Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fiatalok prózái
Váradi Lili: Neonfény [ÚJ]
A hatalmas kivetítő neonfényei villogni kezdtek, mire a férfi látószervébe éles fájdalom hasított. Összerándult és gyorsan elkapta tekintetét a képről. Pár pillanatig sötét foltok táncoltak a szeme előtt, csak pár pislogással tisztult ki látása. Lemondóan csóválta a fejét, miközben végigtapogatta a zsebeit. Belefáradt, hogy minden nap történt valami hasonló. Most majdnem kisütötte a szemét egy kivetítő, máskor percekig csengett a füle egy hangos reklámtól. Öreg, meggyötört testének túl sok megterhelést je...

Kővári Anna: Szilánkok [ÚJ]
- Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, minden madár társat választ... - dúdolta Kinga, miközben a réten üldögélt és gondos aprólékossággal fonta koszorúba az összegyűjtött pitypangot. Csenge messziről figyelte ötéves, bájos kishúgát. Időnként jó érzés volt hazajönni, hátrahagyni a mindennapok gondjait és beleveszni a vidéki békébe. * A fiatal nő lassan tért magához, és mélyet sóhajtott, ahogy ismét arcul csapta a rút valóság. Az aprócska, rácsos ablakon keresz...

Lovas Dóra: Törékeny
Az a nagy helyzet, hogy eléggé szürkén élem a hétköznapjaimat. Ez alatt azt értem, hogy felkelek minden nap hétfőtől péntekig pontosan ugyanabban az időpontban és elkészülődök a munkakezdésem előtt 20 perccel. Utálom az összes hétköznapot! Bemegyek ledolgozni 8-9 órát minden egyes nap, na persze megfelelően kifizetődik a munkám, de attól még nem szeretem. Igazság szerint hamar eltelnek a napok, egyszerűen csak izgalmasabbá szeretném tenni. A napi betevőm árát egy jó időre megszereztem magamnak, azonban má...

Huszthy Viola: Porban
- Ki jön be helyettesíteni? - Nem tudom, csak ne az Angi néni! Istenem, csak ne ő, akkor tuti matekozunk. Egy hajcsár ez az Angi néni. Az osztály ajtaja hirtelen becsapódik, nem a szél viszi be, hanem Miklós bácsi, aki teátrálisan belép, az ajtóban jelentőségteljesen megáll, majd nagy levegőt vesz, mintha épp a kulisszák mögül készülne előpenderülni a tanári színpadra, s egy könnyed bariton szólóra rázendíteni. Döngő léptekkel a tanári asztalhoz lép, hogy minden kisdiák lássa: a főszereplő ...

Papp Csongor Roland: MEGVÁLTOZOTT VÉLEMÉNY
Egyik nap - későn, sokadik órám után - felszálltam kora este a 4-es metróra a Kelenföldi vasútállomás irányába. Meglepően elég kevés ember utazott a szerelvényen. Leültem, elővettem egy könyvet - Bibó István: A magyar demokrácia válsága - és olvasgatni kezdtem. Egy vagy két megállóval arrébb egy öreg úrra lettem figyelmes, akin egy sötét zöld vászon öltöny volt, csokornyakkendővel, orrán csiptetős szemüveg; folyamatosan zsebóráját nézegette. Mivel sokáig szemlélgettem mit tesz-vesz, ezért megszólí...

Papp Csongor Roland: A Nereidák almája
Egy fiatal fiú sétál a Ferenciek terének esti kavalkádjában. Busszal jött, így, amint leszáll, azonnal bele is csöppen a forgatagba. Egy barátjával van találkozója, akivel moziba mennek, a közeli Puskinba. A fiú, amíg várakozik, elhalad néhány hajléktalan, kéregető, cigarettagyűjtögető mellett. Mind elkeseredetten végzi kilátástalan tevékenységét. Aztán a fiú egy darab sárga almát vesz észre földön, az Alcantarai Szent Péter templommal szemközt levő Nereidák kútjának tövében. A fiú szeml...

Nyári Vanessza: Vaj a fülünk mögött
Apukám, akivel ez az éves találkozóm, velem szemben ül a kávézóban, ahová csak ezen a napon jövünk. Rendel magának egy teát; én nem iszom semmit. - És, hogy vagy? Milyen a suli?- kérdezi. Mindig így kezdődik. Fecseg egy kicsit, mintha tök normális lenne, hogy itt ülünk és ő teázgat. Nem normális. - Az egyetem klassz, így legalábbis, hogy levelezőn végzem el. A meló még jobb. A kiadó, ahol szerkesztek, csodálatos, mintha nekem találták volna ki. Fizetik a kecómat és ezen f...

Nyári Vanessza: Azt jelenti
Hatalmasat sóhajtok, úgy érzem, az egész világ hallja. Ez nyilván nem igaz, de tőlem egy méterre áll egy néni, és ő elég bosszúsan néz rám. Kicsit arrébb vonszolom a bőröndöm, mielőtt még rám szól, hogy lehetnék halkabb is. A bőröndről eszembe jut, mit keresek itt, a vasútállomás kettes számú peronján. Nyelek egyet, visszatartom a könnyeimet. Nem akarom, hogy az ismeretlen néni lásson sírni, úgyhogy igyekszem elterelni a gondolataimat a mai reggelről. Rólam van szó, tehát természetesen nem megy. ...

