Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.23. 23:55
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.23. 20:53
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.23. 20:40
Szép éjszakát kívánok szeretettel ! Heart

2019.03.23. 18:38
Jó éjszakát mindenkinek!!! Rose

2019.03.23. 15:02
Szépséges szombatot mindenkinek! Smile

2019.03.23. 11:21
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.03.23. 09:22
Kellemesen eltöltött hétvégét kívánok Mindenkinek! Smile Rose

2019.03.23. 06:50
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..qX8Sx_UZS0

2019.03.23. 00:28
Szép álmokat mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.22. 23:35
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: RozaBraun
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Tollforgató történetek
Álarc: Első történet
Állok és nézem a képet a falon. Rásüt a nap, szinte életre kelnek a színei. Ha hunyorogva nézem, akkor szinte életre kelni látszik a nő. Várom, hogy kiszálljon a képből és megjelenjen a szobámban. De nem történik semmi ilyesmi. Állok és nézem. Közben pedig az idő elmosódik, és én újra Velencében vagyok… 17 évesen jutottam el először Velencébe, ami szerelem volt első látásra. Imádtam a gondolákat, a szűk csatornácskákat és a velük éles kontrasztot adó nagy tereket, az olasz ét...

Álarc: Második történet
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...” /Shakespeare/ Belenézek a tükörbe, látok egy arcot. Két szemet, szemöldököt, orrot, szájat. Hozzám tartozik. Néha mosolyog, néha szomorú, néha sír, időnként nevet, még a könnyem is folyik, aztán meg közömbös. Ha fényben nézem jobban látom az apró részleteket is. Kisebb ráncok a szem körül, orr-száj rézsutos barázdák, vízszintes vonalak a homlokon. Lelkem b...

Álarc: Harmadik történet
Az ideiglenesen Budapesten tartózkodó csámpasárosi küldöttség ezen, a jellemében már kétségkívül hétvégi, bár még pénteki napon – tekintettel a fogadási csalásokból tartott délidői fogadást kiheverését – a családfagyár tejhatalmú, csalárd elnökéhez, Tohonyai Töhötömhöz volt hivatalos. A vezérkar a főépület magasföldszintjén berendezett gyanúsan házi jellegű kaszinónak tetsző teremben látta vendégül az ellenzéki látogatókat. A főnök persze kihasználta kivételes helyzetét,...

Álarc: Negyedik történet
Elérkezett a farsangi időszak, itt a tél vége. A hagyomány szerint a népek ilyenkor álarcot öltenek a tél elűzése érdekében, hogy megérkezhessen végre a várva várt tavasz. Általában ez jut az emberek eszébe, ha meghallják az álarc szót. Jöhetnek az álarcos bálok, kezdődhet a mulatozás. Nekem azonban egész mást mond ez az egy, nagyon egyszerű szó. Ha jól körülnézünk a világban, mindenkinek van egy vagy akár több álarca is. Ezek az álarcok azonban kissé másmilyenek, mint a jól megszokott farsangiak. ...

Álarc: Ötödik történet
Gergő tanév közben került az általános iskola második osztályába. Városból költöztek falura. Rossz volt neki eljönni az iskolából. Sok barátja volt. Szülei a faluban kaptak állást, jönnie kellett. Félve ment osztálytársai közé. Félése be is igazolódott. Az osztálytársaknak voltak már barátai, ő egyedül maradt. Meg azért is, mert nem volt jó tornász. Előre rettegett egy sorversenytől. Ha lassúbb volt és csapata veszített szidalmazták. Még az utolsó alkalommal is. Már majdnem elsők lettek, mikor a futásnál ...

Álarc: Hatodik történet
Zita mindig meg akart felelni. Mindenkinek. Haját szoros kontyban hordta, követte a divatot, és állandóan fogyókúrázott, hogy karcsú maradjon. A munkahelyén nem keresett sokat, de hetente akár több napon is túlórázott, hogy főnökeinek a legszűkebb határidőket is teljesíthesse. Egyik vasárnap reggel, mikor a szünnapja után is fáradtan ébredt, megrökönyödve nézett bele a tükörbe. Számolta a szeme körüli szarkalábakat. Nyolc mindkét oldalon - summázta. Majd szemügyre vette a szája körüli mély ráncok...

