Archív pályázati novella, próza
Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Új nap: Tizenhetedik történet: Holnaptól új nap virrad (2020. március)
Az ember amikor lefekvéshez készülődik egy nyomasztó nap után, mindig reménykedik, hogy másnap minden jóra fordul majd. Nekem életem legnyomasztóbb napja az volt, amikor egyik nap a volt munkahelyemen a tőlem sokkal fiatalabb, és tapasztalatlanabb igazgatónőm behivatott az irodájába, és angol hidegvérrel közölte velem, hogy az egyik évfolyamban, melyben az egyik legjobb csoportot tanítottam szlovák nyelvre, leveszik tőlem a jó csoportot, odaadják egy akkor végzős fiatal szlovák szakosnak (M...

dr Ónody Magdolna: A szilvalekvár (2020. március)
Szeptemberben még igyekezett mindent rendbe tenni, amikről tudta, hogy most intézkedik utoljára, később már mindezt a család többi tagjának kell kézben tartani, ő már nem teheti. Gyorsan követték egymást a visszafordíthatatlan dolgok. Októberben már erős gyógyszerek hatására tudott csak pihenni, nyelni. Nagyon kellett figyelni, mikor és mennyit tudtunk segíteni mindebben. Ha csendre vágyott és elszenderült az ágyban, kiültem a folyosóra, hogy véletlenül se zavarjam. Ezt megértette a l...

Taschner Katalin: Új nap: Tizenhatodik történet (2020. március)
Zolika türelmetlenül várta anyukáját az oviban. Amikor megjelent egyből hozzárohant és Újságolta: - Holnap már nem jövök. - Miért is? Mi történt? - Gabi nem adta oda az autót és eltörte a kerekét. A délutános óvó néni közbeszólt: - Nem így emlékszem. -Akkor majd otthon megbeszéljük. - mondta anyuka és elköszöntek. Hazaérve egyből ez volt az első, hogy tisztázza fiával a történteket. - Akkor mondd el légy szíves, hogy is történt? Gabi el...

Vernyik Lilla: A legeslegnagyobb öröm (2020. március)
Most is hallottuk a hátsó padból a halk sírást. Egy hete járt az osztályunkba egy lány, akiről nem tudtunk semmit, mert hiába próbáltunk vele kedvesen beszélgetést kezdeményezni, a hangját csak így, kétségbeesésében ismertük, és csak ezekben a csöndes, reggeli órákban. Néha egy-egy pillanatra véletlenül találkozott velünk a tekintete, de arca, mint a kő volt, és szemében mintha direkt fojtotta volna el a csillogást az ideges pillantással, amivel futólag ránk nézett. Amikor egy kedves szó sem segít, akkor ...

Tilk Katalin: A Szivárványos-kút (2020. március)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy se nem gazdag, se nem szegény ember. Vagy talán így igazabb: régen gazdag, most már szegény. Ősei tehetős nemesek voltak, nekik még volt mit a tejbe aprítani. Ők még jól éltek a bükki dombok, lankák közt egy takaros kis faluban. Nem úgy a mi emberünk! Egyik reggel nagy szomorúságában ezt gondolta magában: - Csak minél messzebb Harsánytól! El a hegytől, meg a szőlőtől! Mindegy, hogy hová, csak el innen!- A valaha olyan szépen g...

T. Tamás Ferenc: Gábor öltönye (2020. március)
Több évtizede vagyok tanár és ezalatt volt jó pár emlékezetes tanítványom. Egyikük Gábor volt, akinek osztályfőnöke és matematika tanára voltam. Vizsgáztatás miatt sajnos nem voltam ott a beiratkozásnál, így csak szeptember elsején ismertem meg az osztályt. Gábor első látásra egy teljesen átlagos srácnak tűnt, aztán az együtt töltött hetek és hónapok alatt lassanként megismertem. Nem igazán tűnt ki a többi közül, bár észrevettem, hogy általában elég kopott ruhákat hord. Soha nem volt egy szem diva...

Ormos Bálint: Apuka (2020. március)
Egy május végi péntek délután tanácstalanul üldögélt István a döngölt padlójú szobában. Előredőlt, állát tenyerébe hajtva meredten bámulta a padlót. Majdnem egy éve küldték el a vasúttól. Az a napja is úgy indult, mint a többi. Aztán közölték, hogy nem tartanak igényt a munkájára. Nem kért magyarázatot, rábólintott a döntésre. Örült, hogy ennyivel megúszta. Eltűnt egy időre az emberek szeme elől. Előbb az ismerősök elől bujkált, később a felvonulások és a harcok miatt húzódott a négy fal közé. De május el...

Müller Márta: A köpülő asszony látogatója (2020. március)
Március volt, még maradt bőségesen a tél hidegéből, de már hosszabbak lettek a napok, és rügyeztek a fák. Minden élő várta a tavaszt, a meleget, a napsütést, várták, hogy újrainduljon a természetben az élet, és mindenki, aki végigvegetálta a telet, kezdhessen újra erővel feltöltődni. A kis tanya magasan fenn volt a hegyekben, magányosan, még a közeli faluig is fél órányit kellett gyalogolni, mire leért az ember. A kísváros pedig több, mint fél napi szekérútnyira volt, de oda a tanya lakói csak het...

