Folytatásos történetek
Sabján László: Julia 09. [ÚJ]
Húsz év telt el. Sok víz lefolyt minden mederben, mire Thomas visszatért. Már nem volt ugyanaz az ember. Már nem a fájdalom hozta vissza, hanem a puszta emlékezés. A nő, aki a kezét fogta, mégis érzett benne felbukkanni valamit, ami számára ismeretlen volt a férfiban. Ez a valami nyilván a múltból bukkant elő. A férfi múltjából, aminek ő nem volt, s hamar megfejtette, a jövőben sem lehet a részese. Fázósan húzta össze vállait, miközben jólesőn karolt férjébe, a szeretet és támasz biztonságo...

Tóth Lászlóné: A látogató/harmadik, befejező rész [ÚJ]
Eszébe jutott, hogy nemrégiben látta a Kék fény című műsorban, hogy a rendőrség keres egy gyilkost, aki tanácsi alkalmazottnak adva ki magát érdeklődött idős, egyedül álló személyek iránt, mondván, hogy ha a körülményeik indokolják, akkor támogatást kapnak. Fiatal, jól szituált nőt kerestek. Igaz, ő fiatal és kisgyermekes édesanyja, de ki tudja? Az asszony biztos volt abban, hogy kifejezetten hozzá akart jönni a nő, tudva, hogy a férje elhagyta, egyedül él a kiskorú gyermekeivel és bár egy házban a szülei...

Ágoston Tibor: Számíró gondolatok [ÚJ]
Júlia: Tizenhét éves szép leányzó ki érezte az élet csírázik benne, már voltak kisebb szerelmei egyiket sem találta annak, hogy komolyan foglalkozzon velük, várt egy érettebb valakire aki az álmaiban többször megjelent. Ádám: Huszonnégy éves jóképű egyetemet végzett ember, aki fantasztikus jövőt látott az életében. Építész mérnök, ki az egyetemen kitűnő eredménnyel végzett, sok jó ajánlatot kapott tanulmányai végeztével. Tehetős, leleményes, saját agglegény lakást tartott, amire fiata...

Sabján László: Julia 08. [ÚJ]
Thomas meglepetten kapta a hang irányába a fejét. Majd ijedten vissza a kislány felé, de Julia már nem volt sehol. Huss, elillant. Kétségbeesetten kereste őt a szemével, de se közel, se távol nem látta jellegzetes alakját. - Julia! - kiáltotta fájón. - Ne menj még el! Még... még van pár kérdésem! Julia! - Ki a fene maga?! - förmedt rá a mellé toppanó mogorva alak. A férfi éppen úgy nézett ki, amilyennek egy temetőőrt Thomas elképzelt volna. Csak ennek még valami különös illat...

Sabján László: Julia 07.
Thomas ismét csak hatalmasat nyelt. Merőn nézte a kislány arcát. Az arc valóban egy gyermeké. Helyes kis pisze orrocska, amelyet sok kicsi szeplőpötty táncol körül, égővörös copfok, kedves, rózsás arcocska, csillogó kék szemek. De a tekintet mégsem egy gyermeké. S a szavai olyan érettségről tesznek tanúbizonyságot, amelyet Thomas képtelen volt egy gyermeknek tulajdonítani. - Szóval... levegőt markolnék... - Igen - bólintott Julia lemondó sajnálattal. - Esélyed sem volna. Egys...

Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó, 8. rész
Jó tulajdonságaink A könyvtárban kellemes meleg volt. A könyvek illata mindent betöltött. Lelkes Doktor egyik könyvet a másik után szedte le a polcokról, lapozgatta őket, jegyzeteket készített. Hiába, a kutatómunka is fontos része előadássorozatának. Nem bánta, mindig is nagyon szeretett olvasni, érdeklődési területének megfelelő lexikonokat böngészni. Az Internet adta lehetőségeket is kihasználta, de még mindig a hagyományos olvasási mód számára az ideális. Elégedetten távozott a kö...

Sabján László: Julia 6.
- Nem. Nem fázom, ha mondom. Én soha nem fázom, mit vagy ezen meglepve? Hogy a felnőttek milyen nehéz felfogásúak. Thomas egyre butábbnak érezte magát ennek a bölcs kislánynak a társaságában, de elengedte füle mellett az újabb sértés számba menő megjegyzést, és tovább tudakozódott: - Mondd, ki beszélt neked a fázós déliekről? - Az anyukám. - És ő hol van most? - csapott le a szóra Thomas. - Hát... itt nincs - mutatott körbe a kislá...

Vilhelem Margareta: Az utolsó alkalom----[3.része]
- Szerelmes vagyok talán? - intézte magához századszor is a kérdést. Mit szólnának ehhez az emberek, ha megtudnák? Kinevetnének és a családom szanatóriumba dugna. Bolondság... Egy ilyen kis jelentéktelen Barra Zsófika nem játszhat szerepet az életemben . Úgy kelt fel az ágyból, ahogyan lefeküdt: álmatlanul. Rohant ki az állomásra. Még a vonatban sem tudott megpihenni, a kerekek kattogó zenéje nem ringatta álomba. Folyton a csókra gondolt. A nedves száj melegsége égette az eg...

kevelinkiss: bizonytalanság 12.rész
Ha valaki elolvasta a történetünket bizonyára kíváncsi a történet végére. Nos ez a korszak pótvizsgára készülődés korszaka csúfos kudarccal zárult. A furcsa az egészben, nem tört le bennünket, ugyanis olyan sokat kellett várni és tanulni potyára, hogy szinte megkönnyebbülés volt, hogy végre vége. Hogy ismételni kell? Ez már csak hab a tortán....

