Torma Zsuzsanna: Innen indultam én is.

Elindulunk valahonnan, és gyakran ugyanoda térünk vissza. Akinek gyermekkorában kedves volt a kert, a rét, a mező, az erdő, azok valamennyi tartozékával (gondolok itt az állatokra), annak úgy érzem, később is kedves lesz az, amit egykor otthagyott, vagy nem is hagyott ott egészen. Csak legtöbbünk életében van néhány kitérő: a továbbtanulás, a munkahely megtalálása, karrierépítés, családalapítás. De ha nem is ilyen sorrendben, mindenki életében ott vannak ezek a mérföldkövek. Ezeknél egy darabig elidőzünk, majd továbbmegyünk a számunkra kitűzött célok felé, vagy amerre álmaink, vágyaink vezérelnek.
Természetesen lehetnek olyan álmaink, amelyek az életben rajtunk kívülálló okok miatt soha nem valósulhatnak meg. Ugyanakkor jönnek helyettük mások. S belenyugszunk, hogy ha az eredeti céljainkat nem is értük el, még maradtak olyan hasznos tevékenységek az életünkben, amelyek pótolnak bennünket az �elveszett illuziókért�.
Számomra éltető érzés a föld szeretete, és hasznos a megművelése, amelybe �beleszülettem�, s amely későbbiekben is meghatározta az életemet. Gyermekkoromban �muszájból� kellett segítenem a szüleimnek az iskola mellett. Majd jött a továbbtanulás, a párkeresés, a közös �fészek� megszerzése, s a családalapítás, s további tanulás a munka és a gyermekek mellett. Régi házunkat és földünket hátrahagyva új helyre költözve már nem dolgoztunk olyan nagy földterületen, mint azelőtt, csak egy kis kert volt a ház körül, ami most is megvan.
De aztán, mintha törvénybe lett volna írva, később, mikor a lányaink kezdtek felcseperedni, s érezvén magunkban az erőt, a tenni akarást, férjemmel úgy gondoltuk, hogy telket, majd szőlőföldet veszünk. És jött a telek a régi és az újonnan ültetett gyümölcsfákkal, jött a szőlőföld a hozzá tartozó erdőterülettel. Nem volt rossz vásár, mert az erdő fái tüzelőt adtak. A gyümölcsfák ma már egyre nagyobbak lesznek, s minden évben terem elég télirevaló gyümölcs is. Igaz, hogy az erdei vadak az erdő közelsége miatt gyakran meglátogatják a veteményt, és sok kárt okoznak. De mindez eltörpül amellett a gyönyörű érzés mellett, hogy a saját magunk urai vagyunk ezen a földterületen, ahol megosztozunk az erdei, mezei madarakkal. Látványuk, énekük hallgatása elfelejteti velünk azt a sok fáradságot, amit hétvégenként végzünk azért, hogy kertünk mindig tiszta, szép legyen. Úgy, hogy adjon nekünk is, ugyanakkor megmaradhasson az erdők, mezők állatainak békés lakóhelyéül is.
Ez számomra jóleső érzés. S örömmel tölt el, amikor a hétvégi telek fáira kirakott madáretetőben kismadarak kelnek ki a tojásból, egy gondosan előkészített fészekben. Kicsi szájukat nagyra tátják akkor is, amikor nem az anyjuk repült oda élelemmel, hanem csupán a mi közelségünket, emberekét észlelik. Aztán hangunk hallatán úgy belesimulnak a fészekbe, mintha ott sem lennének. Ilyenkor elcsodálkozom: hogy repül az idő! Nem rég még nyoma sem volt a tojásoknak, most meg már hamarosan kirepülnek a fiókák. Míg figyelem őket, anyjuk ez alatt a nyírfa ágain csicsereg, és ugrándozik, és szájában tartja a falatot, amelyet valamelyik fiókája kap hamarosan.
Ezekért és az ehhez hasonló pillanatokért érdemes igazán élni. Innen indultam, és ide érkeztem vissza. Nem jártam be nagy utat. Nem jártam be a világot, bár � ahogy anyám mesélte -, egészen kicsi gyermekként egyszer elindultam, hogy világgá megyek, amire egyáltalán nem emlékszem. De ahogy öregszem, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az igazi értékek mindig ott vannak körülöttünk, ahol éppen élünk, a közvetlen közelünkben. És csak arra várnak, hogy észre vegyük őket.

Torma Zsuzsanna
230
Torma Zsuzsanna - 2008. július 29. 09:39:34

Örülök, kedves Sheldon, hogy inkább lemondanál a lottó ötösről! Én remélem, hogy a tízből többen gondolkodunk hasonlóan, mint kevesebben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.