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Disznó - ,vagy kecskevágás... (2020. március)
Ebben a történetben szeretett Erzsi nénémékre szeretnék emlékezni. Gazdálkodó család lévén rengeteg jószágot neveltek, gyakran volt pár kecskéjük is, melyekkel a legidősebb fiúk Laci volt megbízva. Ha náluk voltunk, nénje szívélyesen kínált bennünket finom száraz házi füstölt kolbásszal, palacsintával. A kolbásznak nem tudtunk ellenállni, olyan finom illata volt, de a vékonysága gyanús volt, tudtuk, hogy kecskekolbászt eszünk. A palacsintát aztán végképpen nem voltunk hajlandóak megenni, ami...

Horváth- Tóth Éva: Elhalasztott holnapok (2020. március)
A faliórára pillantott, valójában csak megszokásból, hiszen tudta jól, mennyi az idő. Négy lesz 5 perc múlva. Bár már háromkor is hazamehetne, egyes napokon akár délben, mégsem siet. Komótosan felveszi a fekete kabátját, hanyagul nyakába kanyarítja a kockás sálat, majd a patinától sötétbarna, kissé kopott bőrtáskát széles vállára veti. Még belenéz a kézmosó feletti kis tükörbe. Ősz hajának tincsei dúsan lebbennek a helyükre, amikor beletúr ujjaival. Apró barna szemei izgatottan csillannak hosszú, vaskos ...

Hodos Éva: Éva néni és a sárgarigó (2020. március)
Szomszédasszonyommal háza teraszán üldögéltünk. A tikkasztó melegben jótékony árnyat vetett ránk az udvaron álló öreg eperfa. Tudtam, sokat mérgelődik miatta, mert ha apró fekete termését hullajtani kezdi, ahová csak lepotyog, sötétre színezi a követ, a járdát. Sajnálta kivágatni. - Apám ültette még, mikor kislány voltam - mondta, és ezzel mindent megmagyarázott. Kegyeletből kímélte meg hát a fát, melynek a madarak örültek leginkább. Mindenféle rendű, rangú szárnyas megfordult rajta, ha színesedni...

Futó Eri: A viszkis Doktor (2020. március)
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, ahogy világkárunkba bepillantott. Fürgébben cikáztak gondolatai, mint az író h...

Dávid László: Mindig hazavárlak! 3. (A vendég) (2020. március)
Mottó: \"A látás a lélekből fakadjon, ne az elméből. Mert az eljövendő élet már előttünk áll, várva, hogy kitárja számunkra a világot. Csak nézd meg közelebbről. Legyen szemed a látásra...\" (részlet az Első meglátásból, a Mennyei prófécia című amerikai játékfilmből, James Redfield A mennyei prófécia című könyve alapján) Nyár van. Meleg nyár. Kánikula. Üldögélek a kertben, szemben a nappal, szalmakalappal a fejemen. Lábamat a sebesen folyó patakban áztatom....

Bubrik Zseraldina: Az éjjel hazafelé mentem (2020. március)
Pontosan nem tudom, hogyan, és hánykor értem haza. Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor vettem észre, az ingem, és mindkét kezem tiszta vér. "Nem hiszem el!" Kiáltottam, a küszöbön átlépve, majd hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy pár másodperc után a szobát fekvő helyzetemben fordítva láttam. Majd megjelentek a pici apró fehér csillagok. Aztán lehunytam szemem, mert annyira szédültem, és úgy éreztem a világ is forog velem. Arra keltem, hogy rázott ...

Balázs Ildikó: Sára sorsa (2020. március)
Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már fékszet-kérőn cipelnek. (Ady Endre: Be szépre nőttél bennem) Annyiféle szenvedély emészti az embert élete során. Az első a szülőanya vagy apa figyelmének megszerzésére irányul, sóvárgó tud lenni. Abból fakad a testvéririgység, ha a gyermek háttérbe szorítva érzi magát egy másik testvérhez képest. Nincs szülő, aki a legjobb szándéka ellenére ne okozna sérülést a gyerekének. És nincs gyerek, akit gyerekkori bántás ne érne. ...

Urmánczi Margit: A nő, akinek ő a tükörképe (2020. március)
Kapkodva öltözött, a gyerek nem szereti, ha az utolsók közt kell várnia az anyjára (édes kis szívem!), annyiszor mondta már „- Anya gyere gyorsan értem a dolgozóból, mert alig bírlak kivárni!”Óh, a drága, annyira érti a kicsi szív hívását, hiszen egészen összenőttek ők ketten, egymásra voltak utalva, csak egymásra számíthattak, a nem túl fiatal anyuka és a négyéves kisfiú. Remekül éldegéltek, nem hiányzott senki, nem kellett semmi, mindenük megvolt és a minden voltak egymá...

Tara Scott: Hoppon maradt szeretet (2020. március)
Ha egy kutyát nem csak a házadba, a szívedbe is befogadsz, vállalnod kell a sírás kockázatát. Az ő életük a miénkhez képest nyúlfarknyi, így alig töltesz vele időt, máris búcsúznod kell. Rocco, az én arany mackóm kilenc éve harmadik kutyaként költözött be hozzánk, a hátsó kerítésen át. Mivel a meglévő idős hölgy Német juhászunk, és Foxi lányunk nem tiltakozott, befogadtuk. Formára a Német juhászra hajazott, sárga szőre a napfényben aranyként csillogott, orra, füle fekete, mackószerű p...