Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Ratkó Anna törvénye – 1954

Mint közvetlenül érintett személy, hiszen „Ratkó-gyerek” vagyok, úgy érzem jogom van véleményt mondani a születés-szabályozásnak erről a módjáról.

Elnézést kérek, de most nem hálás sorok következnek az életemért és a köszönetnyilvánítás is elmarad.

Dr. Szállási Árpád: Az abortuszrendeletek története című írásában olvastam, hogy már időszámításunk előtt évezredekkel a legtöbb kultúrában elítélték a művi vetélést. A középkorban a keresztény egyház is állást foglalt a kérdésben, s bár egyes népek (kelet-nyugat) eltérően vélekedtek annak megítélésében, hogy a magzatnak mikortól van lelke, hány hónapos korától beszélhetünk gyilkosságról, a lényeg az, hogy egységesen bűnnek ítélték meg és büntették.
V. Károly német-római császár például az elevenen való elföldelést írta elő. Azon túlmenően, hogy ez mennyire kegyetlen eljárás, érthetetlennek tartom az „életet mentünk, ezért ölünk” logikáját?

Sok-sok kötetnyi könyvet lehetne nyilván írni a kérdés biológiai-orvosi, illetve jogi megítéléséről. Rengeteg magánvéleményt is olvastam ezzel kapcsolatban, gyakran szélsőségeseket is az engedélyezni kívánók, illetve a betiltani akarók, tűzzel-vassal üldözők táborából. Olvastam statisztikákat, írtak már sokat demográfiai hullámokról, mélypontokról. Kimeríthetetlen téma, mégis kevés újat lehetne már mondani róla.

Leszögezném, hogy teljes mértékig egyetértek abban, hogy a nem kívánt gyermek ne foganjon meg. De megfogant.

Kinek van joga eldönteni, mi legyen a sorsa???

Az egészségügyi miniszternek törvénnyel? Az egyháznak ítélkezéssel?
Bársonyszékből eldönteni mások sorsát, életét, mindegy, hogy a bársony színe vörös vagy éppen püspöklila, szerintem jogtalan.

Van, amiről szinte soha nem esik szó, pedig nagyon fontos lenne vele foglalkozni.
Ezek a következmények! Nem az abortusz következményei, hanem a megszületés következményei.

Miközben úgy gondolják, milyen jót tettek, milyen helyesen cselekedtek, hány életet mentettek meg, eszükbe sem jut, hány családi életet tettek tönkre, hány ember sorsát pecsételték meg? Talán át kellene érezni a szülők helyzetét, akik nem kívánják, hogy megfogant gyermekük a világra jöjjön. Vajon miért? Azon kellene gondolkozni, hogy a bársonyszék árából hány életet lehetne megmenteni? Vagy csak az a lényeg, hogy a gyermek szülessen meg, a többi már nem számít? Csak odáig gondolkoznak, hogy szülessen meg?

Ha döntenek életről, akkor teremtsék meg az élethez a feltételeket!!!

Ha csak törvénnyel kényszerítik a megszületést, akkor a rövidtávú fizikai gyilkosság helyett hosszú távú erkölcsi gyilkosságot követnek el. Akkor is, ha ezt különböző ideológiával, propagandával támasztják alá.

Sajnos a gyerek sokszor anyagi kérdés. Persze lehet sok más probléma is, a szülők felelőtlenségétől egészen az egészségi rendellenességekig.

Abban a hónapban születtem, mikor szüleim között kimondták a válást. Nagyon nem kellettem. Édesanyám egyedül nevelt fel hármunkat, nagy szegénységben, de szeretetben. A „Ratkó törvény” végig kíséri az életemet. Bárhová kerülök, mindenütt 1954-es születésűekből van a legtöbb.
Édesanyám mesélte, hogy kiságyat, alapvető babaápolási szereket, kellékeket nem lehetett kapni, már ha egyáltalán lett volna rá pénze. Általános iskolában 45-en voltunk az osztályban. Továbbtanulásnál nehéz volt bejutni abba a középiskolába, ahova szeretett volna az ember, hiszen rengetegen voltunk. Nekem sem sikerült. Mikor férjhez mentem és szültem, az én gyerekeim is megtapasztalták a Ratkó korszak következményeit. A városon keresztül hordtam őket óvodába, mert ahol laktunk nem volt már hely.
53 éves voltam márciusban. Aggódva figyelem, hogy folyamatosan próbálják kitolni a nyugdíj korhatárt. Azt hiszem félnek tőlünk, Ratkó-gyerekektől.
Gondoltak-e a következményekre akkor, mikor a törvényt hozták?

