Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2020
Révész Márton: A zöldfülű [ÚJ]
- Ott van! Lődd le! - suttogta Tim. - Nem! Te lődd le! Micsoda egy majrés - gondolta Sam. - Lődd már le! - Hé, ti ott! Mit sutyorogtok? - Őőő... Semmit! Már megyünk is a dolgunkra seriff. Nem akarunk mi bajt itten. - Álljatok csak meg! Gyanúsak vagytok nekem. Micsoda egy rühes söpredék. Santa Féből jöttetek, igaz? A Moretti bandához tartoztok lefogadom. - Most lőj! - Most? - Aha. Tim megpróbálta előhúzni a hatlövetűjét, de útközben az megakad...

Ferenczné V. Éva: Örvény -részlet- [ÚJ]
Leticia Kudrow aggódott. Ez az összejövetel nagyon nem úgy sikerült, és nem úgy végződött ahogyan szerette volna. Aggasztotta a szeánsz végkimenetele. Voltak fenntartásai, amikor Alyana megkereste, és felvázolta a kérését.Szerette volna jobban megismerni a lányt, mielőtt a szellemidéző gyűlésre igent mond. De Alyana nagyon kérlelhetetlen volt, állhatatos, és könyörgő. --Kérem- esendő nagy barna szemeit Leticiára függesztette - nagyon fontos lenne számomra hogy szó...

Balázs Blandina: Az utolsó imádság után [ÚJ]
Késő éjjel volt már, mi mégsem tudtunk aludni. Ahogy körbenéztem a táborban, rettegő, riadt tekintetek néztek vissza rám, páran pedig szorosan összekulcsolt kezüket bámulták. Titkos szövetség volt ez, ami a hosszú hónapok alatt alakult ki. Minden héten egyszer összegyűltünk egy imádságra. Ki-ki imádkozott a saját istenéhez, nem néztük, sosem kérdeztük, ki miben hisz. Itt egyenrangúak voltunk. Még a hitetlenek is kapaszkodtak ebbe az utolsó reménysugárba. Mert az volt; fény a sötétségben, ami a meg...

Gant Elizabet: Lehull a lepel [ÚJ]
Egy szomorú, felhős, októberi napon éppen a legjobb barátnőmmel, az osztály nyomozóasszisztensével, Katával beszélgetek. Az előbb készült el a kávénk, így joggal hagyhatjuk el az irodánkat egy kis csevejre. - Úgy irigyellek, Elizabet. - Ugyan miért? - kérdezem zavart mosollyal. - Van egy vonzó férjed, aki szeret téged, és te is imádod őt. Közös lakásban éltek a város szívében, és már a babát tervezitek. Nem mellesleg vezető nyomozó vagy. Ellenben én… Évek óta rám se nyitj...

Benda Judit: Kegyetlen [ÚJ]
A reggeli napfény bántotta a szemét, ezért inkább úgy döntött, egy ideig ki sem nyitja. Fülében tompa zúgást hallott, a feje éppen kettészakadni készülődött, s határozottan az az érzése támadt, nincs a világnak az a kincse, amelyért ő innen megmozdulna. Szemei ugyan csukva voltak, a füleivel azonban- ha kábán is- érzékelte az őt körülvevő zajokat. Hallotta, hogy suhannak el egymás után az autók, egyik villamos jön a másik után és mindegyik olyan zajt csap, amely szinte leviselhetetlen...

Koncz Rózsa: Céges kirándulás 1976 [ÚJ]
A vezetőség úgy döntött, hogy idén nem országunkban kirándulunk, hanem külföldön. Kötelező mindenkinek ott lenni a cég fizeti. Hármas ünnep jött, arra az időre tervezték a kirándulást. Két éjszaka, nem a világ, nem olyan sok. A feleségek és a férjek, akik otthon maradtak, nekik sem tűnik hosszúnak a három nap. Kora reggel indult a busz, irány Ausztria! Ahogy elindultak, népszámlálás, aztán hoztak egy kis pálinkát, hogy ne lógjon az orruk, legyenek vidámak. - Aki nem iszik, az ne...

Csató József: Színek és fények [ÚJ]
Az ŐsfAlköz kiállítása a Kisfaludi Közösségi Házban Az Ősfehérvár (ŐsfAlköz) Alkotóközösség vezetője Sipos Mari és az Országos Cserhát Művész Kör Art Ezüst Díjjal kitüntetett tagja, dr. Tóth Katalin „Színek és fények” című kiállítására került sor a napokban Székesfehérváron, a Kisfaludi Közösségi Házban. Horváth Zoltán, a közösségi ház vezetője köszöntötte a kiállító művészeket és a szép számban összegyűlt kultúrát kedvelő közönséget. Ezután Lovag Sipos Mari költő, í...

Hornyák Jánosné: A könnycsepp miattad hull [ÚJ]
Emeletes házak ölelésében kedves kis játszótér húzódik. Színes hintái vidámságot varázsolnak a kisgyermekek arcára, szívébe. Mászókák, csúszda, libikóka, röpülő hinta lobogtatja kislányok napsugárban ragyogó hajfürtjeit. A játszótér sarkában homokozó büszkélkedik épp\' most készült remekművével. Szöszke kisfiú várat épített picike, dolgos kezével. Évike kiszáll a hintából, s a homokvár felé totyog. Egymás mellett ül a két kis emberpalánta, beszélgetni kezdenek. - Szép kis vájat építettél! - mondja...