Paták Balázs: Kutyám története
Balatonakarattyán járunk. Akkor 2017-et írtak. Őszi nap volt, leírhatatlanul gyönyörű, igazi balatoni őszi nap. Legalábbis én így képzeltem el. Akkor látta meg a napvilágot Buksi, a kajla, néha szófogadatlan, ám sírig hűséges airedale terrier. Kettő éves volt, amikor hozzánk került, azelőtt élte gondtalan, szabad életét. Hogy mit csinált, azt igazából nem is tőle, hanem egy tolmácstól tudtam meg. Nos, a tolmács sem volt hétköznapi, ahogy Buksi sem! Előbbit úgy hívták, a Híd. Mai napig tűnődöm, hog...

Koleszár Luca: Veszteglés
Mikor hazaért, látta, hogy anyja újra ott ül az ablaknál, és meredt tekintettel bámul kifelé. Tudomást sem vett róla, még a fejét sem fordította oda lánya felé, mivel egy pillanatra sem akarta levenni a szemét az üres utcáról. Bár máskor minden egyes kis zajra felkapta a fejét, de már jól ismerte lánya lépteit, így mozdulatlanul maradt a helyén. A lány mindezen meg sem lepődött, hiszen már egy ideje így teltek napjaik. Általában az anyja hamarabb hazaért a munkából, és mire a lány is megérkezett, a...

Koleszár Luca: Egy összetört szív története
A férjem temetésén találkoztam először Alfréddal. Éppen egy őszülő szakállú ügyvéd tartotta szóval, mikor először megpillantottam. Magas, tetszetős küllemű, jól szituált férfinak látszott, illetve egyből kitűnt a sok korosodó és unalmas alak közül fiatalos lendületével. Némi latolgatás után, végül úgy döntöttem, hogy megszólítom. - Úgy hiszem, mi még nem találkoztunk. - Valóban, még nem volt rá alkalmunk, de mielőtt csevegni kezdenénk, kérem, fogadja őszinte részvétemet. - Köszönöm. ...

Holczer Dávid: A beszélgető (Franz Kafka tiszteletére)
A tény, hogy lehet, már bőven elég is ahhoz, hogy megtedd. Ehhez hasonló filozófiával foglalt helyet székén minden reggel a beszélgető, miközben kócos, fekete haját félredobta arca elől. Talán jobban járt volna, ha mindezt nem teszi, hiszen a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szépnek nevezni, akárhogyan is hunyorgatott az ember, azzal pedig, hogy azt a hatalmas loboncot félretaszította, láthatóvá vált minden vonása, mely nem éppen volt szerencsés esetében. Arcának vonásai ugyanis meglehetősen kemények ...

Déri Anna: Kitűnő
A Pesti Barnabásról elnevezett általános iskola épületéről már itt-ott lemállott a vakolat. Ez azonban nem a múló idő és az időjárás viszontagságainak volt köszönhető, annál inkább a 7.b osztálynak. A 24 fiú szünetekben gyakran azon versengett, ki tudja a legerősebben eltalálni focilabdával az iskola falát. A csúcsot Kovács Imre tartotta, aki a rúgás előtt mindig az általa kifejezetten gyűlölt földrajztanárra, Kiss Rezsőre gondolt. Pedig Kiss tanár úr arról nem tehetett, hogy a Balaton nem az Alföldön van...

Déri Anna: Cukor nélkül
Fülledt, május végi délután volt, csak úgy áradt be a meleg a kávézóba. Egymás után főztem a kávékat: egy eszpresszó, kettő tejeskávé, egy cappuccino, aztán újból egy eszpresszó. Olyan unalmasak tudnak lenni az emberek. Mindennap betévednek ide hazafelé menet, de mindig ugyanazt a kávét isszák. Mikor átnyújtottam az egyetemista lánynak a tejeskávéját, hogy aztán egy köszönöm nélkül otthagyjon, valami felettébb szokatlan került a látóterembe. Ott ültél egy kopott asztalnál, melyet ta...

Békési-Marton György: A gép hangja
Dr. Carson Roberts feltűnően lassan vágott keresztül az előadótermen, jobb kezében beszédének szövegét hozva. Meg sem próbálta leplezni, hogy papírról olvassa majd mondanivalóját, ezt azonban a görnyedt tudósnak elnézte a közönség. Mikor végre felért az emelvényre, letette papírjait maga elé, és aszott külsejével szöges ellentétben álló, magas, érthető hangon szólalt meg. Azt hiszem, mindnyájan tudják, miért vagyok itt, miért szólok önökhöz ezen a pódiumon. A mesterséges intelligencia már egy évtiz...

Szegedy-Maszák Blanka: Múltképek
A Nap kiszűrődő fénye átlátszik az erdő lombjain keresztül. A meleg színek sokféleségét ismét hűvösebbnek látom. Már jártam itt. Pedig errefelé nemigen szoktam sétálni. Most pont másfelé fordultam, mint amerre szoktam délutánonként. Túl sok gondolatomat felejtettem a másik úton. Túl sok múltbéli történés jutna eszembe azon az ösvényen. És nálam az emlék fogalma csak a negatív múltképeimet tartalmazza. Múltkép. Létezik egyáltalán efféle szó? Ha a jövőkép igen, ez mi okból nem? Múlt halovány képei. Minél sz...

Koleszár Luca: Változás
Nem is olyan régen egy késői időpontban úgy döntöttél, hogy útra kelsz és elmész nagyon, nagyon messze valahová azt még te se tudtad hová csak az volt neked a lényeg, hogy minél távolabb kerülj innen. Akkor osontál ki a házból, amikor én már mélyen aludtam, így csak reggel vettem észre hogy eltűntél. Próbáltam megtartani a nyugalmam, mert már többször is történt ehhez hasonló, de akkor általában estére újra előkerültél. A ház előtt vártam rád, hogy tudd nem aggódtam érted, de te sehol sem voltál, ezért ké...