Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 65. interjú - Kuzma Julianna
Szeretettel köszöntöm a Sétapálca riportsorozat olvasóit. Fogadjátok szeretettel szerény bemutatkozásomat.

1962 október 20-án Kuzma Julianna néven láttam meg a napvilágot. Egyszerű földműves szülők gyermekeként nevelkedtem két testvéremmel egy Békés megyei kis faluban. Az általános iskola elvégzése után Szabadkígyóson élelmiszertartósító szakmunkás képesítést szereztem. Fiatalon 18 évesen házasságot kötöttem melyből három gyönyörű gyermekem született. Sajnos férjem 33 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt, így egyedül neveltem tovább az akkor még kicsi gyerekeimet. Pár év múlva újra rám talált a szerelem, melynek szerető pár, gyermekeimnek gondoskodó apa és egy gyönyörű közös gyerek lett a gyümölcse. Sajnos a falusi emberek megélhetőségét ellehetetlenítő rendszer munkanélküliséget, egyre elviselhetetlenebb anyagi nehézségeket hozott, mely erősebbnek bizonyult a kapcsolatunknál. Munkavégzés céljából 2011. tavaszán Budapestre költöztem 15 év együttélés után. Azóta itt élek és dolgozom, ma már felnőtt gyermekeim közelében.
Már kisiskolás koromban nagyon szerettem az irodalmat. Szerettem olvasni és gyakran faragtam rímeket játékból a magam szórakoztatására. Komolyabban szakiskolás koromban éreztem késztetést arra, hogy érzelmeimet, gondolataimat versbe öntve örökítsem meg.
Írásaim nagy részét verses formában készítettem, ebben a műfajban tudom magam leginkább kifejezni. A Holnap Magazin oldalán megismert kedves barátom bíztatására született pár prózai alkotás, de azt hiszem a versírásban érzem igazán otthon magam.
Civil életemben Budapest egyik legnagyobb szállodájának mosodájában vagyok alkalmazott. Munka után szeretek sétálni, gyönyörködni a régi épületekben, magamba szívni a templomok meghitt nyugodt hangulatát, vagy távol a város zajától feltölteni lelkemet a természet csodálatos lágy ölén.
Mindenkitől nagyon szívesen olvasok verset vagy épp prózát akinek gondolatai felkeltik az érdeklődésemet, de örök kedvencem Berkesi András, Szilvási Lajos, Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila és még sorolhatnám .
Én valóban egy igazi amatőr író vagyok, semmilyen megrögzött szokásaim nincsenek az írással kapcsolatosan. A lakás minden sarkában megtalálható egy ceruza és egy papírlap. Gyakran hosszant hetekig érlelődik bennem egy érzés, egy gondolat mire papírra vetem. Számomra szinte soha nincs igazán kész egy írás. Van olyan, hogy évek múlva előveszem és újra írom, a tartalmát természetesen megőrizve. Soha nem tanultam az írás technikáját és nem is törekedtem erre. Írásaim minden sora az akkori lelkiállapotom tükre. Amíg írok szembenézek legbelső érzéseimmel, gondolataimmal legyenek azok jók vagy rosszak. Talán ezért is olyan fontos számomra az írás.
A holnap Magazinról egy internetes közösségi oldalon olvastam 2010-ben. Kíváncsiságból ellátogattam az oldalra, majd egyre gyakrabban, egyre hosszabb ideig olvasgattam a feltöltött alkotásokat.
Egy nap kicsit bizonytalanul, de beküldtem egy versemet publikálás céljából. Nagy öröm volt számomra mikor ott láttam a versemet a többi alkotás között .
Egy ideje alkotói munkám csendes időszakát élem, de remélem eljön az idő amikor a bennem felgyülemlett gondolatokat, érzéseket újra versben mondom el .
Addig is maradok hű olvasója a Holnap Magazin oldalán publikáló alkotó társaimnak, s szeretném ha a Sétapálca riportsorozat következő riportalanya Musztrai Anikó lenne.
Köszönöm, hogy felkértetek erre a riportra. Tisztelettel és szeretettel gondolok minden Holnap Magazinos tagra.
2135
mami - 2014. április 12. 10:33:02

kedves Bella!

Jó volt olvasni az életedről. Ismered azt a szólást, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb. Épp ezért gondolja mindenki, hogy más élete mennyivel érdekesebb. Persze, hogy érdekes, de az írás "mögé" nem igazán látható be. Azt mindenki maga éli meg. A lényeg, hogy itt vagy és olvashatjuk szépséges verseidet.

Szeretettel: Jártó Róza

3933
vadvirag47 - 2014. március 12. 07:18:23

Kedves Julianna!
Köszönöm, az egyszerűségében is szép, értékes ismertetőt, és hidd el nem csak nálad van "rumli" a szobában, vagy sokszor a lelkekben. Én is hányatott évek után jutottam oda (mindössze 3 éve) hogy több lapban is publikálják írásaimat. Az én gondolataim eléggé nyughatatlanok, nem tudnak még órákat sem várni, hogy papírra vessem őket. Ha komolyan
"megsértődnek" elillannak. Ezért, van általában nálam toll, papír, de írtam már rúzzsal táskára, vagy a tenyeremre bármilyen fellelhető festékkel, szöggel véstem bőrbe. Jönnek a "besték" meglepnek, utcán, buszon, ágyban, de még a strandvíz hűsítő fodrai között is. Akkor, általában késznek érzem őket, de később én is formálgatom, átírom egyiket-másikat. Persze , a már megjelenteknél ez kissé problémás, de ez van. Sokszor találunk bennük javítani valót, ami teljesebbé, szebbé, ember közelibbé teheti a témát, vagy csak jobban rímel.
Tudom nem dicsekvésre méltó, de én sem tanultam sehol versírást, főiskolám sincs, sőt a kedvenceken és kötelezőkön kívül nem túl sokat olvastam, míg nem ismerkedtem meg a Holnap Magazin oldalain fellelhető gyönyörű, hol tanulságos, hol szórakoztató versekkel, novellákkal. Ez azért érdemben formált rajtam, az utóbbi, 3 évben rengeteget tanultan a költészetről. Prózát is írok, de az nagyon időigényes, így sajnos sok ötlet, téma, gondolat vár feldolgozásra. Legtöbb versnek elég pár perc, és szinte semmi megerőltetés, utánaolvasás nem kell, mint a novelláknál. Talán, azért sikerül még leírnom néhányat belőlük, hisz ők is édes gyermekeim. Örülök, hogy közelebbről megismerhettelek.
Szeretettel olvastalak, és várom, azt a pillanatot, mikor újra megnyílsz mindnyájunk örömére.
Vadvirág In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.