Tasev Norbert: Mindenség-szimfónia [ÚJ]
- Meglásd kincsem! Fantasztikus leszel! - igazította meg folyton félrecsúszott nyakkendőjét édesanyja, amit a fecskefarkú frakkhoz vett fel. Pedig annak idején pontosan az apjától látta, hogyan is kellene nyakkendőt kötni tisztességesen, mégis valahogy az utóbbi időben, amikor érzelmi hullámok csaptak át busa, zihált feje felett erről rendre megfeledkezett. - Anya! Kérlek mondd hogy nem lesz semmi baj, és ez az egész nem egy újabb ostoba próbálkozás! - kérte anyát, hogy a napi önbizalomadagja szav...

Tóth Lászlóné: A frizura [ÚJ]
Az ötvenes-hatvanas években a faluban, ahol Márti gyermekkorában nevelkedett, a kislányoknak többnyire hosszú hajuk volt, melyet copfban viseltek. Márti derékig érő, szép, szőke haját reggelenként édesanyja fonta be, majd hátul azt vagy keresztezve, vagy visszahajtva frissen vasalt masnival fogta egybe. Masniból volt bőven, különböző színekben, mint például fehér, világos és sötétkék, rózsaszín, piros, világoszöld, stb. Általában a ruhához illeszkedve került a hajba. Az ily...

dr Ónody Magdolna: A LÍCIUMFA [ÚJ]
„A Nagytemplom mellett, a Múzeum utca bejáratánál ma már csak egy szerény rokokó vasablakrács őrzi annak az 1741-ben épült paróchiális háznak az emlékét, amelynek helyén a XVI. században Méliusz Juhász Péternek, a város reformátorának a háza állott. A rács egy fává nőtt, természeti emlék líciumbokor testébe van beékelődve. A kálvinista racionalizmus ellenére képződött helyi legenda szerint a Méliusszal vitatkozó katolikus plébános botja vert itt gyökeret, mikor a kálvinizmu...

Fecske László: A Nap és a Hold [ÚJ]
− Látod? – szólt a Hold. – Azok a nagy villanások, és ezek a pukkadozó hangok mik lehetnek? − Nem látok semmit. Túl messze vagyok – mondta a Nap. – Mesélj, mi történik? − Az emberek… a Föld lakói… harcolnak. − Miért? Az életért netán, mit ajándékba kaptak? – kérdezte a Nap. − Nem. Hatalomért. Pénzért – felelte a Hold. − Mi az a hatalom, és mi az a pénz? − Sejtelmem sincs. Magam is ennyit tu...

Csató József: A RÓMAI DRÁMAIRODALOM ÉS SZÍNJÁTSZÁS [ÚJ]
PLAUTUS, TERENTIUS A görög drámairodalom csúcsait a tragédiák jelentették (Aiszkhülosz, Szophoklész,Euripidész), a római irodalomban viszont alig akad számottevő tragédia. Legjelentősebbek Seneca (i.sz 4-65) tragédiái, amelyeket azonban szerzőjük nem előadásra, hanem olvasásra szánt. A római irodalomban a vígjátéknak volt nagyobb jelentősége, bár ebben a műfajokban sem érték utol a görög mintaképeiket. Sokáig beérték azzal, hogy görög darabokat fordítottak, s...

Révész Márton: Jelenlét [ÚJ]
A fiú még csak huszonéves volt, de nagyapja már a nyolcvan fele közeledett. Igaz még jól bírta magát, és szellemileg is teljesen friss volt. Ugyanaz az okos szempár csillogott a vidám fiatal, és az öreg ráncos arcból. - Félek a haláltól, de egyben kíváncsi is vagyok rá - mondta az öreg egy délután, amikor kettesben ültek a kis kétszobás lakás nappalijában. Azóta élt egyedül mióta a felesége meghalt. Hétvégente lánya vagy az unokája vitt neki ebédet, vagy ezt azt, amire épp szüksége volt. Job...

Kádas Barbara: Miután [ÚJ]
Szokásomhoz híven bármennyire is esett az eső,kimentem a parkba... Abba a parkba,ahová minden egyes nap kimentem a régi barátommal. Megálltam a régi öreg tölgyfánál,ahová még anno mi is belevéstük a nevünket és egy szívvel fogtuk keretbe. Végigsimítottam a mutatóujjammal a nevünkön... eszembe jutott,mikor azt mondta,hogy soha nem fog itt hagyni,de mégis lelépett,pedig csak miatta vesztem össze a szüleimmel és jöttem el másik országba. Ha hallgattam volna édesapámra,akkor most nem állnék és várnék az esőbe...

Hornyák Jánosné: Visszaragasztott falevelek [ÚJ]
A szél langyos simogatással köszönti a tavaszt, kellemes meleget lehelve a földre. A hóvirágok már letérdepeltek a melegítő sugarak nyomán. A kikelet zárt börtönéből kiszabadítja a virágokat. Színesre festi, életre kelti az alvó világot, rügyeket fakaszt, bimbókat nyitogat. Egy óvodáskorú kis leányka, Ritácska és édesanyja a mezőre sétál. - Látod azt a sok pitypangot? - kérdezte anyuka. - Az mind az enyém lehet?! - csodálkozott a szőke kisleány. Anyuka elmosolyogta magát, maj...

Eörsy Varga Nóra: Őszi etűd [ÚJ]
Lassan újra ősz lett. A még üde tájon egyre több barázdát húzott az elmúlás keze. Mint mikor az asszonyi szépsége csúcsán lévő nő homlokára finom jeleket ejt az idő, pontosan úgy vénült meg minden. A lángoló alkonyatok apránként hűvös, barna estékké váltak. Egyre rövidebbek és sötétebbek lettek a nappalok. Idős férfi sétált végig a poros utcán, szikár alakjáról aranylón szökkent vissza a búcsúzó fény. Kopott sétabotját lépésről lépésre megfontoltan rakta előre, s közben összehúzta a szemét, min...