Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.17. 22:35
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.17. 21:02
Nagyon szépen köszönöm!

2019.01.17. 20:57
Feltettem a versedet.

2019.01.17. 20:49
Kedves József! Kicsit késve beküldtem egy versemet, fel tudnád még tenni?

2019.01.17. 20:44
Köszönjük! Na én erre most megiszok valamit.

2019.01.17. 20:40
A feltöltés befejeződött. 70 ÚJ vers és próza feltöltésre került. Kellemes kikapcsolódást mindenkinek. Smile

2019.01.17. 20:21
Virag, feltettem a novelládat.

2019.01.17. 19:55
Szép estét és békés éjszakát kívánok szeretette. Heartl

2019.01.17. 19:11
Mindenkinek kellemes estét, és pihentető éjszakát kívánok! Tibor

2019.01.17. 17:00
jó estét mindenkinek

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: milikrobert
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Pályázati novella, próza
Bincze Diána: Cső és csőváz
A húsvéti szünet után utaztam vissza a fővárosba. A Nyugat- Dunántúlon végiggurulva egy percig sem unatkoztam. A frissen kölcsönzött könyvet bújtam, a dombos táj szépségeit bámultam, mintha akkor látnám először. Még ott él bennem a mindenre rácsodálkozó Gyermek, akinek ugyanúgy élmény a repcemezők végtelen sárgasága, a zöld szín milliónyi árnyalata a hétvégi kiránduláson meghódított bakonyi hegyen. Ne is veszítsem el soha, mert a naivnak tartott Gyermek látásmódja megszépítheti a világot. A remény egy...

Chris Horns: Nutellás dinnye
Nem vagyok perfectionista, de meg kell hagyni, abban egyetértenék bármelyik randa kis perfectionistával, hogy olyan tökéletesen édes volt, hogy az már tökéletesen sósnak számított egy tökéletlen pepperónis pizza esetében. Természetesen - ebben az egyetlen szóban annyi cinizmus van, hogy az már természetellenes - a tegnapi meteorológiai előrejelzésben senki sem közölte (velem legalább is nem), hogy öt ötvenötkor egy verejtékcsepp fog végigsprintelni a gerincem mentén. Ez mínusz hat fokban, negyven c...

Horváth Szabina: Egy miért az ezerből
Önmaga önkéntességét tekintve elégedetten és mégis sajgó szívvel nézett végig az előtte kígyózó soron. Mennyien szorulnak erre a kis kosztra, erre a szenteste napi szeretetebédre, s milyen jó volna, ha ezt évente nem csak egy vagy néhány alkalommal tudnák megszervezni. Vajon mit eszik ez a sok ember az év többi napján? Vajon hogyan bírják ki a nap mint napi nélkülözést? Mit ér ez az egyetlen ebéd? Egyáltalán ér valamit? Meg fogja kérdezni, még ma, még most, miközben esznek, mikor végre elfogy a sor, mert ...

Kondra Katalin: Mi az érték?
Úgy érzem időnként, mintha eltévedtem volna egy piacon, ahol rengeteg mindent lehet kapni. Egyik standon például szabadságot árulnak. - Mennyi? - kérdem az eladót. - Ingyen van - mondja. - Nem hiszem! - válaszolom. - Ingyen nem adnak semmit. - Ó, dehogynem! - nevet rám. - Látom, van benned öntudat. No, azt hajítsd el magadtól jó messzire, arra nem lesz szükséged, ha szabadságot veszel! - Nem lehet. Az öntudat nekem fontos, mégpedig azért, mert figyelmeztet arra, h...

Müller Márta: Új év, régi élet
Monológ szilveszter éjfél előtt Szilveszter napja van ma. Szeretik azt mondogatni ilyenkor az emberek, hogy 'új év, éj élet'. Mintha nagy elhatározással új életet kezdenének. Én ebben nem hiszek. Pusztán a naptárnak nincs ilyen varázslatos hatása senkire. Mindenki folytatja január elsején ott, ahol december 31-dikén abbahagyta. Nem is akarnám másképp. Mit kívánhatnék magamnak újat, ki már több, mint hét évtizedet leéltem ebben a régiben? Halált, és majd azon...

Pollmann Teréz: Tél
Che schifo!* Hideg, sötét. Utálom. Hazamenni a hideg házba. Nincs, aki befűtsön, aki hazavárjon. De zord is az a tél! Amikor télikabátban vacsorázol, mert nem érdemes befűteni arra a negyed órára. A szobában azért begyújtod az olajkályhát, odaülsz a kisablaka elé, melyen át a lángocskát szuggerálod. Jó nézni, ahogy libben jobbra, aztán balra, lustán majd megszaporázza. Szinte már érzed, hogy melenget. Oh, már 11 fok van, szuper! Itt be kell segíteni. Jöjjön egy kis konyak! Utálod, de hát mu...

Sebestyénné Tóth Ágnes: A zenetanár
Ákos negyvennyolc éves zenetanár. Leépítés volt az iskolában így munka nélkül maradt. Lakásán adósság. Nem tudta fizetni. Kirakták. Hajléktalanná vált. Feleségét pár évvel ezelőtt vesztette el. Fia mindenért őt okolta és otthagyta. Nem tudta feldolgozni anyja halálát. Alkalmi munkákból élt. Bejárt a hajléktalan szállásra tisztálkodni, a ruháit is ott mosta ki. Csendes, visszahúzódó ember volt. Nyáron, az utcán élt, télen bement a szállásra. Sok mindenhez értett, így mindig volt helye a téli ...