Sabján László: Julia 05.
Thomas nem tudta eldönteni, hogy most felüdülésében nevessen, vagy tudatlanságában inkább mélységesen elszégyellje magát. Végül az utóbbi vonzotta erősebben, ezért kissé bizonytalanul rákérdezett: - Miért mondod ezt? A kislány előredőlt, s mélyen a szemébe nézett. - Azt mondod, hogy nem csak szeretted, hanem még most is szereted azt a valakit. - Igen - bólintott Thomas. - Akkor mégis hogy mondhatod azt, hogy üres vagy? ...

Vilhelem Margareta: Az utolsó alkalom---2.-része
-Véletlenül találkoztak este a korzón. A férfi megemelte a kalapját és a nő mosolyogva fogadta. így az utca ezer színében még szebbnek és kívánatosabbnak találta. - Nos, hogyan tetszik az állása? - O, köszönöm, jól érzem magam ott. Ügyvéd úr valóban kedves, hogy gondolt rám. - Ez kötelességem volt Pista barátommal szemben- hazudta készségesen, bár még mindig nem tudta, hogy tulajdonképpen miért szaladgált annyit az érdekében, amíg elhelyezhette az Olaj ipari R.T.-nál. ...

Tóth Lászlóné: Egy téli nap története/második rész
Másnap a témára terelte a szót. - Feri, azt ígérted, hogy elmondod az érkezésetek okát. Nos, kíváncsian várom. - Otthon áll a balhé. Az asszony folyton veszekszik, semmi se jó neki, amit csinálok. A szülei is ellenem hangolják, pedig szeretem őt és a kisfiam is. - Nem lett volna jobb, ha együtt töltitek az ünnepeket? Képes voltál épp karácsonyra otthagyni őket? - Azért tettem, hogy elgondolkodjon a kettőnk jövőjéről. Elegem van az örökös cirkuszból. Mondtam, hogy anyáméknál l...

Sabján László: Julia 04.
A kislány összeráncolta homlokát, és Thomas biztos volt benne, hogy máris egy újabb zavarba ejtő gyermeki kérdés következik. De tévedett. Julia tett néhány könnyed lépést, majd térdig érő szoknyáját illedelmesen combjaira simítva lehuppant egy közeli padra. Onnan nézte azután fürkészőn ezt az idegent, mintha valami szokatlan, valami nagyon furcsa volna az ábrázatában, ami felett ő bizony nem tud napirendre térni. - Tudod - mondta végül nagy komolyan -, amikor a felnőttek kérdeznek valamit e...

Tóth Lászlóné: Egy téli nap története/ 3/1. rész
1964-et írtunk. A tél - amely már karácsony előtt megérkezett - csodás volt. A tanítási szünet miatt a 19 éves, főiskolás Márti otthon tartózkodott. Délelőtt kicsit tanult, segített az édesanyjának, aztán egyik kedvenc szórakozásának hódolva, kiment az utcára szánkázni. A kis falu, ahol szüleivel és testvéreivel együtt élt, dimbes-dombos, hegyekkel és erdővel szegélyezett ékszerdobozka volt. Az utcájuk meredek, a tetejéről két hídon is áthaladva lehetett eljutni a következő utcáig, de csak akkor, ha a szá...

Vilhelem Margareta: Az utolsó alkalom---1-része
Papp Elek Dr.. hirtelen levette orráról a nagy fekete keretes szemüveget. Olvasásnál, írásnál nem nélkülözheti, de amikor emberekkel beszél, fölösleges. És különösen amikor fiatal, csinos nőkkel kerül össze. A szemüveg öregíti, komollyá, tekintélyessé teszi, erre pedig semmi szüksége, utóvégre egy negyvenkilenc éves férfi még nem öreg. - Mit parancsol?- kérdezte az íróasztala előtt álló nőtől, miközben a szemüveget két aktacsomó közé bujtatta. - Nem parancsolok semmit, inkább kérek- mondta ...

Sabján László: Julia 03.
A kislány hangja úgy rebbentette szét a fojtogató felhőt, mintha az sohasem létezett volna. A fiatalember meglepetten pislogott le rá, és hirtelenjében válaszolni sem tudott. Volt valami a mellette álló kilenc-tízéves forma kislányban, ami miatt nehezen tudta eldönteni, hogy vajon álomkép vagy valóság. Önkéntelenül körbejáratta a tekintetét, tekergette a nyakát, de közel s távol egyetlen felnőttet sem látott. Hol lehetnek ennek a gyermeknek a szülei? - Te ki va...

Bodó Norbert: A rémálmok erdeje 9.
Az ügyész bement Róberthez és közölte vele, hogy újra vegyenek át mindent, minden állítást dokumentumokkal bizonyítva tegyék sorba, hogy a tárgyaláson végig tudjanak rajtuk menni. Az ügyész felkészítette Róbertet, hogy ha valóban igazak a dokumentumok és Róbert meséje is, akkor is az igazgató az ellenkezőjét foglya állítani. Külön kijelentette, hogy a gyilkosság alól nehezen fogják felmenteni. Miután Róberttel összeállították a dokumentumokat az ügyész elköszönt és elment. Az igazgatóhoz már nem jutott be...