Torma Zsuzsanna: Pszichiátriai kezelés nélkül

Mindannyian tudjuk, lövöldözés volt már amerikai iskolákban, magyarországi egyetemen, ausztriai bíróságon, bendzsóval gyilkolás Új-Zélandon, legújabban a nyílt utcán bozótvágóval két ember lekaszabolása; és még sorolhatnánk tovább. Utólag legtöbbször kiderült, hogy az elkövetők többsége pszichiátriai kezelés alatt állt. Volt olyan eset, amikor a lövöldöző saját magát is lelőtte, vagy megsebesítette, de voltak, akik elmenekültek, s volt köztük olyan is, aki feladta magát a rendőrségen.
Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy ha a gyilkosságokat, vagy öngyilkosságot elkövető a tettét megelőző időszakban pszichiátriai kezeléseken esett át, akkor vajon miért nem kapott hathatós segítséget elmebeli állapotára? Hiszen éppen azért került oda, hogy a pszichiáterek segítsenek a gondjain.
„Nem meglepetés a pécsi tragédia, a hasonló eseteknek egyre nagyobb esélye van - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem tanára. A szakember kiemelte, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) két évvel ezelőtti bezárása óta annak volt lakói közül aránytalanul sokan követtek el öngyilkosságot. A hasonló lelki válságba kerülő pszichiátriai betegeknél pedig nem lehet kizárni, hogy mások ellen fordulnak - szögezte le a szakember.”
Egyáltalán nem megnyugtató ez a helyzet. Hiszen ma már bárkibe beleköthetnek az utcán is fényes nappal, és sötétedés után már egyáltalán nem tanácsos egyedül tartózkodni az utcákon. Az sem lehet megnyugtató egyikőnk számára sem, ha szigorítják a fegyvertartási szabályokat, mert ha nem lenne lőfegyver a világon – amit én örömmel üdvözölnék -, még számos más olyan szerszámféle létezik – balta, fejsze, vasvilla, konyhakés -, és még sok olyan tárgy, amivel emberéleteket lehet kioltani.
Az, hogy pszichiátriai intézetet zárnak be, nem lehet oka annak, hogy megnőtt az olyan bűncselekmények száma, amikor ember emberre támad, mert nem lát más megoldást, kiutat abból, amiben éppen szenved. A háttérben az egymásra való nem megfelelő odafigyelés, a nem megfelelő tolerancia is meghúzódhat. Sok esetben maga az elmebeteg ember nem tehet arról, hogy a betegség kialakult nála, de időben, s megfelelő segítséggel lehet rajta enyhíteni.
Egy kis utánakeresés eredményeként az alábbi tudományos meghatározásokat találtam az elmebetegségek fajtáiról, amelyek lehetnek:

I. Veleszületett elmezavarok:
a) különös talaji viszonyokhoz kötve: kretinizmus.
b) testi elfajulás tüneteivel (stigmata) járó: idiotizmus (hülyeség
c) azok nélkül járó: imbecillitás (elmegyöngeség).
d) szellemi elfajulással kapcsolatban létrejött: originaire elmezavar.

II. Szerzett elmezavarok:
A) Egyszerü (funkcionális) elmezavar:
1. mánia,
2. búskomorság,
3. kerengő (cirkuláris) elmezavar,
4. hevenyzavarodottság,
5. tébolyodottság,
6. hevenybutaság (tompaság, stupor)
7. másodlagos (terminalis) butaság.

B) Mozgási és érzési zavarokkal járó elmezavarok:
1. terjedő hüdéses elmezavar (paralysis progressziva),
2. nehézkórság (epilepszia),
3. hisztéria.

C) Mérgezési elmezavarok:
1. heveny és idült szeszmérgezés,
2. morfinizmus,
3. kokainmérgezés,
4. atropinmérgezés,
5. hevenyfertőző betegségekkel kapcsolatosan fejlődő elmezavarok, melyeknek okai a lehetnek:
1. agybeli súlyos elváltozások születés előtt és az élet első éveiben,
2. átöröklés (hereditas),
3. koponyasérülések,
4. súlyos és hosszantartó testi betegségek és nagyobb vérzések,
5. a nemi élet fejlődése és visszafejlődése (pubertas és klimakterium).
6. terhesség, szülés, gyermekágy és szoptatás,
7. nemi bajok,
8. szellemi megerőltetés,
9. kicsapongások,
10. némely mérgező szerekkel való visszaélés (szeszek, morfium, kokain stb.),
11. nagy kedélybeli megrázkódtatás (ijedtség, nagy bánat stb.).

Az egyszerű ember nem is gondolná, hogy mennyi minden okozhat olyan állapotot egyes embereknél, amire ha az elmebetegségben szenvedő ember nem kap időben hathatós segítséget, akkor előbb-utóbb tragédia lesz belőle.
Mint ahogy a legtöbb esetben tragédiaként éli meg az elmebetegek tettét úgy az áldozatok családja mint az elkövetőé is, hiszen sok esetben az elkövető maga is áldozat lehet, ha a gyilkos eszközt saját maga ellen irányítja.
A megtörtént esetek, tragédiák nem magánügyek.
Ha mindenki jobban odafigyelne szűkebb és tágabb környezetében a segítségre szorulókra, és mindenki a maga módján segítene, akkor talán sokkal kevesebb tragédia történne. S az is lehet, hogy sokak esetében nem lenne szükség a pszichiátriai kezelésekre sem.
Ezért legyünk elnézőbbek és toleránsabbak „gyengébb elméjű” embertársainkkal szemben, lehet, hogy a megértés és feléjük nyújtott segítő kezünk megnyugtató hatással lesz rájuk. Mert előfordulhat, hogy éppen a tőlük való elfordulás, az őket való lenézés lehet az, ami kihozza belőlük a „gonoszt”. Nem biztos, hogy kigúnyolással, felpofozással, elektrosokkal többet érhetünk el, mint segítő szeretettel. Hiszen legtöbbször az élet produkál az emberek számára olyan helyzetet, hogy „szerzett” elmezavaros állapotba kerülnek.
Így, a Karácsony előtti várakozásban figyeljünk jobban embertársainkra, de ne csak ezekben a napokban!

