Pályázati novella, próza
Bubrik Zseraldina: A golyó süvítő hangja
Abban a pillanatban, amikor megláttam a puskát a kezében, hirtelen lefagytam. Ha valaki azt mondja, állj arrébb egy kicsit, biztos nem tudtam volna megtenni. A gáztűzhely a hátam mögött, előttem az asztal, de kést nem látok sehol, vagy épp a klopfoló, hol van? Péter! A férjem! Nincs itthon, elszaladt a boltba. Még nem ért haza? Én meg itt állok, a szemem egyenesen a betörő szemébe néz. Olyan ismerős. De nem tudom hova tenni. Tulajdonképpen ebben a helyzetben nem is lényeges. Még mindig itt áll előttem, a ...

Futó Eri: Holdacska bizony csak a címben lesz
Gőzölgött. Mást nem is nagyon csinálhatott volna a bögrébe zárt kávém hajnalok hajnalán mínusz tizenkét fokos hőségben. Miközben félrerugdostam utamból a járdáról a senkinek - azaz nekem se - volt kedve letakarítani havat, a kávé megindult kezemben, integetett egyet mezítelen lábamnak, de szerencsére nem kezelt le vele, hanem sietett, hogy leérjen a hóba. Az illata mágikus permetszerként szállt fel, mint a fél mennyezet a konyhámban a tavalyi magányos karácsonyomon, amikor véletlenül egy kicsit to...

Hajgató Attila: Sorsjegy
Csak kapart és kapart, mint kendermagos tyúk az udvaron. Mint egy gép, ami erre van beprogramozva. Gépies mozdulatok, érzelmektől mentes arckifejezés. Mióta ült már a lottózóban, ki tudja? Még ő maga sem. Lehet, hogy csak pár perce, de az is lehet, meg van az már egy órája is. Közben folyamatosan lüktetett körülötte a helyiség, emberek jöttek-mentek, beszélgettek, nyertek vagy veszítettek. De őt ez nem befolyásolta semmiben sem. A színpadon most az ő szánalmas kis élete ment, monodráma egy felvonásban. ...

Jónásné Göncz Zsuzsánna: A másik cipőjében
Sokszor látom. Testre simuló farmer, csíkos pulóver, elnyűtt cipő, kopott dzseki. Hihetetlenül vékony. A divatszakmában azt mondanák, vég nélküli lábai vannak. Hosszú fekete haja lófarokba fogva libeg. Az arca szép, de látszik rajta, hogy ideges, fáradt, korához képest idősebbnek néz ki. És az is látszik rajta, hogy nem így gondolta. Gyerek volt még. Gyerek. Tudta, hogy mindenkire egyforma sors vár. Ő sem lóghat ki a sorból. Éretlen volt még,...

Müller Márta: Camouflage
Ezt a helyet akár a camouflage-ok bolygójának is nevezhetném, gondolta magában Ulla, miközben nagynénjéék háza felé sétált. Ritkán találkozott ezzel a távoli nagybácsival és nagynénivel, akiket csak tizenhét éves korában látott először, a szülei temetésén. A baleset, amely árvává tette őt és a testvérét, kiváltott az összegyűlt rokonokban egyfajta kötelességérzést, hogy valakinek gondoskodnia kell az árvákról, és az árvák vagyonáról. Ez ugyan nem volt több, mint egy szép budapesti lakás, gazdagon berendez...

Sabján László: Te vagy az
- Mit ír? A férfi meglepetten nézett fel a laptop mögül. - Parancsol? A nő fokozta egy kissé iménti mosolyát, és közelebb lépett. - Elnézést! Csak az iránt érdeklődöm, hogy mit ír? A férfi elgondolkodva nézett a monitorra, mintha le kellene puskáznia, hogy mit is. Néhány pillanatig vívódott magában, végül lezárta a laptop fedelét és felpattant. - Elnézést! A nő rendkívül csalódottan nézett utána. Azt h...

Apáti Kovács Béla: Csillagfiú
Valamikor réges-régen egy kicsi faluban élt egy szegény ember és egy szegény asszony. Olyan szegények voltak, hogy még a koldus is megsajnálta őket és odaadta egyetlen fillérkéjét, amit aznap kapott az utcasarkon. Sokszor napokig koplaltak, mert nem volt, mit enniük. Ennek ellenére nem ez fájt nekik legjobban, hanem, hogy soha nem volt gyermekkacajtól hangos a házuk. Mindent megadtak volna egy aprócska fiúcskáért. Nyári esténként kint ülve a ház előtt a padon, gyakran ábrándoztak egy...

Koncz Rózsa: Évforduló margójára
Három barátnő ül a kávéházban, a mellettem lévő asztalnál, kavarják kávéjukat, beszélgetnek. - Mi van veletek? Rég találkoztunk! Egymás szavába vágva kapcsolataikról, férjekről, barátokról, kezdtek beszélni. Kendőzetlenül kimondják a „frankót”! Minden sztori után hangos nevetésbe törtek ki. - Tudjátok még? - kérdi az egyik, milyen alamuszi volt? Hozta a táskámat egész úton hazáig, nagyon nehéz volt alig bírta el. Soha nem vettem komolyan. Azért 25 éve együtt vagyunk. ...

Kő-szabó Imre: Lehettem volna vegyészmérnök
A buszt választotta, ezzel kényelmesen utazhat Váctól Pestig. Csak ült és gondolatok nélkül szemlélte a szeme előtt elfutó tájat. Az út jobb oldalán, távolban a Visegrádi hegyek ívelt vonulata zárta a teljes panorámát. Balról, néhányszor az út, érintette a Szobi vasútvonalat, melyen sárgás, zöld, egybefüggő szerelvények futottak. Járt már erre korábban, nem volt ismeretlen a környezet. Több megálló után jobbról feltűnt a Duna melletti csápos kutak kőből kirakott halmai, melyek vizét...