Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Libricz Maja: Az orrszarvú és a madara

"Nem tudom, hallottad-e az orrszarvúk nem látnak jól, és nem tudnak már a jelenlegi bonyolult világban tájékozódni. Ősrégi korból itt felejtett, vaksi lények, akik nem ismerik már a mai őserdők és szavannák útvesztőit, a pleisztocén kor után új és veszedelmes állatfajokat, s ezért Isten küldött nekik egy madárkát, aki az orruk hegyére ül, s hangos csiripeléssel irányítják őket a sűrűben. Megmondja nekik, merre menjenek, hol forduljanak, hol torpanjanak meg, kivel vigyázzanak, és mikor áll elő olyan helyzet, amikor hanyatt-homlok menekülniük kell.

Így élünk mi ketten, a feleségem és én: mint az orrszarvú és az orrán az okos madár.
Ez a madárka úgy működik, mint egy útvonaltervező a kocsik műszerfalán. Nélküle az orrszarvú életképtelen. Nem ismeri ki magát. Nem tudom, hogy alakult ki ez a csodálatos együttműködés, de ezek a pici madarak tartják életben ezt az ősmúltból itt maradt, vaksi, könnyen barátkozó, jóhiszemű és tájékozatlan állatot. Jellemző rá, hogy a fajtájából született mitikus lényt, a csodálatos Egyszarvút csakis úgy lehetett elfogni, hogy egy szűzlányt ültettek az útjába, aki előtt letérdelt ez a súlyos, csupa szív barom, és az ölébe hajtotta a fejét.
Akkor rárohantak és elkapták. Ilyen naiv és ostoba volt szegény.
Kellett neki tehát egy okos kis madárka is, aki az efféle ócska trükköket leleplezi. S, a madárkának is jól jött, hogy egy páncélos óriás orrán ülhet, mert mérhetetlen biztonságot ad neki: az ősvilágok hűségét és időtlen, aranykori békéjét.
Sokat adnak tehát egymásnak. A madár erősebb lesz – az orrszarvú meg okosabb és ravaszabb.
Ideális pár. Életben tartják egymást. Főleg, ha a madár felismeri az orrszarvú feltétlen hűségét és kitartó erejét – az orrszarvú pedig hajlandó elismerni a madár éles eszét, hogy jobban érti a világot, mint ő. Hiába él páncélban – manapság védtelen.
Megbíznak egymásban. Azt hiszem, ez a jó párkapcsolat titka. Kiegészítik egymást. Nem igaz, hogy lélektársak, vagyis „duálok” hasonlóak vagy egyformák. Nem! Éppen a másságban van egy jó párkapcsolat titka. Ami az egyikben van, a másikból hiányzik. Úgy lettek ők valaha Egyből Kettő, hogy ami az egyiknél maradt, az a másikból hiányzik. Amikor rátalálok a „fele-ségemre”, a „fele” nem azt jelenti, hogy az a másik épp olyan, mint én, s ezentúl két egyforma lesz belőlünk, hanem azt, hogy – például a mi esetünkben – megtalálom benne a hiányzó eszemet, józanságomat.. hétköznapi valóságérzékemet… Ő meg bennem a feltétlen hitét, bizakodását és nem e világi emlékezetét…a jin rátalál a jangra… a Hold a Napjára. Az ellentétek találkozása ez, kiegészülés, különböző minőségek egysége.
Ez az első titok.
A második – ha már az első titkot mindketten felismerték - , hogy e miatt a másságuk miatt lenézik, hanem értékelik egymást.
Hálásak vagyunk azért, hogy a másik másmilyen.
„Azt szeretem benned, hogy nem olyan vagy, mint én.”
Ha a madár nem ismeri fel, hogy ő e nélkül a megbízható óriás nélkül nem tud élni, és az orrszarvú nem látja be, hogy a madár százszor okosabb nála, és bárhová megy, feltétlenül hallgatni kell rá, mert különben elveszett – nemcsak a kapcsolatuk megy tönkre, de ők maguk is, mindketten. Én hallgatok a madárkámra.
Legalábbis igyekszem. Nem mindig arra megyek, amerre mondja, mert meglehetősen konok vagyok és keményfejű, de legalább tudom, hogy merre kellett volna mennem, és ha tehetem, utólag kijavítom a hibámat. Nagy eredménynek tartom, hogy idáig eljutottam. Az orrszarvúk általában nem tudják, hogy vaksik. Azt hiszik a homály: látás. És a jó szándéktól jó lesz a másik is. És ezért nem naivnak, hanem bölcsnek tartják magukat. Nagy hiba. Ezt a hibát én is elkövetem. Azt hiszem „bölcs” vagyok. Csakhogy manapság ezzel nem lehet sokra menni, mert az emberek természete elvadult, az isteni rendtől eltávolodtak: az élet bonyolult lett, alattomos és hazug. És nagyon veszélyes. A bölcsesség nem elég – egy kis okosság is kell. A Jóság az orrszarvú gyermeki ősvilágának a főszava. De jónak lenni manapság még a futballpályán sem lehet, mert az edző azonnal lecseréli a játékost. És többé be sem állítja a csapatba. Ha nem tud alattomosan gáncsolni, rúgni, betartani, ha nem tudja visszarántani ellenfelét a dresszénél fogva – alkalmatlan a mai játékhoz.
Több, mint 50 éve élünk együtt (az orrszarvúk hűségesek! Néha a madarak is), és mindig meggyőződtem arról, hogy rá kellett volna hallgatnom – a feleségemre. Kettőnk mentalitása között óriási különbség van. Mondok egy példát. Ha engem meglop valaki, nem haragszom rá. Megbocsátok neki. Volt rá példa. Megloptak. Tudtam ki volt: a szobafestő. Azt mondtam, megbocsátok, ha megmondja az igazat. Bevallotta. Nagy nehezen, hosszú gyötrődés után, de végül kimondta: én, igen, igen, én voltam. És könnyezni kezdett. Azt mondta megtévedt. Három gyereke van. Szégyelli magát. Nagyon… Sírt. Egy felnőtt ember. Átöleltem és vigasztaltam. Didergett. Alig lehetett érteni, mit mond, de valami olyasmit, hogy ő nem rabló, sohasem volt, és köszöni a Jóistennek, hogy éppen velem találkozott. Biblikus pillanat volt. Keresztényi megbocsátás légköre lengte be a szobát. De a pénzt nem adta vissza. Azt mondta, hogy elköltötte már. (Nem volt igaz. Két hét múlva tévét vett belőle, egy videokamerát, s ahogy a szomszédai mesélték, hetekig hangos muri volt náluk. És a neje a cinkostársa volt. )
A madaram szerint rosszat tettem. Nagyon rosszat. Nem keresztény voltam, hanem hülye. Nem azért, mert nem kaptam vissza a pénzemet, hanem mert ez az ember – mivel nem szembesítettem az igazsággal – másokat is meg fog lopni. Sok embert megkárosít még az én „jóságom” miatt. Bedőltem egy biblikus show-nak, és ez a fickó nem „megtért”, hanem röhögött rajtam.
A madaram például – aki egyébként sokkal bőkezűbb, mint én – azt mondja, hogy pénzt kölcsönözni, s főleg örökbe adni, nem veszélytelen dolog: barátokat veszíthet el az ember. Ettől függetlenül szívesen ad, de amit előre lát, sajnos gyakran bekövetkezik. Csak egy nagyon bensőséges kapcsolatnál nem történik meg ez a végleges elhagyás: kevesen tudják feldolgozni azt, ha másoktól kapnak valamit. Nemcsak pénzt, de egészséget például.
Krisztus rengeteg embert gyógyított meg…de a népszavazásnál, amikor Jézus sorsáról kellett dönteni, ezek a csodás gyógyultak sehol sem voltak. Eltűntek? Vagy ott álltak a tömegben, és ellene szavaztak? Ez nem egyszerű hálátlanság, - erről az én madaram sokat tud - , hanem egy összetett lelki folyamat végeredménye, amelyben a kiszolgáltatottság, a tartozás érzése éppúgy belejátszik, mint a lekötelezettség (milyen jó szó !) tudata.
A jó ember, ha jót tesz, nem azért teszi, mert jó akar lenni – hanem mert muszáj. A madaram sokszor elmondja, hogy az én vak „jó szándékommal” gyakran ártok. Nemcsak magamnak, másoknak is. Egy orrszarvú ezt nem tudja. Túl régi, nem idevaló állat, nem ismeri jól ezt a világot. Manapság egy jótett gyakran szül irigységet, rosszindulatot. A valódi jótett azonban soha semmiféle viszonzást nem vár. Még gondolatban sem, mert magától értetődik. Nem számít hálára – eszébe se jut."

