Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Tollforgató történetek
Őszi levelek: Első történet: Most élsz...
Ráérősen ballagott ki a gangra. A kinti szél egyből belekapott a rövidre hagyott és a régmúlt divat alapján ondolált fürtökbe. A lakásban szólt a rádió, éppen Máté Péter Hull az elsárgult levél című dalát játszották. Ez adta az ötletet az idős hölgynek, hogy a főzés és rádióhallgatás közben kilépjen a gangra. Az udvarközepén ugyanis egy fa árválkodott, amelyet szeretettel nézett most is. Bokor volt körülötte néhány, és virágok, főleg a földszinti lakóknak köszönhetően, akik már nyugd...

Őszi falevelek: Második történet
Némán zötykölődtem a vonaton. A tájak, amelyek eddig csak álmomban léteztek, egyszerre megelevenedtek. Ahogy kinéztem az ablakon, tekintetem szelíden simogatta végig a már jól ismert dombokat. Igyekeztem minden fát, bokrot, levelet és napsugarat az emlékezetembe vésni. Féltem, hosszú ideig ismét álom lesz majd mindez. A halovány szeptemberi napsugár langymatagon pirította a már kissé elsárgult füvet, érezni lehetett az ősz leheletét, bár még a föld iparkodott kilehelni az utolsó meleget, amit a ny...

Őszi levelek: Harmadik történet: Időotthon
Almafa-átjáró. Mely elindítja a lélek-emlékezés folyamatát. Az almafa – amint gyümölcsöktől terhesen riszálja lombkoronáját. Mint viselős asszony, ahogy mórikálja magát. Szedjél le, egyél meg. Neked nyújtom méhem gyümölcsét. Egy másik – egykori beregi – őszre emlékeztető rozsdalevelű bokrocska. Szívszorító. Miért indít el emlékezésszálat és lélekfájdalmat? A legtöbb érzelmi rendülést épp egy olyan kapcsolat hozta ki belőlem, melyre eleinte nem sokat adtam, majd meg...

Őszi levelek: Negyedik történet
Mindenki a kirándulást tervezte. Ősz volt és a hegyekbe akartunk kirándulni barátaimmal. - Mikor indulunk? -kérdeztem telefonon Pétertől. - Kilenc felé jövő szombaton. Akkor már kicsit jobban melegít az őszi nap. - Jól van megyek. - Majd készíts szép képeket az őszi levelekről.-mondta feleségem. Sok munkája volt a hétvégére és úgy döntött nem jön. - Persze, hogy lesz fénykép. Egy piros levél, egy sárga, egy barna, és egy még egy zö...

Őszi levelek: Ötödik történet
Szomorú ősz következett a boldog télútó és tavasz, valamint a félig vidám nyár után. Hűvös októberi szellő sodorta, fújta, kavarta a fákról lehullott sárga, vörös, barna leveleket. Zizegett az avar a talpam alatt, amint egykedvűen sétáltam a városi parkban. Szelíd hullámok forgatták az őszi leveleket a már nem működő szökőkút vízének a felszínén. Bánatos voltam, nagyon bánatos. Otthon a nemrég megjelent Ifjúmunkás* legfrissebb száma várt. Édesanyám vásárolta meg nekem, hátha segíthet vele rajtam. S...

Őszi levelek: Hatodik történet: A diófa utolsó levelei...
Volt egyszer egy édesanya. Nehéz időkben, az 1950-es években 3 gyereket szült és nevelt fel férjével Budán a Sashegy tövében. A gyermekek diplomát szereztek , szétszéledtek ,jól boldogultak az életben. Gyermekeik születtek igy az édesanyából, nagymama is lett. Az édesanya egyedül maradt öregségére, férje az apuka a 60 életévét követően hosszú betegség után megtért teremtőjéhez. . Gyermekei hívtak anyjukat vidékre, külföldre, ki hova került. Időnként meglátogatta őket, de Budapesthez és utolsó lakhelyéhez ...

Őszi levelek: Hetedik történet
Sírnak a levelek. Meg kell halniuk. A világ összes levelét eltemeti az avar. Megkövülnek ,eltemeti őket a föld. Mint a postai levelek, idővel elenyésznek, elfeleddettek lesznek. Vannak olyan levelek is amelyeket a gondos kéz összegyűjti, egymásra rakosgatja és elteszi azokat az utókor számára. Ezek a levelek magánjellegűek és idegen kéz nem érintheti őket. Azután vannak gondolatban írt levelek is. Az ilyen levelek olyankor íródnak amikor nincs már mozgatható ujj, kéz amivel írni lehet. Ezek a le...

Őszi levelek: Nyolcadik történet: Őszi boldogság
A kisfiú őszinte gyermeki kíváncsisággal tekintgetett ki az ablakon. A hatodik óra a hét utolsó napján már nem nagyon kötötte le a figyelmét. Odakinn még hét ágra sütött az őszi nap, a késő délutáni fénysugarak aranyba merítették az iskolával szembeni házak tetejét, visszatükröződtek az ablakokon. Végre megszólalt a csengő, és a kisfiú boldogan pakolta össze a holmiját. Iskolatáskáját a vállára lendítette és sietett, mert tudta, hogy édesanyja várja a kapuban. Péntekenként mindig ő kísérte haza, és a kisf...

