Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 62. interjú - Kun J. Judit
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!
Kun Judit Julianna néven, Tiszafüreden születtem… nagyon régen. Már nem is emlékszem mikor. Édesapám, hogy ne lógjak állandóan a nyakán, 4-5 éves koromban megtanított írni, olvasni. Amikor ágyhoz volt kötve a betegsége miatt, én olvastam fel neki az újságból.
Mindig különc és önfejű voltam és vagyok. Sőt, amíg élek leszek is.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?
Az első versemet 5 éves koromban írtam, nem sokkal apám halála után.
Hogy hosszútávon gondolkoztam volna? Nem tudom. Csak azt, hogy gyermekkorom legkedvesebb játszótere: a Tisza part, a szomszédunkban levő temető és a könyvtár volt.
De mindig írtam. Nem létezett olyan hely, helyzet, hogy ne írjak. Írtam órán, írtam parkban, írtam randi közben és írtam diszkóban is… Számomra ez nem kényszer volt… én így éreztem jól magam. Vagy olvastam, vagy írtam. (Az iskolában ez miatt elég sok konfliktusom volt a tanárokkal, és a diáktársaimmal.)
Nagyon sok író-olvasó találkozón vettem részt… egy ilyen alkalommal, megvártam a végét, és egy rövidke írást adtam oda az írónak. Nem küldött el, nem mondta, hogy majd jelentkezik, hanem leült, és ott azonnal elolvasta. Majd minden további nélkül, írt egy ajánlást az írószövetség akkori elnökének. (A mai napig is őrzöm.)
Ez segített ahhoz, hogy sok, általam nagyra becsült íróval személyesen találkozzak. A legkedvesebb emlékem, Fehér Klárához fűződik. De ez is benne lesz a regényben.
Anno, gimis koromban, MUOSZ pályázatra adtam be három novellát, amelyben egy akkor már ismert újságíró segített. Felvételt nyertem az újságírói iskolába, Budapestre. S hogy mégis nem jutottam el… ez benne van a folyamatosan íródó családregényemben…
Később férjhez mentem. Van egy fiam, aki a mai napig is „életben” tart. Ekkor részben abbahagytam az írást, a szokásos hétköznapi élet „kiölte” belőlem…
2006-ban kezdtem újra, és 2007-től már moderátor voltam egy irodalmi honlapon…
Tanultam… tanultam a kortársakat, mert bizony, kissé le voltam maradva… Ez a tanulás, számomra a mai napig ugyanolyan fontos, mint az írás.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
Erre rövid választ tudok adni: Mindig úgy éreztem és vallom is, hogy prózás vagyok. Verset csak „hobbiból” írok. A „miértekre” minden válasz a már említett regényben lesz megtalálható.

4. A civil életben mivel foglalkozol?
Kedves Gabi! Jó hogy jelen időben kérdezted, mert így megint rövidebb a válaszom.
Jelenleg, irodalmi szerkesztőként (szabadúszó), és a művészvilág egyéb területein dolgozom. Dolgozom? Nyugdíjas vagyok, és rehabilitációs ellátásban részesülök.

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi illetve az amatőr irodalomban?
Kedvenc íróm, Stephen King… de persze, mások is. A költők közül Ady és József Attila áll hozzám a legközelebb. Ady egyébként is gyermekkori „szerelem” volt / van / lesz.
Amatőr írók közül sok van, de a legkedvesebbek Pete László Miklós és Edwin Chat. A költők közül pedig a Holnap Magazin három „Titánja”.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?
Nem nagyon gondolkoztam ezen a kérdésen… én csak írok. Nem kényszerből, nem késztetésből, csak úgy szórakozásból. A történetek ötletei „az utcán hevernek”, a versek pedig a saját érzelmi világomból. Versekkel nem szoktam sokáig „vacakolni”, kb. 10-15 perc, begépeléssel együtt. Ugyanis, a verseket csak tollal, papírra írom, és nem egyből a gépbe.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?
Már nem is emlékszem… akkoriban, egy verses honlapon moderáltam, és végeztem korrektúrát, de ez kevés volt. Kerestem olyan oldalt, ahol a prózáimmal is jelen lehetek. A H.M. 2008. március 1-én indult, én 14-én regisztráltam, (akkor, még 48 taggal rendelkezett) és szóltam néhány barátomnak, akik szintén prózások voltak, hogy nézzék meg… és jöttek. Most nem szeretnék neveket említeni. Ők tudják ezt, a többieknek pedig úgyis mindegy.
Március végére, április elejére, már szerkesztőségi tag voltam, a Főszerkesztő kérésére.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?
Nem szeretnék senkit meglepni. Különösen azért nem, mert csak ritkán publikálok.
Azt, még elmesélem, hogy egy iskolai szöveggyűjteménybe bekerült versemet 13 éves koromban írtam, (természetesen tanórán) és éppen ezért a versért kaptam akkor osztályfőnöki figyelmeztetést. Nos, ebben a könyvben, így én lettem a legfiatalabb szerző. Erről a versről annyit azért még érdemes tudni, hogy soha sehol nem volt publikálva, sem neten sem könyvben. Különös az élet. Nem?
Továbbra is írni, olvasni, tanulni és tanítani akarok!

