Novella, próza 2012
Cseh Ildikó: Egri nő
Mit mondanátok egri nők, szavammal, ha szólnátok? Hatalmas sereg dobol fületekbe a várfal mögül ijesztő, idegen ritmust és nyekergi dallamát a félelemnek: jövünk! Rettegve fogod be a füled és csapod nyakon a gyereket, mert kapaszkodott szoknyádba, mint biztos pontba a mában. Láb alatt van. Keress asszonytársat, ki gyermeket őriz nehéz időben és menj a várfalra, ha szólít: helyed ott van. Férfiak. Véresek és füst csípi szemüket, vakulva néznek a lőporos Napba, lesz-e holnapja még...

Nagy Rozália: TRAGÉDIA (az élet legnagyobb tragédiája)
Van oly szó, de nem merem használni, mert ezért a jó Isten megtudna büntetni. Inkább csak nyelek, jó nagyokat nyelek, és mert gyenge a szívem inkább csak könnyezem. 2012. 01. 12. csütörtökön történt amit most le kell, hogy papírra vessem, mert meghasad a szívem. Kedves olvasóm nem azért osztom meg veled ezt a történetet, hogy téged is elkeserítselek, hanem azért én mint kívülállója e tragédiának, egész testemmel érzem súlyát ennek a dr...

Mészáros Sándor: Altató
Ma este, hiszen az iskolában úgyis számolni tanultok, elmesélem neked, hányan vannak a kínaiak. Nos, rendben, ha érdekel, nyisd ki a füled! A kínaiak nagyon, de nagyon sokan vannak, annyian, hogy na, egyszóval, rengetegen. Mint égen a csillag, de annál is többen. Idenézz, teljesen kitárom mindkét karom, látod, nyújtózkodok is, na. A kínaiak annyian vannak, hogyha egyszerre kiállnak a szabadba, az esőcseppek soha nem érnek le a földre, s ha mindegyikük kinyitja az esernyőjét, akkor...

Kőműves Ida: Teabolt
Bence munkából hazafelé tartva, azon gondolkodott, hogy mit is kezdjen holnap a szabadnapjával. Elmehetnének Diával kirándulni, vagy csak lustálkodna otthon, sokáig ágyban maradhatna, aztán egész nap TV-t nézne, sörözgetne... Hát az sem lenne rossz. No, majd Diával megbeszélik. Túlórázásból jött össze ez a szabadnap, ma szólt Dezső, a főnök, hogy holnap kihasználhatja, mert azután ki tudja mikor lesz rá alkalom ha bejön az a sok beígért munka. Alig várta, hogy hazaérjen és elújságo...

Márffy - Horváth Henrietta: Az örök élet titka
Nem értem a felnőtteket. Mindig rohannak, soha semmire nem érnek rá. Apát alig látom. Általában a gyárban dolgozik, „folytonműszakban” vagy valami ilyesmiben. Minden második hétvégén van csak itthon. De végül is nincs akkor sem. Mert akkor meg nagyon fontos dolgai vannak, a Jóska bácsival. Anya azt mondja, hogy dolgoznak a Jóska bácsi műhelyében. A Jóska bácsinak klassz a műhelye, tele van mindenféle érdekes szerszámmal. Van ott egy nagy satupad, meg fűrészek. A legjobb a...

Dorian J. Woods: Angyalok szárnyán
Vakítóan fehér volt a fény, mégsem bántotta a szemem. Hatalmas volt a kiterjedése és egyszerre minden irányban láttam. Képek villantak a tudatomba és halk, nem érthető suttogást hallottam. Megpróbáltam lecsukni a szemem, de nem sikerült. Nem is láttam, inkább érzékeltem a közeget, ami körülvett. A suttogás erősödni kezdett és értelmet nyertek a hangfoszlányok. – Nem… még nem… – a hang minden irányból jött – Még nincs itt az idő… – Rick! Rick...

Tara Scott: A másik oldal
A napozóágyon feküdt. Élvezte, ahogy a nap átmelegíti minden porcikáját. A medencében a víz nagyot csobbant s kisebbik lánya Barbara, gyöngyözően kacagott. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, elmosolyodott. A konyha felől edénycsörgést hallott, s hirtelen a gyomra is megkordult. Nem kellett látnia, hogy tudja, Bianka segít teríteni, míg Jutka a felesége átmeri a levest a tálba. „Hétvégi, családi idill” s a gondolatra újra elmosolyodott. Arra számított, hogy meghallja ...

