Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 81. interjú - Csató Gáborné
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!

Köszönöm szépen a megtiszteltetést, hogy itt lehetek.
Csató Gáborné, született Magyar Eszter a nevem, igazi Ratkó-korszak képviselő vagyok, 1954-es. Budapesten élek, születésem óta. Három felnőtt gyermekem és egy tinédzser lány unokám van, akik közül lányom és unokám hetedik éve, idősebbik fiam pedig már harmadik éve Angliában próbálnak boldogulni. Kisebbik fiam és a kutya még itthon van velem.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

2007-ben, egy baráti levelezés során kaptam biztatást az írásra, de akkor már érett bennem, hogy a széthulló családok miatt, a gyermekek érdekében írjak. Összesen kilenc „emberi mesét” találtam ki, s egy előszót, amiből kiderül, hogy miért tartottam fontosnak ezeket a családról, szeretetről, összetartozásról szóló történeteket.
Aztán sok-sok érzés, gondolat, kritika, probléma felgyülemlett bennem és írtam tovább, mind a mai napig, bár előfordul, hogy hónapokig nem írok semmit, aztán egy hónapban három történetet is.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Prózát szeretek olvasni és írni is. Persze csodálom a verseket, s főleg azokat, akik tömören, szépen tudnak sokat mondani, ráadásul rímbe szedve, de tőlem ez távol áll.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Valamikor adminisztratív, pénzügyi területen dolgoztam, majd 2011 évvel bezárólag, huszonnégy éven át, mérlegképes könyvelőként vállalkozásokat könyveltem.
Három éve éltem a nyugdíjazás lehetőségével, de mellette, először családon belül segítettem, ami sok időmet lekötötte, később elhelyezkedtem négy órás állásba, amit éppen most, március elsejével mondtam fel, mert már egészségileg megviselt, különösen, hogy messzire kellett járnom. „Igazi” nyugdíjas lettem, nagyon vágytam rá, mert iszonyúan el vagyok fáradva.

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid a profi, illetve az amatőr irodalomban?

A profi vagy amatőr írást nem választanám külön. Olvastam egy nyolcvanas évekbeli novella sorozatot, igazán nagy nevek szerepelnek benne, sok történet és az írás színvonala lenyűgözött, de csalódások is értek, azzal együtt, hogy hangsúlyozom, mindenkinek vannak jobban és kevésbé jól sikerült írásai. Magyar klasszikusok közül különösen Mikszáth Kálmán stílusát szeretem, költők közül Radnóti Miklós a kedvencem, persze több más író mellett. Külföldiek között is több van, megemlíteném Ken Follett izgalmas, kalandos, kémtörténeteit, s persze a halhatatlanok, például Victor Hugo és Maupassant. Maupassant novelláit egyszerűen élvezet olvasni, akkor is, ha nem szólnak semmiről, utóbb nem sikerül az embernek visszaidézni a történetet, mégsem tudja letenni. Persze sokat számít külföldiek esetében a fordítás minősége is.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Ez nálam különbözőképp, de nagyjából egyformán történik. Ha valamit hallok, látok és megérint, akkor rendszerint nem hagy nyugodni, vissza- visszatér gondolataimban, érzem, hogy meg kell írnom. Előfordulnak régi emlékek, maradandó, akár megrázó élmények is az írásaim között, de nagyon ritkán írok magamról, mint ahogy mindig magamról írok, ez az ellentmondás szerintem mindenkinél így van. Hiszen minden történetben benne vannak az érzéseink, a gondolataink, a világnézetünk, s az a sajátosság, amivel mindezt megfogalmazzuk, kifejezzük, ki-ki a maga módján. Ha pont van lehetőségem, akkor jó pillanatban tudok számítógép elé ülni, s ütöm a billentyűket, haladok a meséléssel, de előfordul, hogy nagyon akarom, mégsem sikerül, nehezen alakul a sztori. Ha kész van, akkor természetesen még át kell nézni, valakit megkérni, hogy olvassa el, ugyanazt érzi, gondolja, látja, amit én írás közben, vagy nem, esetleg hagyni érni, később újra olvasni, stilizálni, ahogy szokták is ajánlani, kihúzogatni belőle.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Egy véletlen folytán, az interneten való böngészés során.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Nincs számszerűsítve, hogy például legalább száz novellát kell írnom. Túl nyolcvan történeten viszont, azt hiszem, egy kicsit visszafelé is kell tekintenem, természetesen elgondolkozni a hibáimon, s persze az olvasók véleményén. Számítógépemen az „Átírandó” mappába pakolásztam írásaim zömét, átnézegetni, stilizálni, formálni, javítani. 2010-ben jelent meg Ajándék Neked címmel egy kötet, azt is és a többi írásomat is sokan, elismeréssel olvasták. Nekem fel sem tűnt, de tény, amit viszont néhányan említettek, hogy sok a szomorú történet, kevés a vidámság. Sajnos a mai világban, beleértve saját sorsomat is, nem sok örömet találok, viszont újabban megpróbálom ironikusan, viccesen megírni, talán úgy könnyebben emészthető, mint például a Tojásos nokedli, vagy a Sikeres vállalkozás című „nevetséges”, de – szándékom szerint – nagyon is mély mondanivalót tartalmazó novella. Főleg ebben a stílusban szeretnék a jövőben írni s talán még egy regény is belefér az időmbe.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Sz.Sipos Magdolnáról, Titanilról szeretnék olvasni.

Csató Gáborné (Magyar Eszter) írásai ITT olvashatóak!