Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 16:24
Kellemes délutáni pihenést kívánok ! Heart

2019.07.20. 12:55
Szép napot és Jó hétvégét mindenkinek! Smile Coffee cup

2019.07.20. 10:10
Mindenkinek kellemes hét végét kívánok! Smile Rose

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
babumargareta
Cikk hierarchia
Vali-mami: Waterlooi "pipacsok"
(csaták hősei előtt tisztelgő, emlék-virágok)



A történelem egyik legkiemelkedőbb hadvezére, akit ellenfelei gyakran „korzikai szörnyként” is aposztrofáltak, Bonaparte Napóleon francia császár és tábornok volt.
Két és fél évtized alatt, számtalan győztes csatában, szinte egész Európát leigázta, „Grande Armée” címet viselő seregével.
A moszkvai invázió törte meg először igazán erejét.
Sorozatos háborúiban, közel egymillió francia katona vesztette életét.
Császárként, a XVIII. sz-i, felvilágosult, abszolutista, modern Franciaország alapjait óvta, a társadalmi szerkezetet alig átírva.
Az első, francia császár.
Nagy formátumú, ma is élő „ikon”.

Emlékére és győztes csatái tiszteletére áll ma Párizsban, a neoklasszikus stílusú Diadalív (Arc de Triomphe)

A „legyőzhetetlen” hadvezér utolsó, waterlooi, vesztes csatájának voltak harci előzményei is, melyek előkészítették teljes megsemmisülését.
Napóleonnak kiváló haditechnikai, stratégiai felkészültsége, sikerei és magabiztossága adta azt a merész vállalkozást, hogy Oroszország meghódítására induljon 1812 nyarán.
Hadereje 6oo.ooo fős, többnyire francia, lengyel, holland könnyű és nehéztüzérségű katona.
Szemben vele Sándor cár, fele annyi létszámú honvédővel.
A túlerőben lévő franciáknak, jó kilátásokat ígért ez a győzelemre.
Eközben az angol flotta lesben állva várakozott, számítva arra, hogy Napóleon valamit végre elhibáz.
A nyár folyamán kisebb-nagyobb ütközetekkel, a császári seregek előre nyomultak Moszkva felé.
A cár beengedte a városba az ellenséget és hat hét várakozás kezdődött mindkét részről.
Napóleon a békekötést remélte.
Az oroszok pedig a tél beálltára vártak.
„Tél tábornok”közbenjárására hagyatkozva, mely csapdaként kiváló eszköznek ígérkezett.
Tudván azt, hogy ez majd megnehezíti a francia sereg élelmezési utánpótlását.
Közben, kozák szabadcsapatok rajtaütésekkel gyengítették az ellenség hadállásait.
Mind emellett a kemény tél és az éhezés, a császár katonái között fegyelmezetlenséget is szült.
A főtisztek sem értelmezték mindig egyértelműen a parancsokat, ami részben, a 3 évvel későbbi kudarchoz is vezetett.
Sándor cárnak a „természeti segítségen” kívül volt még egy zseniális, ámde a népére nézve, tragikus ötlete.
Felégetni a franciák előtt az utat.
Minden szükséges ellátási és utánpótlási lehetőséget elzárni és megsemmisíteni az ellenség előtt.
Ez volt, az elhíresült „felperzselt föld” stratégiája.
Napóleon látva szorongatott helyzetét, hátrálni kényszerült, 2o.ooo fős maradék seregével.
A cár pedig egy diplomáciai „húzásra” szánta el magát.
Ez a későbbi eseményeket tekintve, kiváló ötletként, megpecsételte Napóleon „tüzérségi, villámháborús” hegemóniáját.
Látva azt, hogy a császári hatalom 63 milliós alattvaló fölött uralkodik,a 42 milliós Oroszország sem a téllel,sem a tűzzel véglegesen nem tudná megtörni.
Így egy „kombinált” katonai és diplomáciai (ún. kifinomult) lépésre szánta el magát.
Betört Közép-Európába, s Ausztriával, valamint Poroszországgal szövetségre lépett.
Az orosz hadsereg lovassági hadtestével, magva lett a koalíciónak.
Ennek következményeként 1813 őszén, a Németország ellen induló Napóleon szembe találta magát a szövetségesekkel.
Öt nemzet, 34o.ooo katonájával áll szemben, 2oo.ooo francia.
Megkezdődött a „népek csatája” néven elhíresült „Lipcsei ütközet” (Berlin helyett), mely Napóleon második, vesztes kudarcával ért véget, 1oo.ooo halottal.(teljes hadtestek megsemmisülésével)
Még a magyar honvédeknek is jutott itt dicsőséges szerep, osztozva Bianchi tábornokkal, loesingi győzelmében.
Ezután kényszerült Napóleon Elba-sziget-i száműzetésébe, 1814 májusában, a térség „uralkodójaként.”

