Tollforgató történetek
Hajnal: Első történet
Egyetemista éveim alatt igyekeztem hétvégenként haza utazni. Nem volt olyan egyszerű ez. Pénteken még délután is voltak óráim. Így maradt a szombat hajnali indulás. Történt egyszer, hogy a hajnali vonathoz is rohantam. Nyár volt, kicsit hűvös. A rohanás még jól is esett. A sietésben nem vettem észre, hogy rossz vonatra szálltam. Bekuporogtam az ülésre. Lassan elindult vonat. Még hunyorogtam, nem aludtam a korai keléstől. Így hamar észrevettem rossz az útirány. - Elnézést, hol állunk meg először? - ...

Hajnal: Második történet: Hazafelé
Hazafelé... ( Romace Story ) Előszó : Clar és Tom nagyon jó barátok voltak gyerek koruktól fogva . Mikor Tom megnősült akkor is tartották a barátságot . Tomnak született egy fia Henry akit Clar nagyon szeretett . Tom felesége Elíza , egy svéd származású nő volt . Közben Clar elvette feleségül a magyar születésű Emmát és nekik egy kislányuk született akit Merilynek neveztek el mivel német származású volt az apja is mint Tom , így német nevet kapott a kislányuk is...

Hajnal: Harmadik történet: Hajnali ébredés
Megnyaltam az ajkaimat, kicsit megigazítottam rajta a vörös rúzst. Rézvörös, göndör tincseimet kiengedtem a hajgumi fogságából. Hagytam, hogy a szél játsszon a hajammal. Akárcsak a szeretőm velem. Az érzelmeimmel. Mielőtt az értelmem tiltakozni kezdett volna, a bejárati ajtón jól hallhatóan kopogtam. - Ó, drágám, milyen bomba jól nézel ki ma is! Mint mindig - mondta a férfi, majd mindkét kezével a tenyerébe fogta az arcomat és szájon csókolt. A csókja szenvedélytől izzott, éreztem a vágyát...

Hajnal: Negyedik történet
Szombat hajnali négy óra volt, amikor az eső vadul verni kezdte az ablakpárkányt. Sándor rossz alvó lévén már az első dörrenésre felébredt. Miután az órára pillantott elkeseredetten vette tudomásul, hogy már csak percei voltak a pihenésből, mert valahol messze várta őt egy park, hogy szakértő kezeivel, és hozzáértő meglátásaival rendet tegyen benne. Szikrányi kedve sem volt kiszállni az ágyból. Egész héten dolgozott, úton volt, menetközben ebédelt, és mostanra teljesen elfáradt. Otthon alig töltött...

Hajnal: Ötödik történet: Hajnalban (hajnal)
Csendes májusi hajnalon a Ferihegyi Repülőtér egyes terminálján néztük végig unokámmal hogyan ébred a Nap. Miként változik az égbolt színe. Unokahúgomat vittük ki a repülőtérre, amíg ő intézte a felszálláshoz szükséges papírokat, mi nézelődtünk. Fölmentünk a terminál teraszára. Lenyűgöző látvány tárult elénk, a hajnali napkelte. Még félhomály borította az égboltot. De, mesze távol, ahol úgy látszik, hogy az ég összeér a földdel, kissé vöröses, szürkés, foltot lehetett látni. Ami s...

Hajnal: Hatodik történet
Zorán sohasem szeretett hajnalban kelni, legalábbis már évek óta nem, mióta kinőtt a kiskamasz korából. Úgy tízéves kora körül, mikor eltöltött egy-két nyarat a nagybátyjáéknál falun, még szerette a hajnali kelést. Akkor mentek ki a közeli kis tóra a nagybátyjával pecázni, és annak mindig örült. Már általában világos volt, mikor felkeltek, vagy legalábbis kezdett világosodni, az is előfordult, hogy még csillagokat láthattak az égen. Aztán néhány évvel később, mikor a számítógépes játékok foglalták...

Hajnal: Hetedik történet: Az árvaság hajnala
Április volt, és már napok óta rosszul aludtam.Féltem elaludni, mert azt vártam, mikor kelek a vezetékes telefon csnedbe hasító csörgésére...Féltem, és éberen aludtam minden éjjel, a molylepkék repülésére is felriadtam.Nem kellett sokat várni, hogy megszünjön a kételyek közötti lét. Édesanyám napok óta kórházban feküdt, de én akkor még nem tudtam, hogy mit jelent az elfekvő osztály fogalma. Valahogy sejtettem hogy nem lehet valami bíztató dolog, de nem is akartam megkérdezni, próbáltam azza...