Őszi levelek: Kilencedik történet
Mintha körömrágást hallott volna Bence. Nem tévedett nagyot. Violetta tépkedte a körömágya körüli bőrt idegességében. A férfi megnyugtatásképpen kedvese kezét megérintette hosszú ujjaival, mire a nő abbahagyta az idegállapotát eláruló mozdulatsort. Violetta hálásan nézett Bence szemébe. - Ugye minden rendben lesz? - gondolta magában. Egyszer csak léptek zaja hallatszódott egyre hangosabban. Valaki közeledett feléjük, nem kétséges. Talán őket keresi? Violetta szó nélkül kifejtette magát a fé...

Őszi levelek: Tizedik történet: Szerelem
Viki és Gergő lazán öltözve kirándulni indulnak. Új a kapcsolatuk, alig pár hetes. Még minden érzés friss és mámorosan őrjítő. A boldogság kiül a tekintetükre, a szikra látszik a szemükben. De még a mozgásukban is benne van az egymás iránt érzett szerelem, és megfelelni akarás. Ha látná őket valaki, biztosan nem mondana mást. Kézen fogva sétálnak a domboldalon. Langyos szellő kíséri útjukat a kellemes őszi napsütésben. Az ösvény egy lombos erdő közepén kanyarog. Boldogan, időnként meg-megállva, egymást me...

Őszi levelek: Tizenegyedik történet: Az erdők alatt
Lágy volt az ének. Szinte csak érintette a leveleket, megborzolta a fák ágait, majd szökkent tovább. Ének volt valóban, vagy álom, látomás? Nem lehetett azt tudni, az ember csak ült behunyt szemmel, hallgatta azt, hallgatta a gurgulázó gyermek nevetését. S a gyermek nevetett gyöngyöző kacajjal. S nem csak nevetett, táncolt, tündökölt, örült az életnek, örült annak, amit kapott tőle. Új ruhát viselt, folyton újat. Tavasz volt, virágok nyíltak, bokrok illatoztak, fák meredtek egy...

Őszi levelek: Tizenkettedik történet
Laura vidáman lépett ki a házból. Az idei tanévben ez az első alkalom, hogy szüksége van pulcsira. Dúdolva sétált az iskola felé. Táskája az általánosnál is könnyebb volt, utolsó két órája ma elmarad. A tanteremben szokás szerint nagy volt a nyüzsgés. Szünet nélkül mentek a kisebb-nagyobb eszmecserék, míg meg nem érkezett Rita néni. Akkor ugyanis mindenki a helyére ment és elkezdődött az óra. Néhány perc elteltével kopogás hallatszódott, majd sűrű elnézést kérések közepette jött be Petra. Ma...

Őszi levelek: Tizenharmadik történet: Képeslap
Drága Barátom! Mit azt hittünk örökké tart, a nappali forróság lassan alábbhagy, s míg a kertbe zizegő őszi lombszőnyeg terül, a magány lesz kísérőm napi sétáimon. A fűzfa alatti kispadon reggelre harmatcseppek ezüstje csillog, köztük lándzsa alakú, barnára és sárgára színeződött levelek. A szürke égbolton a Nap kisebbnek, fázósnak tűnik…, a kifakult fellegek foszlányai közt költöző madarak húznak dél felé… Jajongva búcsúznak e tájtól. Ha felsétálok a szirth...

Őszi levelek: Tizennegyedik történet
A reggeli nap szalmasárgája frissen derengett a harmattól didergő fűszálak tetején. A zöld pázsit morcosan ásítva lengedezett a hűvösen fújdogáló széltől. A vén bokrétafa recsegve-ropogva nyújtóztatta meg a didergető éjjel után kérges törzsét. Vaskos ágán a nyarat magukba zárt levelek mélán üldögéltek. Valami nagy szomorúság sóhajtozott erezetükben. Széleiken már rozsdás színével pöndörödött az ősz, száruk pedig egyre erőtlenebbül kapaszkodott a vékony vesszőkhöz, gallyakhoz. A tüskés páncélba zárt fényes...

Őszi levelek: Tizenötödik történet
Még itt a forró nyár, de hamarosan szinte egyik napról a másikra beköszönt az ősz. Látványosan átalakul a természet. A nap süt, ám az éjszakák egyre hűvösebbek. A reggelek hidegek, nem tudja a természet eltitkolni, hogy közeleg az ősz. A zöld falevelek, napról napra változnak, majd pazar színekkel jelentkeznek . Szépségének senki nem tud ellenállni. Nagyon szeretem az őszt, legkedvesebb évszakom, ilyen csodára csak a természet képes. Ezer színben pompáznak az erdők, a ligetek, p...

Őszi levelek: Tizenhatodik történet: A svájcisapkás
-Elágazás következik! Leszálló van? – kérdezte a buszkalauz az első ülésről visszafordulva. -Igen! – válaszolta Szilágyi Péter és felállt. A sofőr felgyújtotta a villanyt a buszban. A kocsi lassan fékezett, majd nagy rántással megállt. Leszállt, becsapta az ajtót. Az autóbusz motorjának hangja egyre távolodott, majd teljesen elveszett az esti csendben. Szilágyi, ez a harminc éves önkormányzati beosztott, ott állt az esti szürkületben az országút mel...

Őszi levelek: Tizenhetedik történet
Szeptemberi ködös reggelek, a kurtább nappalok, már felkészítik a természetet a nyugalomra, pihenésre. A fák is érzékelik a változást, ezért szép lassan  ők is készülődnek a télre. Levél ruhájuk szépen színesedni kezd, és egy-egy hűvösebb reggel után libegve, lebegve szállingóznak a föld felé. Csodálatos látvány a fák alá hulló levelek színkavalkádja.  Senki emberfia  nem tudná úgy összerendezni  az élénkpiros, az okkersárga, a vörhenyes barna, a fakózöld levelek sokaságát, mint az őszi szél. Egy s...