Kőműves Ida: Pistike meséi
Pistike nagyon boldog kisgyermek volt, és szerencsésnek mondhatta magát. Hiszen minden irányból körülvette a szeretet. Lakótelepi lakásban laktak. Ő alig múlt három éves, s amíg a szülei dolgoztak, a szomszéd Bori néni vigyázott rá, akinek nem volt senkije, s szinte ajándékként csöppent ölébe Pistike egy szomorkás nyár végi délután. Linda, Pistike édesanyja éppen potyogó könnyekkel érkezett haza, amikor a lépcsőházban összefutott Bori nénivel. Az megkérdezte, hogy ugyan miért itat...

Farda József: Vízkereszt
Az utolsó napig kitartottunk a karácsonyfa elbontásával. Nem voltunk sohasem vallásosak, de azt tudtuk, hogy ennek az eseménynek vízkeresztig meg kell történnie. Ezért az utolsó este, mikor már anya, Luca és húgi elpihentek, nekem a ház urának jutott ez a hálátlan feladat. Ahogy sorba kerültek le a kis díszek, a gömbök és kibontogatott szaloncukorpapírok, már megint erőt vett rajtam a szomorúság. Nem tudtam megmagyarázni sohasem, de mindig elszorult a szívem, ha le kellett bontanom a...

Kőműves Ida: Téli idill
- Hófehér világ. De gyönyörű! - ámuldoztam reggeli után az ablakpárkányra könyökölve. Napokig ki sem mozdulhattam a szobából, mert hóvihar dúlt. Eszeveszetten havazott napokig, vadul fújt a szél, hordta a havat, az ablakot is telerakta kívülről. Édesapám ment ki napjában többször is lesöpörni az ablakokból a havat, mert még a szobát is teljesen besötétítette, meg persze nem bámulhattam a hóvihart, ami a maga gyönyörűségében némileg rémisztően is hatott. De ma, ragyogó napsütésre ébr...

Dudás Krisztina: Az erdő szeretete
Ahol szeretet van, békesség, kacagás, vidámság, a természet lágy öle. A gyengédség, ahol barátokra lelsz és boldogan éled az életed ekképpen: a puha, selymes fűszőnyeg, mely lábadat csiklandozza, és vonz be az erdőbe, ahol az állatok játszadozva ugrálnak örömükben, a fülemüle vígan játssza gyönyörű, csendülő énekét, a pacsirtát, és fecskét látni, ahogy fészket rak, és bogyót gyűjt. A szeretet forrósága vonz ebbe az élő, nevetgélő, barátságos környezetbe. A pillangók csiklandozzák a f...

Bige Szabolcs Csaba: Házunk előtt
A házunk előtt gyönyörű cseresznyefa nőtt. Június elején érett meg a pompás, zamatos gyümölcs, olyan jó hüvelykujjnyi nagyságú cseresznyék. Hólyagos cseresznyének neveztük. Az iskolának nemrég lett vége és eljött a cseresznye szüret ideje. Boldogan másztam fel a fára, nem kellett kétszer mondani. Kosaramat horogra akasztottam és két kézzel szedtem szorgalmas-szaporán, de azért egy-egy szemet a számba is dugtam. Nem kellett közben fütyülnöm, mint Marcinak a szomszéd kertben. Neki meg...

Kutas Mónika: Találkozás
A ház és gazdája régi ismerőseim. Otthonosan mozgok a bútorok között. Tudom, ez a hely hűen tükrözi lakója minden tulajdonságát, számot ad múltjáról, betekintést enged jelenébe. Körülöleli a természet, s ő tisztelettel fogadja ajándékait. Feljegyzései ott hevernek az íróasztalon. Egy írónő meditációban alkotott szavai, tudattal és bölcsességgel fűszerezett gondolatok, fordításra váró kincsek. Ismerni vélem egyéniségét, barátságát, eszméit, mindennapjait. Ám jövőjét ő maga rejti előlem...

Jéga Szabó Ibolya: Csoda karácsonykor
"- Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz kissé a csodában. Nem csak te vagy én, hanem az egész világ és emberiség... azt mondják, hogy ezért van az ünnep. Mert nem lehet csoda nélkül élni!" A csodák, melytől a gyermekszemek tágra nyílnak, kicsi szájak elnémulnak, bizony mondom, mindig vannak Az adventi várakozás, a korai sötétedés, a házak esti fényei mind-mind azt súgják, lehetnek még csodák. Fiatal nő karján egy csecsemővel, kezében egy nagy pakkal, a kabátjába kapaszkodó n...