Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.07.21. 11:26
Kellemes ,esőmentes napot kivánok szeretettel ! Smile

2018.07.21. 11:00
Kedves Józsi! Küldtem verse a verselőbe. Szép hétvégét kívánok mindenkinek. Rose

2018.07.21. 09:17
Kellemes szép hétvégét ,vidám alkotókedvet Tinéktek kedves Holnaposok !

2018.07.20. 21:26
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2018.07.20. 20:15
Szép hétvégét mindenkinek. Smile

2018.07.20. 14:37
Köszönöm Józsi a javítást. Rose

2018.07.20. 14:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.07.20. 14:10
Katalin, javítottam a versedet.

2018.07.20. 12:06
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Végre péntek Smile Coffee cup

2018.07.19. 23:43
Nyugodalmas éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LangAlex
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Pályázati novella, próza
Apáti Kovács Béla: Nagymamám szilvás gombóca
Senki nem tudott olyan finom szilvás gombócot készíteni, mint a drága, jó nagymamám. Gyakran megemlegetem keze munkáját, ha így ősz tájékán valahol egy kertben megpillantok a fán kék szilvát Sokféle szilvás gombócot ettem életem során, de olyan ízletest nem, mint gyermekkoromban. Egyszer is úgy sok – sok évvel ezelőtt, még egészen aprócska emberke voltam, nagymamám kitalálta, hogy szilvás gombócot készít ebédre. Én akkor éppen a konyhában tébláboltam. Belenéztem minden fiókba...

Csepely Rita: Emancipáció
– Tudod, drágám, én nem értem az embereket! Folyton mások dolgába ütik az orrukat, ahelyett, hogy a maguk vacka táján sepregetnének. Látod, én is ennek vagyok az áldozata, csakis ennek! Éppen most, amikor végre felnőttek a kölykök, az uram meg, ki tudja, hol kódorog, tehát mondhatom, felszabadultam minden teher alól! Őszintén szólva, az apjuk a gyereknevelésben sem sokat segített, most meg aztán már szinte egyáltalán nem is tartjuk a kapcsolatot. Ezt nem panaszként mondom, ne go...

Kő-szabó Imre: A stokedlis dobos
Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle. Török Péter, a család nagyobbik gyermeke, ebben az időben járt az általános iskola nyolcadik osztályába. Tőle már nem volt idegen a zene, szerette hallgatni, jó ritmus érzékkel áldotta meg a sors. Ha jó ritmusú zene szólt, akkor a konyhai hokedlit maga elé fordította. A tartóból...

Berndt Veronika: Az újrakezdés
A férfi újra a kórházban volt, félelemmel. a szívében. Csak ült a széken, maga elé bámulva, és rátörtek az emlékek.Nem akart visszagondolni az elmúlt évekre, Annyi fájdalom ,érte akkor ,hogy évekbe telt, míg valahogy halványodni kezdett az emléke. Tudatosan temette el magában a véletlen találkozást a boldogsággal. Hónapokig haldoklott a lelke, és szívébe nem tudott béke költözni. Nehéz volt újra talpraállni, és meglelni önmagát. ,,És most újra látta azt ...

Ferenczfi-Faragó Eszter: Hajnali holdsugár
Te is játszottál olyat gyerekkorodban, hogy behunytad a szemeid, kitártad a két karodat, és komolyan elhitted, hogy repülni is tudsz? Én folyton szárnyakat fabrikáltam magamnak, színesre festettem, és míg éreztem az alkotás örömét, megbizsergetett valami nagy, csodát váró, izgatott lelkesedés, olyan formán, ahogyan most a te tested közelsége szokott. Sokszor órákig bíbelődtem egy-egy szárnnyal, míg a próba után kiderült, most sem sikerült, és mérgesen, keservesen sírva dobtam ki fáradtságos munkám eredmén...

Lázár Éva: Árulás
\"Mit tegyek, ha lehúz a sötétség? Lehúz, és nem engedi, hogy feljöjjek. Csak kapálózok, de nem jutok feljebb. Hiába tekintek arra a kis fényre, amely előttem lebeg, belekapaszkodni nem tudok. Mindenem, ami volt, már elveszett. Nem maradt más, csak a bosszú. És hiába tudom, hogy érzelmek nélkül már csak egy üres báb vagyok, még így is küszködök valós személyiségem ellen, mely mindig elő akar törni. Már csak a bosszú vezérelt, miközben tudtam, hogy egy rossz lépés, és mindent elveszíthetek. Jól eml...