Mindenki a maga sorsának kovácsa – hangzik a bölcs mondás. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy nem mindegy aranybölcsőben ringatnak, vagy nincs kiságyunk sem. Nagyon egyenlőtlen lehet az életbe való elindulás. Rengeteg munkával, de én is felneveltem a gyerekeimet. Erős akarattal megteremtettem az otthonunkat, megélünk.
Isten szerencsés természettel áldott meg, annak is örülök, ha süt a Nap.

Mégis, ha az életemmel kapcsolatban megkérdeznek, azt tudom csak mondani:
- Köszönöm, de nem kértem!

Budapest, 2007. június 30.

Csató Gáborné
230
Torma Zsuzsanna - 2009. április 22. 09:56:45

Kedves Eszter és Éles Ferenc!
Itt látom Ferenc hozzászólását és, amelyben írja azt a bizonyos szlogent. Én is hasonlóképpen ismertem ezt, de ebben a formában: "Asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség a szülés!"
Lehet, hogy ez ia szlogen is szájról-szájra szált abban az időben, és lehet, hogy nem mindenki másként említette, vagy mondta tovább! Csak ennyit szerettem volna még hozzáfűzni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

230
Torma Zsuzsanna - 2009. április 21. 08:25:12

Kedves Csató Gáborné(Eszter!)
Ne haragudj, ha nem mindenhol Eszternek szólítalak, de sokszor nem jut rögtön az eszembe a keresztneved! Már én is kezdek örögedni (ez akkor látszik meg, amikor hamar ki akarom valakinek a nevét mondani, és sehogy sem tudom előhozni a "computeremből".
Én is 53-as születésű vagyok, az idősebbik lányok pedig 75-ös. Mondták is ez előző években, hogy az 1975-ös év egy demográfiai hullámot indított el, nagyon sok gyermek született abban az évben is.
Én egyetértek azzal, hogy mindenképpen szabályozni kell a születések számát. A mai kialakult helyzetben pedig nagyon meggondolandó, hogy hány gyermeket vállaíl egy fiatal pár, s én csodálkozom is azon, hogy még mindig vannak - ismerőseim, munkatársaim körében - olyanok, akik ameglévő három gyermekük után szültek még egy negyediket is!
Örülök, hogy ilyen témákról is olvashatok (olvashatunk)!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

499
magyareszter - 2009. április 06. 19:51:08

Kedves Maja, Keni és Tímea!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok írásomat.
Igen, Keni is megemlíti, csak más vonatkozásban, de igazgad van Tímea, a 70-es években megint dömping volt, hiszen szültek a "Ratkó-gyerekek", ezen kívül az akkori kormány különböző intézkedésekkel növelte a születések számát. Szerencsére nem olyen drasztikus törvénnyel, mint Ratkó Anna egészségügyi miniszter az ötvenes évek elején.
Sajnos a munkahelyek nem jó néven veszik, ha gyerek van, egy édesanya esetle nem kaphatja meg az állást, szóval sok-sok probléma van, de fel a fejjel!
Sok szeretettel üdvözöllek Benneteket Eszter

298
keni - 2009. április 06. 08:57:08

Kedves Eszterke !

Megdöbbenve olvastam végig írásod minden igaz sorát, bár én 47-es vagyok - ugyan a *nagy generáció* és ezért tudok Ratkó Anna törvényéről és következményeről is sokat....nagyon sokat....
A nézeteim és a véleményeim is azonosak a Tiéddel.
De hozzáfűznék valamit . Amikor az én gyerekeim születtek 73 és 75- ben - is elkövetett az állam egy bújtatott szaporodási folyamatot, mégpedig úgy, hogy az akkor már volt fogamzázgátló tabletták helyett pld. / infecundin.../- a gyószertárak placebót szereltek ki, hogy minél többen essenek teherbe és az - AB
bizottság is felkészült rá, hogy- 10-ből legaláb 9 kérvényt a megszakításról elútasítson.

Ez rettenetes, ilyen gazdasági és politikai körülmények között. És még csodálkoznak, hogy fogyunk ilyen nem megadott előfeltételek hinyában ????
Rettenetes - rettenetes. Égbekiáltó. Ez lenne a szabadságjogunk?

Írásod még talán ma is aktuális, és egy ideig még az is maradhat, de nemcsak nálunk.....

Megszületni sem természetes volt régen, de lehet holnap se már valami politikai megfontolás okán...
Köszönöm - írásodat !

Szeretetttel üdvözöllel és küldöm - kézcsókomat.
- keni -

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. április 05. 21:45:09

Kedves Eszter!

Megrendítő nekem-aki 1971-ben születtem-olvasni ezeket a szinte drámai sorokat, sorsodat...bevallom nem is hallottam erről a "korról", talán jobb is...?
Gratulálok írásodhoz, és az erődhöz, na meg ahogy a világot szemléled! Smile
Üdv Maja

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.