Steve Kuklis: Ereimben szív folyik
\"A halál nem más, mint kapu az új életbe, ma élünk, és újra élni fogunk. Visszatérünk megannyi alakban\" (Egyiptomi ima a feltámadásért) LA BREA, LOS ANGELES, NAPJAINKBAN VALAHOL A BELVÁROSBAN, a lepukkant Downtownban kötöttem el a Crown Viktoriát, ami halkan és megbízhatóan ketyegett a fenekem alatt, akár egy svájci vekker. Lassan hajtottam. Parkolóhelyet kerestem, és már vagy háromszor kerültem meg a tömböt, mikor egy francosan elegáns, tengerkék Lincoln l...

Szalay Hajnalka: Kutyiságok
Elgondolkodtam rajta, hányféle láthatatlan szál van, amely összeköt embereket. Hogyan alakulnak ki - olykor észrevétlenül - bizonyos kapcsolódási pontok. Hol lazább, hol szorosabb kötelékekkel tartozunk csoportokhoz. Fiatal felnőtt fejjel, negyedszázada csatlakoztam a kutyások nagy családjához. Először még bizonytalanul mozogtam ezen a terepen, de mára már sokat tanultam. Még az ismeretlen kutyásokhoz is van valami közöm, életük egy szegmensét megértem. Tudom milyen érzés boldog gazdinak lenni, milyen érz...

Szilasi Katalin: Író-olvasó találkozó
A kaputelefon kegyetlenül berregett. Az öreg író - vagy ahogy ő nevezte magát, írogató ember - felmordult: - Ki a jófene az? - Én - volt a válasz. - Na, ebből aztán sokat megtudtam. Nem vagyok én felkészülve holmi vendégfogadásra - dünnyögte, míg kaput nyitott. - Visszahoztam a könyvét. A kritikát majd e-mailben... Mert amilyen kolerikus természete van... De ne is hívjon be, mert úgysem mennék. Puszit sem adok. Ott ül a férjem a kocsiban, még félreértené - mondta a nő, és már e...

Tóth Györgyné: Dini Dani Dániel
Valahol a tenger közelében a hegyek között a civilizációtól messzire elzárt kis faluban történt, hogy a legszélső házban lakó Jónáséknak kislánya született, a feleség még gyengélkedett, ezért a férj elindult a közeli erdőbe gallyat szedni, hogy legyen mivel befűteni a kályhába, meg ne fázzon a kisbaba. Korán kelt, hogy mire az asszony felébred már haza is érjen. Alig ment pár bokornyit az úton, amikor valami nagyon furcsa hangot hallott, mintha a kislánya sírt volna, az nem lehet hiszen ott aludt a...

Tóth Sarolta: Ünnepi fények
Az ünnepeket régi hagyományok szerint fényekkel köszöntjük. Színes szikrákkal villogó tűzijátékok köszöntik az ünnepelő embereket, gyermekek álmélkodva gyönyörködnek. Tűzijátékkal köszöntjük az új esztendőt, búcsúztatjuk az óévet. Az ajándékozással járó családi ünnepeket a kereskedelem is kihasználja. Kirakatok ezreiben csillogó-villogó díszek ölelik az ajándékul kínált árukat. A bevásárló utcák színes üvegdíszekkel, füzérekkel kápráztatnak. Áraikból akciókkal is csábítanak. Színes reklámlapok kín...

Apáti Kovács Béla: Tél és a Tavasz
A Tél igen nagy legény volt, azt hitte örökké tart az uralma. Fitogtatta is az erejét. Olyan hatalmas hófúvásokat csinált, hogy ember legyen a talpán, aki át tudott rajta kelni. Hencegett is vele. Magasan hordta az orrát. Hiába figyelmeztette fenn az égen a felhő, aki a szelek szárnyán bejárta az egész világot: – Vigyázz, Tél, mert még megbánod! Egy nap majd legyőz a Tavasz. Ezen a Tél csak nevetett. – Hogy engem legyőzzön a Tavasz? Nevetnem kell. Vegyétek tudomásul,...

Bujdosó Miklós: Árnyas
- Láttad? Láttad, megint itt van! - kiáltotta Bendegúz és a fészer felé rohant. Az öreg ház tetején az álmos kémény karimája most pont olyannak tűnt, mint korábban. Egy ágas-bogas, esőverte szállás a fáradt vándornak. - El sem hiszem! - mondta izgatottan Samu. Épp felénk repül! - Gyere, itt vagyunk! - kiabálták mindketten, de a szavak széleit megnyesegette az esti vihar. - Ő lehet az? Szerinted visszajött? - kérdezte Bendegúz. - Nehogy elriaszd! - kiáltotta Samu. Ha ez tényle...

Szabó Jolán: Még élek, gyerekeim!
Hetven év felett a megszokott életkörülményein már nehezen változtat az ember. Én is így voltam ezzel, ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a fővárosból egy százhúsz kilométernyire lévő falucskába költözöm, akkor bizony kinevetem. A teljes felnőtt koromat a zuglói háromszobás lakásban töltöttem, ahová ifiasszonyként kerültem, a férjem családjához. Később oda születtek a gyermekeim. Az én drága jó Bélám azt mondogatta, hogy idős korunkban leköltözünk vidékre, tyúkokat tartun...

Dudás Erika: Nagyapánkról Kiből Vitéz huszár lett!
Gömöri András! születésének 120. Évfordulójára! Egyszer volt hol nem volt, de talán tudom is hogy hol volt a gyönyörű MAGYARORSZÁGON! A Zempléni hegyek lábánál a Tokaji szőlők ölelésében. Nádfedeles kicsi házban, éldegélt apja és kék szemű szőke fiúcskája, vékonyka talán tizenkét éves forma. Mivel édesanyja már nem élt, mostohát meg nem akart! Hamar döntött, épp a faluban huszárokat toboroztak. Elbúcsúzott apjától a kicsi nádfedeles háztól, ki tudja mikor látja ...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.