Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Egészségügy – már megint

Több könyv és még több cikk jelent már meg elmarasztalva az egészségügyben tapasztalható állapotokat, most mégis szeretném e témában megjelent írások számát eggyel szaporítani.

Saját magam szerencsére nem kényszerülök rá, de ettől függetlenül is elkerülök mindenféle gyógykezelést, bár írt már fel az orvos többféle gyógyszert is, nem szedem be. Azt hiszem egészségem ennek az eredménye.

Édesanyám időskori problémáira – magas vérnyomás, szív elégtelenség, érszűkület, gyomor problémák – már kénytelen többféle gyógyszerrel mérgezni magát.
Szívósságának köszönhetően szerencsére állja a sarat mindenféle gyógyszerrel, gyógykezeléssel szemben. Csak kórházba ne kerüljön, mert az orvosi gondoskodás végzetes lehet, ott már szükséges, hogy mi, a családja, gyerekei is közbelépjünk.

Egyik évben Szilveszterkor egy olyan gyógyszer mellékhatása miatt kellett ügyeletet kihívni és kórházba szállítani őt, amit egy rosszul diagnosztizált betegségre írtak fel neki. Időskori kézremegését az ideggyógyász Parkinson-kórnak vélte. Mint kiderült, ha valóban fennállt volna ez az egészségi probléma, akkor sem lehetett volna már kora miatt sem ezzel a szerrel gyógykezelni. A kórházban a kezelő orvosa teljesen pozitívan állt a kérdéshez, örömmel nyugtázta, legalább kiderült, hogy nincs Parkinson-kórja. Valahogy mi nem tudtuk értékelni ezt a nagyszerű hírt, vajon miért?

Szintén édesanyám, hiszen nálunk ő van állandó kapcsolatban az egészségüggyel, reumatikus panaszaira hosszabb időn át egy olyan fájdalomcsillapítót szedett, ami – mint sajnos már későn megtudtuk - külföldön be van tiltva. Teljesen szétmarta a gyomrát, fekélyes sebeket okozott belein, a gyógyulás hosszadalmas, kellemetlen és talán már soha nem lesz tökéletes. Természetesen erre is különböző gyógyszereket ír fel neki folyamatosan az orvos, amiknek káros mellékhatásáról már ne is beszéljünk.
Mindezt nem kevés pénzért, mert az egészség manapság igen sokba kerül.

Mikor gyomor panaszai kapcsán kórházba került, állapotának feljavítása, stabilizálása érdekében a kezelő orvosa más gyógyszereket írt fel, mint amiket otthon szedett. Mikor befeküdt a belgyógyászatra, korához képest megfelelő állapotban volt. Látogatásaink során előfordult, hogy még az udvarra is lejött sétálni egy kicsit a levegőre.
Később elment az étvágya, még kedvenc ételéhez sem nyúlt hozzá, a kórház előtt álldogáló hajléktalanok fogyasztották el nagy örömmel. Nem volt ereje felkelni, és mire letelt az ápolás ideje, egészen ijesztő tüneteket produkált. Így vittük haza.
Látomásai, rémképei voltak, nem volt tisztában az idővel, hogy milyen napszak van, szinte meg sem ismert minket, teljesen zavart volt, a mosdóig nem tudott egyedül kimenni.
Felváltva vigyáztunk rá testvéreimmel a lakásban, majd az éjszakát már nem mertük megkockáztatni, telefonon egyeztettünk, majd visszavittük oda, ahonnan ilyen állapotban hazaadták.

Reggel korán mind a hárman bementünk a kórházba, megkerestük kezelőorvosát és kérdőre vontuk, mi történt az édesanyánkkal?
Persze korával próbálta magyarázni, és láthatóan mellébeszélt, de nem hagytuk magunkat félrevezetni. Közöltük vele, szeretnénk az édesanyánkat legalább olyan állapotban visszakapni, mint amilyen állapotban a kórházba bekerült.

Annyit tudunk, hogy ezután a beszélgetés után sürgősen kapott egy injekciót és infúziót is. Mindenesetre dél felé mobilján, már telefonált, hallhatóan ki volt cserélve.
Kiderült, hogy vízióit, tudatkiesését morfium okozta.

- Tulajdonképpen mi történt a mamával? – kérdezte nagyobbik fiam, mikor hazaértem délután.
- Nagyanyád be volt tépve. – próbáltam viccesen válaszolni, de éreztem egyáltalán nem nevetséges, ami történt.

Rendszeresen látogattuk, az orvosnál is érdeklődtünk, munkáját hálásan megköszöntük, mégis megtörténhetett ilyesmi.
Nem is merek belegondolni mi történhet azokkal az idős beteg emberekkel, akik teljesen magukra maradtak, nincs már aki törődjön velük?

Budapest, 2008. szeptember 12.

Csató Gáborné
298
keni - 2009. május 22. 09:43:47

Kedves Eszter !

Köszönöm, hogy ezt is megírtad.
Én18 éve vagyok gyógyíthatalan krónikus beteg. Viszont tüneti kezelés gyanánt stereoidokat vagyok, és antibiotikumokat szedni, az állandó fennálló gyulladásra.
Egy helyre járok azóta a II. sz. Belklinikára, és azóta csak két orvos kezelt, de lekiismeretesen. Megmondták előre vagy élet vagy halál, de el kell szenvednem a gyógyszerek összes létező mellékhatását.
Naponta 34 tablettát szedek be, - egyiket a másik ellenében... és így nagyjából, de halmozottan már több betegségem is kialakult...
Ez havi 30-40.000.-Ftomba kerül, + az orvosi és kórházi
költségek, amik mind nem hívatalosan mellékesek.
De még élek és még elvagyok.

Ki lehet számolni 18 év alatt, több mint egy kocsi vagy 4-5 komolyabb utazás árát hagytam ott. A pénzünk erre megy, és mindig csak otthon lehetek...
Az orvosok - kénytelenek elfogadni, de nekem mindent megtesznek, ha kell a nap 24 órájában- bármikor...

Amit viszont látok, arról, most had ne beszéljek, de vannak tapasztalataim 40 bennfekvés
közben a látott és hallottakról..

Nem ellenpéldát és nem 'jó' reklámot szerettem volna írni, de sajnos ilyenre is rákényszerülünk...

Szeretettel !

Kenéz István Wink

230
Torma Zsuzsanna - 2009. április 21. 08:13:00

Kedves Csató Gáborné!

Nem lepett meg egy cseppet sem, hogy milyen negatív tapasztalatokkal lettetek gazdagabbak, míg édesanyátok egészsége csak romlott. Az egész orvostársadalom (kivételek persze mindig vannak) olyan, hogy közülük még mindig legtöbben várják a pénzt a zsebükbe, és csak akkor hajlandók hathatósabb egészségügyi ellátásban részesíteni a betegeket. És több esetben - talán - arra számítanak, hogy az idős ember már úgy sem bírja sokáig, minek rá pazarolni a berendezéseket, a gyógyszereket. Ha a hozzátartozók - mint ebben az esetben is történt - nem kérik számon az orvost, akkor nagyon sokan a kórházból már csak a temetőbe mennek a betegek.
Nem lehet eleget írni az egészségügy anom,áliáiról. S a helyzet szerintem a jövőben sem lesz jobb!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.