Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 59. interjú: Kui János
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval.

Nem szeretek túl sokat beszélni, ezért tömören csak ennyit szoktam mondani:

Hogy Kui vagyok és János,
ennyi legyen elég,
szegény ősök gyermekének
kincse a szerénység.

De hát most talán egy kicsit beszédesebb leszek, s elmondok néhány dolgot, hogy valamivel pontosabb legyen a kép. Kemény tél volt, hó és hideg, amikor 1939 januárjának 28. napján 12 óra körül igen népes családban megszülettem, az erdélyi Szilágy megyéhez tartozó Egrespatakon. Szüleim kevés földdel rendelkező, szorgalmas, dolgos földművelő emberek voltak, a munka becsületét tőlük örököltem. Tanulni vágyó gyermek voltam, s mivel szülőfalumban csak négy általánost lehetett végezni, V. osztályos koromtól a Zilahi 2-es számú, majd később az Ady Endre nevét viselő középiskolában tanultam, s ott is érettségiztem. A kolozsvári Bolyai (1959-től Babes-Bolyai!) Tudományegyetemre felvételiztem, és a bölcsészkaron magyartanári képesítést nyertem. Előbb Sarmaságon, majd Zilahon, Ady Endre iskolavárosában tanítottam nyugdíjazásomig. A nehéz időkben nagyobbik leányom a zöldhatáron keresztül hagyta el Romániát, a 90-es évek közepén kisebbik leányom is követte őt, úgyhogy feleségemmel magunkra maradtunk, s 2006-ban úgy döntöttünk, hogy mi is áttelepülünk az anyaországba. Így lett Sopron, a hűség városa, öreg éveimnek csöndes, békés menedéke.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

A könyvhöz is csak a zilahi diákéveimben kerültem közelebb, otthon a Szent Biblia számított egyetlen olvasmánynak. Az olvasás elég hamar szenvedélyem lett. Előbb Jókai, Mikszáth, Móricz volt a kedvencem, de aztán megismerkedtem Juhász Gyula költészetével, és nagyon közel kerültek hozzám a versek. Olvasmányaim hatására magam is verselgetni kezdtem. Az első élő költővel 1953-ban találkoztam Szentimrei Jenő személyében, aki az iskolánk névadó ünnepségének díszvendége volt. Hervai Gizellától halottam először a verselés műhelytitkairól. Azóta él bennem a versírás ösztöne. Úgy érzem, elfogadható szinten tudok az olvasókkal csak rám jellemző gondolatokat közölni.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Mint mondottam, előbb csak a próza számított számomra irodalomnak. Mára már oda jutottam, hogy nagyobbrészt csak verseket olvasok, igencsak sokat, prózát eléggé ritkán.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Jól megérdemelt nyugdíjas napjaimat töltöm. Olvasok, írok, sétálok, rádiót hallgatok, és tévét nézek. Sopron pedig annyi ismeretlent tartogat számomra a maga gazdag történelmi és művelődési hagyományaiból, hogy egyre több időt kell szentelnem a megismerésükre.

5. Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

Istennek hála, kedvencem bőven van. Először az orosz irodalom kiválóságai kerültek közel hozzám, különösen Turgenyevet szerettem, de szívesen olvastam, és olvasom Tolsztojt és Dosztojevszkijt is. A francia irodalomból már a költőket olvasom szívesebben: Apollinaire és Aragon verseit, de Maupassant is nagyon közel került hozzám. Hatással van rám a Rainer Maria Rilke költészete, a magyarok közül meg Radnóti Miklós a költő számomra, mellette pedig Weöres Sándor és a sajátos remekeket szolgáltató József Attila a mindennapi olvasmányom. Mindmáig a legmaradandóbb olvasmányélményemet Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyve nyújtotta. Az erdélyiek közül Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és a fiatalabb Kovács András Ferenc versei nem hiányoznak a könyvespolcomról.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Erről igazán nagyon nehéz beszélni. Igen sokrétű az ezzel kapcsolatos kérdés, amelyet meg kellene világítani. Bennem most még inkább, mint fiatalkoromban, él egy belső kényszer, egy belső ösztön, ami írásra mozgósít. Verseimben a népies forma, a magyaros ritmika keveredik a modernebb hangvétellel. Nem mondhatom, hogy mindig ugyanazon recept szerint dolgozom. Van úgy, hogy egyetlen beugró szó, vagy kész mondat indítja el a gondolatmenetet, de az is megtörténik, hogy csupán a hangulat él bennem, s annak a megörökítéséhez kell megtalálnom a megfelelő eszközöket. S ez bizony nem mindig egyformán sikerül.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Az interneten keresgéltem, nézegettem az irodalmi oldalakat, s egészen véletlenül találtam rá a Holnap Magazinra. S hogy bekapcsolódtam a munkájába, annak ma is örvendek. Sokoldalú, gazdag lehetőségeket kínál a rendszeres megjelenésre.

8. A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Ilyen magamfajta idős embernek már hosszú időre kinyúló tervei nincsenek. Bár idáig már két könyvem is megjelent, nagyon szeretném az összegyűjtött verseimet kötetben kiadni, s persze, szeretnék tovább írni, jelen lenni az irodalmi életben.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Lenne nekem több jelöltem is, de ez alkalommal Szers Andrást ajánlom a sétapálca átvételére.

TOVÁBB KUI JÁNOS ÍRÁSAIHOZ