
Örülök, hogy megismerhettelek, szeretettel olvastam soraidat. Nagyon sok pozitív tulajdonsággal rendelkezel, ami azt kívánom, hogy kísérjen egész életedben. Mindig érd el a céljaidat és az írással se hagyj fel soha. Most pedig megnézem a munkáidat! Szeretettel:ErzsébetSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.