Álarc: Hetedik történet (Az öreg a 66-oson)
Kamaszként egy külvárosi középiskolába jártam, amitől igen messze laktunk, így mindennap buszra kellett szállnom. - Az \"ördögszekér\" - csak így hívtuk egymás közt azt a sárga kopottas járatot, ami eredetileg a 66-os számot viselte. Az intézmény központi helyet foglalt el Rögháton, melyhez egyébként csak néhány utcácska tartozott. Lakói többnyire idősek voltak, akik azon a néhány lelkes településen próbálták meg kipihenni az átdolgozott élet megpróbáltatásait. Olykor velünk utaztak, bár a legtöbbe...

Álarc: Nyolcadik történet
Álarc Kati csalódottan rakta le az ódivatú mobiltelefont az előtérben álló nyikorgó asztalra. Forró könnyek égették az arcát. Az apró gyöngyöknek kinéző könnycseppek szenvtelenül siklottak le a nyakán, hogy aztán pacát hagyjanak a kopott rongyszőnyegen. Az asszony egy elnyűtt mackónadrágban és egy fehér, valaha szebb napokat látott pólóban támaszkodott a falnak. A hátát jólesőn hűtötte le a jéghideg téglafal, mégis egész testében reszketett. Arcát tehe...

Álarc: Kilencedik történet
A velencei karnevál sok évszázadon át egyfajta különlegességnek számított a karneválok sorozatában, szinte külön fogalmat jelentett a civilizáció történetében. Sokan igyekeztek ellátogatni Velencébe a karnevál idején, legalább egyszer az életükben. Így volt ez ebben az évben is. Nagy tömeg kavargott vidám tarkabarkaságban, elfeledve a mindennapjaikat. A más évekhez képest szokatlanul enyhe időben még több helyen lehetett látni a szabadban táncoló embereket, mint máskor. A maszk, a velencei álarc t...

Álarc: Tizedik történet (Mosolygós álarc)
Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta, ritka vendég nála... Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a lehetőséget, és Ő pár nap gondolkodás után elfogadta. Nehezen szánta el magát, és minden alkalommal egy kicsit bele halt a készülődésb...

Álarc: Tizenegyedik történet (Ítélet)
Az autó úgy gurult be az udvarra, mint ahogy tigris vonszolja be zsákmányát a barlangba. Lomhán, büszkén, önelégülten. Vezetője, A. B. szemorvos, 48 órás kórházi ügyelet után percekig ült a korom sötétben kaján vigyorral az arcán a státuszát megfelelően szimbolizáló autóban. -Ez is kipipálva! Jó munka volt, férfimunka! Well done! - rikoltott, és képzeletben jól hátba veregette magát. Az elektromos kapu hangtalanul záródott be mögötte, és a csendbe nem várva rémisztően búgott bele a Hang, ...

Álarc: Tizenkettedik történet (Álarc nélkül)
A báli forgatag mindenkit megszédített. A hatalmas tükörfalak, az ezerfelé szikrázó kristálycsillárok, a valcer, a libbenő selyemszoknyák, a nők illata, az álarcos férfiak, frivol, könnyelmű bókjai…, no és persze a gyöngyöző, napsárga pezsgő a karcsú, metszett poharakban. A bálozók igyekeztek ismerősöket keresni a tarkabarka maskarák mögött. A jó szeretők meg a már egymásra ráunt, régóta együtt élők hamar megtalálták egymást. Kacarászva, tréfálkozva csoportosultak, összetartó kis szigete...

Álarc: Tizenharmadik történet
Ági szüleivel már elég régen a fővárosban él. Gyakran kapnak hírt a faluból, ahol éveket éltek. Áginak ott él egy volt osztálytársa. Nem annyira barátnők, mégis sokat beszélgetnek. Az egyik este érdekes beszélgetést folytattak telefonon. - Halló! - Szia! Mi újság?- kérdezte Ági. - Két hét múlva lesz a farsangi bál, nálunk a Művelődési házban. Gyere el!- mondta Mónika. - Tudod, szívesen beszélgetek veled. Menni azonban nem megyek. - Megértem én ezt. Zsolt már rég nincs ...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.