Hajnalban: Nyolcadik történet
A korai munkába indulás csúnyaságát jól esett ellensúlyozni valami szépséggel. Miközben elgondolkodva lépkedett, szívesen merült el a halványan világító Esthajnalcsillag látványában. A saját csillagának érezte, még ha Vénuszként már egy ideje nem is hozott neki szerencsét. A lépcsőkhöz érve, muszáj volt a lába elé néznie, nehogy orra bukjon, akkor már a földön felé futó, a lila minden árnyalatában játszó hajnalkák varázsolták el. Giccsesnek gondolhatta volna ezt a hajnali utcaképet, ha nem lett volna anny...

Hajnal: Kilencedik történet: Talán nem.
Az éjszaka közepén kinyílt az ajtó, majd bejött a lakásba. - Lépteit már évek óta, bárhol felismertem. Még fiatalon, egyetemista korunkban költöztünk össze. Muszáj volt. Külön sosem bírtuk volna havonta fizetni a csekkeket, hiába dolgoztunk annyit, amennyit csak tudtunk. Érdekes... Régebben mindketten púp voltunk a másik hátán. Terhek. Útban voltunk egymásnak. Még akkor is, ha egy-egy szobából át akartunk menni a másikba, s...

Hajnal: Tizedik történet: Hajnal hasad
Azt mondják, kétfajta ember van. A pacsirta meg a bagoly. Az előbbi korán kel, korán fekszik. Az utóbbinak az éjszaka az igazi lételeme. Természetesen ebből következik, hogy későn kel. Átalussza a napfelkeltét, és akkor ül le a reggelijéhez, mikor a pacsirta már az ebédre feni a csőrét, akarom mondani, a fogát. Én egyértelműen a baglyok táborát erősítem, ugyanis gyerekkorom óta irtózom a koránkeléstől. Ha valamiért mégis kelnem kell a megszokott idő előtt, el van rontva a napom. Egy hajnali ébredés...

Hajnal: Tizenegyedik történet
Hirtelen mintha összeszorították volna a gyomrát. Fél percig sem tartott az egész. Azután elmúlt. A szendvics lehetett az oka. Lehet, hogy már nem volt túl friss a párizsi. Ki tudja mióta állt a pultban, és három nappal ezelőtt vette. Otthon a hűtőjük sem hűt valami jól. Igen, biztosan a szendvics volt. Túl sokat nem gondolkodhatott rajta, mert dolgozni kellett tovább. A lakóhelyétől harminc kilométerre dolgozott egy szerszámkészítő gyárban. Busszal hordták őket a faluból a városszé...

Hajnal: Tizenkettedik történet
Bolondos szelecske kavargott a bodzarügyek között. A lány nehézkesen mozgott. Nagy terhe húzta magával. Már nem sok volt hátra, a kis jövevény érkezéséig. Tétován araszolt, az olcsó fejfák között. Kezében egy virágba borult barackfa ágat tartott. Megállt egy hant előtt. Hajdú András, állt a feliraton. Alatta apró betűkkel: „Istent félte, Isten ítélje!” Beszúrta a gallyat a földhalomba, és keze fejével letörölte előtörő könnyeit. - Áldja meg az Isten, jóságáért...

Hajnal: Tizenharmadik történet
Miután Timi csillogó ezüst fürtjeit elnyelték a tó fodros habjai, csakhamar kisimult a felszín, mintha mi sem történt volna. A fáknak, bogaraknak mindössze annyi tűnt fel, hogy még csak nem is kapálózott szegény leány az életéért. Ahogyan érkezett, úgy is távozott: védtelenül, nyom nélkül... Valahol a mélyben Tomi szemrehányóan nézett a csinos lányra: – Merre bujkálsz? Elfeledted tanítónk intelmét, hogy a városon túl nincs élet a számunkra? Ott csupa gonoszság lakozik, a lepl...

Hajnal: Tizennegyedik történet
Tapogatózva, lépésről-lépésre halad. Időnként megbotlik, elesik, és bár jó lenne a földön maradva kicsit megpihenni, de a félelem tovább hajtja. Fogalma sincs arról, hogy merre jár. Táskája ki tudja hol veszett el, benne a lakáskulcs, pénz, iratok és a mobil. Órája a karján, de nem látja az időt. Áthatolhatatlan a sötét. Az erdőben, ahol jár, nincs közúti világítás, a Holdat és a csillagokat pedig vaskos felhők takarják el. A torkában dobog a szíve. Ráadásul nem érti, hogy tudott lemaradni a többiektől? H...

Hajnal: Tizenötödik történet
Amikor fiatalabb voltam szerettem sokáig aludni. Reggel nyolc óra túl korai volt nekem ébredni. Nyári szünetekben megtehettem ezt a lustálkodást. Nagymamám szavai ébresztettek: - Te hétalvó! Meddig tudnál aludni? - Délig is. Nem hajnalban ébredni. - Pedig a korán kelésnél nincs jobb, szebb. - Ezt én sosem értem meg. - válaszoltam. Aztán egyszer megértettem. Nyaralni mentünk. Autóval utaztunk. Este későn indultunk el. Még a hajnal is az úton ért bennünket. Azt vettem észr...