Aktívan tevékenykedett itt is, miközben hazája alakuló sorsát szemmel tartotta, hívein keresztül.
Kilenc hónap elteltével, jogosan gyanítva egy merényletet, 1815 februárjában, maroknyi hívével titokban, francia földre visszatért.
XVIII. Lajos menekülése után, a francia nép örömmel fogadta hajdani császárát.
Volt katonái is mellé álltak, így könnyen toborzott sereget.
Ennek válaszaként, 1815.március 25-én a német államok szövetsége, brit és holland egyesítéssel megalakították a 7. koalíciót.
Ekkor váltak Napóleon végzetes ellenfelévé, hatalmas túlerővel.
A császár számított a támadásra.
111 napig a határon állomásozott seregével.
Wellington herceg, brit tábornok és Blücher porosz marsall is a kezdésre várt.
Napóleon az orosz csatában kivérzett, 195.ooo, de jól felszerelt nehéztüzérségében bízott.
Haditerve jó kilátásokat ígért.
A szövetségesek 34o.ooo katonával szintén bizakodóak voltak.
1815.június 16-án megindult a szemben állók csatája,a mai Belgium területén álló Waterloonál.
Az első ütközetnél (Lignynél) a császári csapatok csak belekezdtek az ellenfél feldarabolásába, kisebb sikerrel.
Másnap már, egy taktikai hiba megfordította az eseményeket.
Egy félreértelmezett parancsból kifolyólag, Grouchy kapitány későn kezdett a poroszok üldözésébe, így késve érkezett a főerőhöz.
Az éghajlati viszonyok sem kedveztek a franciáknak.
Június 17-18-án egész nap esett az eső.
Az időjárás itt esővel, úgy mint Moszkvában a tél a hideggel, nehezítette a császáriak helyváltoztatását.
A nehéztüzérség ágyúi elakadtak a sárban.
Ráadásul Blücher porosz marsall, Wellington kérésére egy helyett, két hadosztályt küldött erősítésnek.
A terepviszonyok is hátráltatták Napóleon csapatainak mozgását.
A dombok mögé húzódott ellenség védelemben volt.
Így a támadó ágyúgolyók célt tévesztettek.
A francia lovassági roham sem segített.
A taktikai késlekedés teljesen szétzilálta a császári egységeket.
Egész nap és egész éjszaka, a Dyle folyó hídjánál, bajonettes közelharcban küzdöttek a francia gyalogosok.
Napóleon ez idő alatt, az addig veretlen „Császári Gárdát” is bevetve, legkockázatosabb küzdelmét vívta Waterloo mezején.
Hajnalban Grouchy összevonta a felaprózódott, maradék „Északi Sereget” és elkeseredetten küzdött tovább.
Belátva azonban, hogy minden reménytelen, francia területre vonult vissza és elindult Párizs felé.
Ezzel a csata sorsa el is dőlt.
A félreértelmezett császári parancs, Napóleon teljes kudarcához vezetett.
Az elkeseredett ütközetben, a híresen harcedzett „Császári Gárda” is odaveszett.
A reggeli harcoknál ugyan, még fontolóra vették a francia egységek Brüsszel megtámadását, de az már a teljes megsemmisüléshez vezetett volna.

A császár mindvégig marsallját okolta a csata elvesztéséért.
Még emlékirataiban is Grouchyt nevezte meg bűnbakként.
Valójában taktikailag a franciák, stratégiailag a poroszok győztek 1815.június 19-én, Waterloonál.
A vesztesség szinte kiegyenlítődött, 2.5oo-2.5oo katona halálával.
Történelmi elemzések szerint tehát, a győzelem csak viszonylagos volt.
Ez semmiképpen sem döntötte el a csata végkimenetelét, de az ütközetben a szemben álló felek teljesen kimerültek este 9 órára.
Június 2o.-án Napóleon lemondott trónjáról.
Waterloonál végleg befejeződött 2. császárságának „1oo napos uralma.”
22-én a törvényhozás távozásra kényszerítette.
1815.október 15-én a volt császárt, Szent-Ilona szigetére száműzték,ahol megírta emlékiratait.

1821.május 5-én (51 évesen) Longwoodban elhunyt, feltételezetten arzénes mérgezésben.
(Napjainkban,a történelem „egyik” legnagyobb hadvezére Párizsban, az Invalidusok Palotájában alussza örök álmát.)

A „Párizsi béke”1815.november 2o-án megköttetett, a 7. koalíció és Franciaország között.
A Gentből visszatért XVIII. Lajossal (vele a Bourbon uralom is visszatért) békét kötöttek a „győztesek.”
Franciaország területcsonkítással, hadisarccal és 5 keleti megye megszállásával fizetett.
A szövetségesek pedig „Négyes szövetségben” vállalták, hogy őrködnek Európa békéje felett.

- A legenda szerint, a waterlooi véráztatta csatamezőt, a harc utáni napokban, „pipacs virágtenger” borította be. -

Ez indíttatott nemzeteket arra a magasztos tiszteletadásra, hogy a mindenkori hősökre emlékezve, az „Emlékezés Napján” pipacs virágot tűzzenek a szívük fölé (jelképpé avatva e szerény kis virágot)

(Ez motivált engem is, a „PIPACSOK”c. versem megírására)

http://www.ng.hu/Civilizacio/2011/11/az_emlekezes_jelkepe_a_pipacs

http://manzardcafe.blog.hu/2014/11/24/tobb_szazezer_emlekpipacs_a_londoni_towernel

http://www.angolosan.hu/angollondonilevel/emlekezes-pipacsai-i-vilaghaboru-centenarium-pipacs-koszoruzas-tower-131982.html

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=44607&n=georgina11

5150
szli - 2015. február 12. 15:10:36

Kedves Vali-mami egy kész tanulmányt írtál, élvezetes és érdekes.

Őszinte tisztelettel
Szabó László István

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.