2009. december 17.

Torma Zsuzsanna
230
Torma Zsuzsanna - 2010. február 04. 08:55:49

Köszönöm Mindenkinek a kedves hozzászólását, véleményét a témában.
Köszönetet mondok Violának, Krisztinának, Timócának, Juditnak és külön köszönet Neked, kedves Andrea, hogy csupán azért regisztráltál a honlapra, hogy ehhez a cikkhez hozzá tudj szólni!
Kérlek, ha még ezután is itt maradsz, nyugodtan írj Tegező viszonyban, hiszen itt a honlapon fiatal és idős kölcsönösen tegezi egymást. Ez is a tisztelet egyfajta jele!
Én is már láttam nagyon sok "hátborzongatós" filmet, amit nem biztos, hogy mégegyszer végignéznék. El tudom képzelni, hogy milyen lehet az, amit említesz hozzászólásodban.
Ha valaki bármilyen okból a Pszichiátriára kerül, onnan soha nem kerül ki egészségesebb elmével, mint ahogy oda bekerült. Történt egy olyan eset a férjem munkatársával nem is olyan régen, hogy a férfit a felesége elhagyta egy másik férfiért, aki szintén ugyanazon a munkahelyen dolgozott, és szintén munkatársa volt annak, akiért a felesége elhagyta. Különös és érdekes eset! Az elhagyott férj persze orvoshoz került lelki betegsége miatt és rövid idő után úgy látszik, még bent is akarják tartani a Pszichiátrián, pedig nem biztos, hogy ez lenne a legmegfelelőbb "kúra", vagy kezelési mód számára. Én biztos vagyok abban, hogy sok esetben a Pszichiátria kihagyása (az ottani kezelések el sem kezdése) nélkül is helyre tudna állni egy-egy ember lelki békéje, csak embertársi szeretetre és megértésre, bátorításra, reménykeltésre lenne több szükségük.
Mindezekre nem csak felnőtt korban, de már gyermekkorban igen nagy szükség van, mert ha ez együtt van, akkor felnőtt korban is jobban meg tudunk birkózni a minket ért váratlan eseményekkel, tragédiákkal.

Nagyon szépen köszönöm Neked így ismeretlenül is, kedves Andrea hozzászólásodat, és az abban ismertetetteket!

És még valamit: Ha órákig tudnálb eszélni erről a témáról, akkor én, és biztosan a többiek is szívesen olvasnák részleteiben is e témában született írásaidat, cikkeidet, hiszen mindannyian sok mindenből tanulhatunk. "A jó pap is holtig tanul", hogy mondják!

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

443
dzsenyami - 2010. január 01. 23:43:29

Szia Zsuzsikám... hát bizony nagyon elgondolkodtató cikket írtál... valós veszélyről- problémáról... ami nálunk mondhatjuk- már társadalmi probléma ...mivel évek óta vezetjük az alkoholosok és öngyílkosok listáját de miután az egyénből tevődik össze a társadalom....??? kérdés... hol a segítség...a kilátástalan élet amibe belekényszerítik az embereket ... a nincs kiút... ettől csak szaporodni fognak ezek gondok...
Remek írásodhoz gratulálok
szeretettel
Ilona

227
kondrakati - 2010. január 01. 11:08:45

Kedves Zsuzsa!

Érdekes az, ahogy az elmebajról gondolkodsz.
Azok az esetek, amiről cikkedben írsz, súlyos társadalmi problémákra, hiányosságokra hívják fel a figyelmet.
Mióta megszüntek a többgenerációs családmodellek, egyre több ember érzi úgy, hogy fölösleges. Ne csodálkozzunk, ha az agresszió egyre nagyobb méreteket ölt.
Nagyon tetszett a cikked!

686
T Pandur Judit - 2009. december 27. 22:27:28

Kedves Zsuzsa!
Nagyon jó cikk ez is, egy nagyon jó téma.
Egyre több ember nem találja a közösségben a helyét, nem tud beilleszkedni, ettől szenved, befelé fordul, elveszíti a kapcsolatát az emberekkel, a társadalommal, majd maga ellen fordul, vagy mások ellen.
Igen, jó lenne az odafigyelés, jó lenne a szeretet, de a legtöbb ember csakis saját magával van elfoglalva, a többieket csak eszköznek tartja a saját céljai megvalósításához, és ha erre nem jó, akkor nem érdekli.
Judit

277
farkas viola - 2009. december 18. 20:27:51

Kedves Zsuzsanna!
Kitűnő írást tettél elénk ismét, épp aktuális, sajnos. Már szinte minden napra jönnek a szörnyű hírek, ma is. Valakiknek el kellene gondolkozni, hogy miért zárták be az ide vonatkozó intézményt.
Elismeréssel gratulálok: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.