Forrás: Müller Péter: Varázskő

Beküldte: Libricz Maja
490
kismehi - Libricz Maja - 2009. május 22. 16:56:05

Kedves Keni!!!

Írtam én olyan változatot is, de nem lehetett feltenni....mert azzal már a honlapnak gondjai lehettek volna-állítólag.
Örülök, hogy elolvastad és, hogy írtál is hozzá....Grin
Jólesett nagyon! Köszönöm!
Majácska

298
keni - 2009. május 22. 12:14:51

Drága Maja !

Azért sajnálom, hogy nem forrásmunka alpján átdolgozva, a saját gondolataiddal írtad meg ezt a cikket, hanem - egyszerűen 'le'-idézted? Müller Pétertől, akit én is nagyon jól ismerek könyvei, és publikációi útján.

Felettébb érdekes történet ragadott meg, és talán nem véletlen, hogy kényszert érezz, hogy ezt leközöld, mert Te is tudtál azonosulni gazdag lelkivilágod által ezzel a egymást kiegészítő 'vegyespárossal...'

Megloptak s Te megbocsátottál:?

*Semmit se kérj: a koldus gyáva tolvaj. Ritkán fogadj el valamit, a lekötelezet ember félig-meddig rabszolga.*

És csak ritkán adj, és soha ne adj annak, akitől remélsz valamit...

Megszerettetted velem ezt az írást, mert - benne Rád ismertem....(ilyen vagy)

Tudod: *AZT SZERETEM BENNED, HOGY NEM OLYAN VAGY, MINT ÉN ! *

Szívemből köszöntelek Téged-én...!


Kenéz István Wink

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. május 04. 17:46:25

Sajnálom, hogy nem nagyon van hozzászólás a cikkhezSad
Maja

2
Jozsi-foszerkeszto - 2009. április 30. 21:19:35

Kedves Timóca!
Pótoltam az idézőjelet. Köszönöm, hogy szóltál.

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. április 30. 18:49:00

Kedves Timóca!!!

Nem vagyok cikkekben jártas, ebben sem... Így küldtem be, Józsi így tette fel.. A lényeg, hogy bárki olvashatja, ha akarja.. Nekem nagyon tetszenek Müller Péter írásai, szeretem őket, tanító jellegűek...
Szerintem érdemes elolvasni annak is, aki nem ismeri az írásait.
Üdv: maja

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.