Pályázati novella, próza
Kornis Melinda: Zárva vagyunk, elutaztunk Fantáziába
- Történetesen mélyen felháborított az a mondat- fejezte be a telefonbeszélgetést a sértődöttek hangján… és mint akinek mindenben igaza lehet, rákérdezett- Még ezek után is képes vagy felhívni? Aztán mintegy magának játszva, teljes beleéléssel nagyon szuggesztíven széttárta a karjait és egyik kezével óriásit csapott cseppektől fénylő homlokára… mintha magyarázkodó beszédtársa látná az egészet. Levegő után kapkodott, egyre magasabb szinteket ütött meg a hangja, fil...

Kő-szabó Imre: A tarka kis malac
Zsuzsika, öt éves volt, amikor a szüleivel elmentek a vásárba. Emlékszik, pont születés napját ünnepelték. Most, nagymama korában eszébe jutott az a kis disznos történet, amely úgy zajlott le, hogy apja megígérte: -Veszek neked egy malacot, mégpedig olyan, amelyet te választasz! Örült ennek, mert az állatokat nagyon szerette, tudta ezt Tacskó kutya, meg a Cirmi macska is. A két állat, ha lehetett mindig a gyerek körül ólálkodtak. Fordítva is így volt, mert Zsuzsika keres...

Szabó Jolán: A csodaszer
A pesti külterületi társasház tenyérnyi kertjében kibújtak a hóvirágok és szerényen, lehajtott fejjel szégyenkeznek korai érkezésük miatt. Február közepén tavaszi az időjárás, pedig még a naptár szerint a téli évszaknak megfelelően hótakaró alatt kellene szunnyadniuk. Fejtetőre állt a világ, gondolja Margaréta, miközben felteszi napszemüvegét, majd nekiindul a kert végében lévő féltetős épülethez, melyet öt évvel ezelőtt a lakótársakkal közösen átépítettek és jelenleg teremgarázskén...

Szűrös Ivett: Elfogadás
A tizenkét éves Izabella a város egyik elit iskolájának diákja. Jómódú szülők gyermeke, barátai körében népszerű, kitűnő tanuló. Társadalmi helyzetének köszönhetően gondtalan gyermekévei lehetnek. Gyönyörű nyári nap volt, Izabella a barátaival fagyizott, mikor meglátta a szemetesekben keresgélő két iskoláskorú lányt és idős asszonyt. Alumínium dobozokat gyűjtöttek, amelyeket pár forintért válthatnak vissza. Az emberek egy része közömbösen haladt el mellettük, másik része azonban nemt...

Tara Scott: Hoppon maradt szeretet
Ha egy kutyát nem csak a házadba, a szívedbe is befogadsz, vállalnod kell a sírás kockázatát. Az ő életük a miénkhez képest nyúlfarknyi, így alig töltesz vele időt, máris búcsúznod kell. Rocco, az én arany mackóm kilenc éve harmadik kutyaként költözött be hozzánk, a hátsó kerítésen át. Mivel a meglévő idős hölgy Német juhászunk, és Foxi lányunk nem tiltakozott, befogadtuk. Formára a Német juhászra hajazott, sárga szőre a napfényben aranyként csillogott, orra, füle fekete, mackószerű p...

Urmánczi Margit: A nő, akinek ő a tükörképe
Kapkodva öltözött, a gyerek nem szereti, ha az utolsók közt kell várnia az anyjára (édes kis szívem!), annyiszor mondta már „- Anya gyere gyorsan értem a dolgozóból, mert alig bírlak kivárni!”Óh, a drága, annyira érti a kicsi szív hívását, hiszen egészen összenőttek ők ketten, egymásra voltak utalva, csak egymásra számíthattak, a nem túl fiatal anyuka és a négyéves kisfiú. Remekül éldegéltek, nem hiányzott senki, nem kellett semmi, mindenük megvolt és a minden voltak egymá...

Balázs Ildikó: Sára sorsa
Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már fékszet-kérőn cipelnek. (Ady Endre: Be szépre nőttél bennem) Annyiféle szenvedély emészti az embert élete során. Az első a szülőanya vagy apa figyelmének megszerzésére irányul, sóvárgó tud lenni. Abból fakad a testvéririgység, ha a gyermek háttérbe szorítva érzi magát egy másik testvérhez képest. Nincs szülő, aki a legjobb szándéka ellenére ne okozna sérülést a gyerekének. És nincs gyerek, akit gyerekkori bántás ne érne. ...

Bubrik Zseraldina: Az éjjel hazafelé mentem
Pontosan nem tudom, hogyan, és hánykor értem haza. Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor vettem észre, az ingem, és mindkét kezem tiszta vér. "Nem hiszem el!" Kiáltottam, a küszöbön átlépve, majd hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy pár másodperc után a szobát fekvő helyzetemben fordítva láttam. Majd megjelentek a pici apró fehér csillagok. Aztán lehunytam szemem, mert annyira szédültem, és úgy éreztem a világ is forog velem. Arra keltem, hogy rázott ...