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?
Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam. Előre is elnézést kérek Mindenkitől, ha nem válaszolok, de február 1-től nem járok fel az oldalra… Hogy miért? Ez is benne van az ominózus könyvben…
Szeretnék többet tudni rólad, kedves Gabi! Tehát a következő tag, kérésemre: Kozák Gabriella.
2135
mami - 2014. február 27. 09:20:06

Kedves Sheldon! Kedves Józsi! Kedves Admin... !

Tudom én, ó, nagyon is, hogy az a fránya helyesírás... ! Én akinek annyi érzéke sincs ehhez, mint egy előtanult 5 évesnek, bizony sokszor esek ebbe a hibába. Nem írok helyesen. Sok a hiányosságom, de igyekszem pótolni gyorsvonati sebességgel. Az sem véletlen, hogy alkalmaztam a ... -ot. Sokszor ostoroztak engem is itt is és más irodalmi oldalon is, e helyesírás miatt. Volt olyan aki egyenesen visszaküldött a főzőkanálhoz, mégis én éreztem szentségtörésnek amikor az egyik "ostorozóm" megosztotta a facebookon kedvenc költőm, kedvenc versét, kedvenc előadóm tolmácsolásában. Latinovits Zoltán, Radnóti Miklós Nem tudhatom Így volt felvezetve a vers Megosztásnál helyesbítettem: Radnóti Miklós Nem tudhatom... címre.
Kedves Társaim! Józsink nagyon helyesen kezeli a dolgainkat úgy, hogy itt különböző korú, végzettségű ember osztja meg a kis versét, írását. Sőt osztható ez úgy is, hogy van aki évtizedek óta ír és van aki csak pár éve önti ki a lelkét, osztja meg gondolatait. A lényeg, hogy az emberi tényezőket sosem hagyja figyelmem kívül a szerkesztőség, mert aki ide publikál, abban benne van az is hogy fejlődni, tanulni is jön erre (is) oldalra ahol mindenki családtagnak érezheti magát.
A család pedig szent! Annak belső ügyeit nem beszéljük ki!

Simogató szép szavakkal,
Mutatod az utat,
Hogy ne tévelyedjen el,
Ki titkok után kutat.

Szeretettel: Jártó Róza

2135
mami - 2014. február 27. 08:51:30

Kedves Sheldon!

Örömmel olvastam személyedről egy kicsivel többet mint mint amit eddig is tudtam. Kívánom, hogy legyen a további életed is sikerekben gazdag.

Szeretettel: Jártó Róza

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. február 22. 13:42:01

Kedves Sheldon/Ferike!

Rendben, látogasd, de igazságtalanul ne vádaskodj és nem ez a felület az, ahol ezt meg kellene beszélünk, mert nem tartozik másra.
Előre is köszönöm.
Józsi

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. február 21. 10:41:16

Kedves Lambrozett!
Igazad van, nagyon fontos a nyelv tisztasága, helyessége. 2014-től fokozottabban figyelünk még jobban erre.
Új segítséget vontunk be a munkába.
Szeretettel
Józsi

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. február 21. 10:29:31

Sheldon! Nem töröljük. Jó példa arra, hogy mennyire elferdíted a valóságot. A Családom mindig mellettem állt, nélkülük nem is jött volna létre a magazin!
Amit tehetünk, megteszünk a munkánk mellett. Sajnos az utóbbi időben te csak kihúztad magad a munka alól, pedig a munkadíjadat is rendesen kifizettük, nem ingyen dolgoztál!
Kicsit feledékeny lettél.
Minden jót neked a továbbiakban és gondolkodj egy kicsit a viselkedéseden!

Üdv
Józsi

3392
lambrozett - 2014. február 18. 18:43:13

Kedves Sheldon! Elolvastalak. Örömmel és szívesen tettem. Ha most itt törölni fogják a hozzászólást, akkor...valószínűleg az enyémet is. Smile Úgyhogy...mondhatom. Tudom, hogy vétek és utolsó szempont a helyesírást emlegetni, mert minden úgy jó, ha "szabad" és jön, ahogy jön. Szerintem azért elvárható volna olyan alkotóktól ennek a területnek a bizonyos fokú ismerete, akik...publikum elé teszik magukat. S ha ezzel a véleményemmel úgy tűnne, hogy a szerkesztőséget "bántanám", akkor...az igen téves megítélés lenne. Egész egyszerűen: - főképp pályázati anyagnál - összetettebben kéne a bírálatot gyakorolni. Úgy a prózáknál, mint a verseknél. Hiszen kik őrizhetik és vihetik tovább leginkább a magyar nyelv szépségeit, változatosságát és hagyományait, mint azok, akik különféle írott alkotásokat hoznak létre? Ha ezt elfeledjük, nem gyakoroljuk (gyakoroltatjuk!) és humánus vagy egyéb okokra hivatkozunk...attól egyre lejjebb kerül a ranglétrán ez az érték. (Nem a tökéletességről beszélek, hisz - szerintem - nincs olyan!, mindenki vét hibát, hanem a két véglet közötti óriási "átjáróról, mely túl sok kanyart és kitérőt engedélyez.) S...nem kérek elnézést azért, mert így látom. Kívánok Neked sok-sok örömöt, egészséget és szeretetet a továbbiakban is. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.