Novella, próza 2020
Hodos Éva: Azok a szemek... [ÚJ]
A kocsmában a mennyezetről lógó lámpák körül füst tekereg. Emberi izzadtság- és alkohol szag terjeng. Csörömpölnek a poharak, s a hangok duruzsolását időnként félbe szakítja egy mély, zengő hang. A hanghoz egy vállas, piros arcú legény tartozik. Miska az, a helyi kovács fia. Erejével apró gyermekkora óta bírja a többiek tiszteletét, de a falu lányai sem maradnak közömbösek iránta, ha sötét szemeibe néznek. Egy kívülállónak, talán megfogalmazódhat a fejében, vajon kinek a genetikáját örökölte, hisze...

Tasev Norbert: Kultúr-bábok [ÚJ]
Egy meglehetősen kedvetlen, borús Vasárnap délután magamra maradva csupa idegen között, hitetlenül, és önmagamba fordulva a Hadik Irodalmi szalon járata mellett ácsorogtam. Pufók, és hájas testemet meleg, pufajkaszerű kabát védte, és nagyobb méretű sál burkolta be nagy, elipiszisalakú, búsa fejemet, mintha a bacilusokat, vagy a limfociták támadása ellen kellene kiügyeskednem valamiféle ütőképesnek aligha mondható, silány, és túlzottan egyszerű védelmet. Odabent és a tágasnak mondott egykori Humani...

Szedő Tibor: EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDETT ÉLET [ÚJ]
1979. október 22-én születtem Óbudán. A biológiai szüleimnek nem volt szükségük rám, ezért nevelőotthonba kerültem, és szeretet nélküli környezetben kezdődött az életem. Míg aztán egy nap Éva és Miklós eljöttek értem, és ők lettek a szüleim. Teltek a napok, hetek, hónapok. Lassan megismertem befogadó családom további tagjait is. Édesapám mérnök volt. Bölcs, józan, mindig következetes ember, akinek a családban és munkahelyén is adtak a véleményére, szavára. Édesanyám a Környezetvédelmi Minisztériumban dolg...

Ledniczky Éva: Az egyheted szürke vezér tanítása [ÚJ]
A végelátható síkságok és a zavartalanul lovagolható rétek, mezők, szántók és földutak gyűrűjében heverészett időtlenül a Pest megyei Karvalyfalva. Ugyanúgy változtak fölötte a napszakok, és az évszakok is, mint bárhol máshol az országban, ahol patás jószágok színesítették az emberek mindennapjait. Lónyerítés köszöntötte a friss, korai, harmatszagú reggeleket, és a sötétségbe bukó vöröses árnyak forgatagában leköszönő napsugarak hasonló istenhozzáddal búcsúztatták a napot. Zita párhuzamos életét élve a vé...

Hornyák Jánosné: A kis madár [ÚJ]
A kis madár A szegénység súlyos vonóját Szabóék piciny kunyhójára helyezte. Távol a várostól, ahol csak a madarak csicsergése hallatszik, távol a várostól, ahol csak a fák beszélgetnek - éltek ők hárman: anya, apa és a kis Jánoska. Alighogy járni kezdett a fiúcska, meghalt az apja, meghalt az anyja. Az erdő nevelte, az erdő táplálta piciny testét. Járt ő a hegy tetején, sűrű bozótos közepén. Sétált csendesen csörgedező patak partján. Ahogy cseperedett, folyton arra gondolt, tanulni szeretne. Talán ...

Filó Margit: Talán, mégis?! [ÚJ]
A nő már nem várt semmilyen különleges vagy nagy dolgot a találkozóktól. Mivel az utóbbi próbálkozások mind kudarcba fulladtak, így szinte elveszítve a reményt készülődött egy ismeretlennel az újabb találkozóra. Nem is értette, hogy minek megy el. Annyi de annyi minden féle s fajta emberrel ült már szemben és hallgatta az előadásaikat eddigi életükről, hogy már bele fáradt abba is, hogy jó hallgatóság legyen. Mindenki a fájdalmát és bánatát sorolta, ami elég taszító volt, főleg, ha fe...

Hegedüs Mónika: Ki ver át kit? [ÚJ]
Mosolyogva vidáman érkeztem a nappaliba. Egy idősebb nő ült az asztalnál olyan 60év körül. Fején kendővel igazi régi vágású ahogy rápillantottam egyből láttam a csibészséget a szemében. Kávéval kínált amit persze elfogadtam, leültem vele szembe az asztalhoz. -Beszéljünk aranyoskám. -Rendben, hisz azért vagyok itt. -Pénz kellene. -Mennyi? Minél több! Mennyit adhat? -Azt majd meglátjuk. Szó szót követett, majd a szoba ajtó kinyilt, de csa...

Ágoston Tibor: A dóm... [ÚJ]
Valamikor régen barlangokban lakott az ősember, közben a világ annyira előrehaladott lett, elpusztították saját magukat az emberek. Szerencsére voltak kik megmaradtak magnak, kik új elmélettel sokkal, de sokkal előrehaladottabbak voltak. A Nevadai sivatag közepében építettek egy hatalmas dómot aminek belsejében minden elképzelhető kényelem megadatott. Kedvező klíma, napsugár, minden benn volt a dómban. Egyszerű törvényeket alkottak, a legfőbb, az életkor, ami nem léphette túl ...