Dávid László: Mindig hazavárlak! 3. (A vendég)
Mottó: \"A látás a lélekből fakadjon, ne az elméből. Mert az eljövendő élet már előttünk áll, várva, hogy kitárja számunkra a világot. Csak nézd meg közelebbről. Legyen szemed a látásra...\" (részlet az Első meglátásból, a Mennyei prófécia című amerikai játékfilmből, James Redfield A mennyei prófécia című könyve alapján) Nyár van. Meleg nyár. Kánikula. Üldögélek a kertben, szemben a nappal, szalmakalappal a fejemen. Lábamat a sebesen folyó patakban áztatom....

Futó Eri: A viszkis Doktor
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, ahogy világkárunkba bepillantott. Fürgébben cikáztak gondolatai, mint az író h...

Hodos Éva: Éva néni és a sárgarigó
Szomszédasszonyommal háza teraszán üldögéltünk. A tikkasztó melegben jótékony árnyat vetett ránk az udvaron álló öreg eperfa. Tudtam, sokat mérgelődik miatta, mert ha apró fekete termését hullajtani kezdi, ahová csak lepotyog, sötétre színezi a követ, a járdát. Sajnálta kivágatni. - Apám ültette még, mikor kislány voltam - mondta, és ezzel mindent megmagyarázott. Kegyeletből kímélte meg hát a fát, melynek a madarak örültek leginkább. Mindenféle rendű, rangú szárnyas megfordult rajta, ha színesedni...

Horváth- Tóth Éva: Elhalasztott holnapok
A faliórára pillantott, valójában csak megszokásból, hiszen tudta jól, mennyi az idő. Négy lesz 5 perc múlva. Bár már háromkor is hazamehetne, egyes napokon akár délben, mégsem siet. Komótosan felveszi a fekete kabátját, hanyagul nyakába kanyarítja a kockás sálat, majd a patinától sötétbarna, kissé kopott bőrtáskát széles vállára veti. Még belenéz a kézmosó feletti kis tükörbe. Ősz hajának tincsei dúsan lebbennek a helyükre, amikor beletúr ujjaival. Apró barna szemei izgatottan csillannak hosszú, vaskos ...

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Disznó - ,vagy kecskevágás...
Ebben a történetben szeretett Erzsi nénémékre szeretnék emlékezni. Gazdálkodó család lévén rengeteg jószágot neveltek, gyakran volt pár kecskéjük is, melyekkel a legidősebb fiúk Laci volt megbízva. Ha náluk voltunk, nénje szívélyesen kínált bennünket finom száraz házi füstölt kolbásszal, palacsintával. A kolbásznak nem tudtunk ellenállni, olyan finom illata volt, de a vékonysága gyanús volt, tudtuk, hogy kecskekolbászt eszünk. A palacsintát aztán végképpen nem voltunk hajlandóak megenni, ami...

Müller Márta: A köpülő asszony látogatója
Március volt, még maradt bőségesen a tél hidegéből, de már hosszabbak lettek a napok, és rügyeztek a fák. Minden élő várta a tavaszt, a meleget, a napsütést, várták, hogy újrainduljon a természetben az élet, és mindenki, aki végigvegetálta a telet, kezdhessen újra erővel feltöltődni. A kis tanya magasan fenn volt a hegyekben, magányosan, még a közeli faluig is fél órányit kellett gyalogolni, mire leért az ember. A kísváros pedig több, mint fél napi szekérútnyira volt, de oda a tanya lakói csak het...

Ormos Bálint: Apuka
Egy május végi péntek délután tanácstalanul üldögélt István a döngölt padlójú szobában. Előredőlt, állát tenyerébe hajtva meredten bámulta a padlót. Majdnem egy éve küldték el a vasúttól. Az a napja is úgy indult, mint a többi. Aztán közölték, hogy nem tartanak igényt a munkájára. Nem kért magyarázatot, rábólintott a döntésre. Örült, hogy ennyivel megúszta. Eltűnt egy időre az emberek szeme elől. Előbb az ismerősök elől bujkált, később a felvonulások és a harcok miatt húzódott a négy fal közé. De május el...

T. Tamás Ferenc: Gábor öltönye
Több évtizede vagyok tanár és ezalatt volt jó pár emlékezetes tanítványom. Egyikük Gábor volt, akinek osztályfőnöke és matematika tanára voltam. Vizsgáztatás miatt sajnos nem voltam ott a beiratkozásnál, így csak szeptember elsején ismertem meg az osztályt. Gábor első látásra egy teljesen átlagos srácnak tűnt, aztán az együtt töltött hetek és hónapok alatt lassanként megismertem. Nem igazán tűnt ki a többi közül, bár észrevettem, hogy általában elég kopott ruhákat hord. Soha nem volt egy szem diva...

Tilk Katalin: A Szivárványos-kút
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy se nem gazdag, se nem szegény ember. Vagy talán így igazabb: régen gazdag, most már szegény. Ősei tehetős nemesek voltak, nekik még volt mit a tejbe aprítani. Ők még jól éltek a bükki dombok, lankák közt egy takaros kis faluban. Nem úgy a mi emberünk! Egyik reggel nagy szomorúságában ezt gondolta magában: - Csak minél messzebb Harsánytól! El a hegytől, meg a szőlőtől! Mindegy, hogy hová, csak el innen!- A valaha olyan szépen g...