Müller Márta: Zsákutca
A Területi Lehallgatási Felügyelethez egy újabb igénylés érkezett, amely így szólt: Azonnali hatállyal kérjük megfigyelni a Nekeresd község Fő utca 25. számú ház lakosait. Jelentés hetente a Központba, váratlan esemény esetén azonnal. Nekeresd község minden fontossága ellenére annyira fontos még nem volt, hogy a Megfigyelőszolgálatnak külön támaszpontja lett volna ott. A falut úgy nevezett halódó településnek tartották, mert a fiatalok nagy része a városban keresett munkát, és amint tehett...

Szilasi Katalin: Gyámoltalanok
Már csak a haja volt szép rajta, a haja meg a szeme. Nagy, barna, majdnem fekete, gyönyörű. Élesen elütött sovány, megsápadt arcától meg a sok fekvéstől gyűrött, fehér párnától. Talán az örökös láz tette, de az utóbbi napokban különösen megfényesedett a tekintete, akár a nagy, fekete bogarak csillogó páncélja. A gyerek felé fülelt. A kicsi lány az udvaron játszott. Valami dalt dúdolgatott, óvodásat. Aztán, hogy egy darabig csönd lett odakint, elfogta az aggodalom. - Csak nem történt ba...

Szusi: Ábránd
- Színész vagyok! - ismételgette, mintha attól valóra válna. Statiszta státuszban volt és egy-két másodperces közeli képek kerültek be róla a filmekbe, igaz, meglehetősen faramuci módon. - Lássuk csak mi voltam? - próbálkozott már sokadszorra számba venni az alakításait. Hát, hulla az sokszor voltam, változatos módon: Vizihulla, sápadtan és felpuffadva. Lelőve, kicsit vagy nagyon véresen. Megerőszakolva, tépett vagy hiányos öltözetben. ...

Till Dávid B.: Nem minden angyal visel szárnyakat
A város dübörgése, mint valami óriási teherautó, minden természetes neszen keresztülgázolt. Földbe taposta a madarak csiripelését, a fák lombjainak suhogását, még a néha feltámadó szél kellemes fütyülését sem lehetett felismerni a hatalmas zajkoktélban. Egyetlen hely maradt csupán, ahol, mint egy sekély gödörben a pocsolya, megült a csend. Bár sütött a nap, és egyetlen felhő sem volt az égen, a temetőben sorakozó lelógó ágú fenyőfák árnyéka szürkévé változtatta a világot. Mintha a levegőben összegyűlt gyá...

Vályi András: AZ ELSŐ SZERELEM
Valahogy el kell kezdeni a lányokkal foglalkozni. Ezen a téren csodagyereknek számítottam,mert felrúgtam minden szabályt,hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően a tizenéves korban kezdjek el érdeklődni a másik nem iránt. Már az óvodában sem szerettem a fiúkkal játszani. Az első osztálytól kezdve,mindig csak azt lestem,hogy melyik kis aranyosba leszek "szerelmes". Ezt persze ki kellett fejeznem valahogy. Ez irányú tevékenységem abból állt,hogy kedvencemet jól megfuttattam,vagy egyet-k...

Magdus Melinda: Késő bánat avagy blogolás egy kimerült házasságról
Régen jártam már erre felé, de az eltelt idő alatt semmi sem változott. Talán csak az, hogy még érzékenyebb lettem. Karácsonykor elment Édesapám, azóta pedig Édesanyám is menni készül. Küzd a gyilkos kórral. Lelkiállapotom még mélyebbre süllyedt a posványban. Önbizalmam a béka feneke alatt, életkedvem ingadozó. Nézem az élet szép oldalát és olykor mérlegre állítom a pozitív és a negatív történéseket. Amikor felfelé, tehát pozitív irányba billen a mérleg nyelve, akkor történik valami szörnyűség, ami miat...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.