Sebvestyén József: Ember mese [ÚJ]
Hol volt, hol nem volt.. volt a világon, egy ember. Annak az embernek volt egy tarisznyája, azt megtömte maradék jósággal, reménnyel és jóakarattal. Azzal elindult megtalálni azt a gyógyírt ami nélkül csak tovább tátong benne, az a nagy üresség. Ment mendegélt az ember hetedhét határon túl, egész addig míg eljutott egy sivatagig. Ott leült a homokba, majd nézett balra, nézett jobbra. Addig ült ott, hogy a forró sivatagi szél egész megperzselte arcát, de a gyógyírt nem találta. Megsa...

Szedő Tibor: Végső búcsú édesanyámtól [ÚJ]
2002-öt írtunk, amikor lelke angyalként eltávozott. Elszállt, ahol egy fájdalommentes élet várta, a Mennyország már nyitotta neki kapuját. Könny-gyöngyök gördültek szemem sarkába. Vigasztalhatatlan voltam, arcomat két tenyerembe temettem. Emlékképek cikáztak fejemben, gyász elsorvadt virága költözött szívembe. Közöny árnya borította be megárvult lényem. A külvilág megszűnt létezni körülöttem, csupán vegetáltam, boldogságom kútja végleg kiapadt. A szomorúság helyét a bánat foglalta el. Édes...

Permay Zsuzsa: Csepp, eső, csepp [ÚJ]
Csepp... csepp... csepp. Egész nap esett. A szürke felhők tornyosultak az égen, és nem akarództak megmutatni a mögöttük megbúvó napot, mintha óvnák őt valamitől. Vajon mitől? Ezen tűnődött Olívia, ahogy az ablakpárkányra könyökölve bámulta az esőt. Tulajdonképp szerette, amikor az esőcseppek legördültek az ablaküvegen, olyankor mindig elmerengett az életről, és különféle filozofikus kérdések foglalkoztatták. Például miért él, mi az élet értelme, mi vár rá odaát... Annyira szeretett volna hinni abba...

Ledniczky Éva: Mesél a vén cigány [ÚJ]
Nyíló hóvirágok és egyre hosszabbodó nappalok köszöntötték az öreg Pistát Karvalyfalvi otthonában, ahova bő egy hete nem csak ő maga költözött vissza, hanem néhány ló is társául szegődött, hogy a Pest megyei határvidéken kezdjenek közösen egy új életet. Világszépe, a 17 éves beszédes szemű, sárga angol telivér kanca, csontsoványan, szívfacsaró bordasorok látványával, kiálló csípőcsontokkal, fekélyesedő sebekkel kísérte gyalogosan sötétképű gazdáját a szomszéd faluból új otthonába. A megmunkált földsávok k...

Hegedüs Mónika: Többé nem. [ÚJ]
"Hétfő reggel volt pont ugyanolyan mint az összes többi hétfő. Egyetlenegy dologban mégis különbözött a többi napatól, az érzés, hogy valami megváltozott. Sandra ugyanúgy kelt fel mint mindig, de belül érezte ez a nap más lesz. Az a fajta lány volt aki hitt a megérzéseiben. Beletúrt szőke göndör fürtjeibe s elindult a fürdőszoba felé. Legyen ahogy lennie kell gondolta magában. Pár perc múlva már az autójában ült indulásra készen. Bekapcsolt valami halk...

Futó Eri: A viszkis Doktor [ÚJ]
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, ahogy világkárunkba bepillantott. Fürgébben cikáztak gondolat...

Bata Éva: A fal [ÚJ]
A házvezetőnő magában morogva nyitotta ki az ultramodern ajtót. Mindig veszkődött ezzel a kártyás belépővel, meg a biztonsági kódokkal. Dehát az úr annyira félti a lakását meg az értékeit. Valóban sok érték volt a lakásban. Az úr pedig jól fizetett. De még ha nem is fizetett volna.. Olyan fess legény.. Amikor hozzá jön takarítani mindig kirúzsozza ajkait. Persze észre sem veszi őt, a városban minden lányt megkaphat. Szép hosszúcombú hosszúhajú lányok. Persze főzni egyik se tud! Bezzeg az ő sültje után meg...

Tasev Norbert: Egy régi tanítvány levele [ÚJ]
Kedves Jó Professzor Úr! Bocsássa meg kérésemet, amiért annyi hosszú éve már alig találkozhattunk egymással. Az utóbbi egy-két évtized egyszerre volt rizikós, megterhelő, és agyonidegeskedő, mely sebezhető szervezetem szinte maradék ellenállását, teherbíró képességét is majdnem teljesen felőrölte. Pedig jobb szerettem volna egy irodában beszélgetni Önnel. Nyugodt, és harmonikus körülmények között, semmint egy személytelen levélen keresztül vallani legféltettebb érzésemről. Utolsó t...

Ágoston Tibor: Veszélyes fordulat.... [ÚJ]
Hajdanában, volt egy éjjeli szórakozóhely a belvárosban, amit Zulu nak hívtak... Zulu nyitva volt hajnal két óráig, vendégei, jómódú üzlet emberek, szinészek, mindazok kiknek az éjjel volt az életük. Régebben volt ott komoly zenekar amit idők múltával megszüntettek és zongora váltotta fel a táncot kedvelőket. A zongorista neve Konrád, ki mestere volt a billentyűknek, negyvenöt évével népszerűségnek örvendet, mindenki tudta, hogy nőtlen. Ő volt aki fel akarta újítani a hangula...