Edwin Chat: A Betétkönyv. 9. rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET!

9.

Éva mikor hazaért a munkából, sok dolga volt. Édesanyja már javában sütött-főzött, beállt neki segíteni. Finom illatok terjengtek a konyhában. Húsleves, rántott hús, három-négyféle sütemény készült az esti vacsorához. Éva nagyon jól mozgott a konyhában. Tudott sütni, főzni, édesanyja mindenre megtanította, és Éva jó tanítvány volt.
Közel 17 óra volt, mire mindennel végeztek. Éva apja megterítette az asztalt, italokat, süteményeket helyezett el rajta. A főétel a konyhában várakozott. Az apa még ebéd előtt fürdött, borotválkozott, most csak átöltöznie kellett.
Háromnegyed hat körül kopogtak. Éva apja, Tibi bácsi ment ajtót nyitni. András volt édesanyjával, kezükben az ajándékokkal, virágokkal.
- Jó estét! - köszönt András anyja.
- Jó estét szomszédasszony! Gyertek be - invitálta őket a ház ura.
- Tiszteletem Tibi bácsi - köszönt András is.
- Szevasz, fiam - mondta az öreg, és kezet fogott a fiúval. Tibi bácsi lesegítette a kabátot a szomszédasszonyról, és bevezette őket a szobába, ahol az ünnepi asztal volt. András rögtön nekiállt süteményt enni, de anyja rászólt.
- Kisfiam, hogy lehetsz ilyen falánk?
- Hagyd Erzsike - mondta Éva apja. - Egyed csak fiam, azért van odarakva.
- András, a süteményt vacsora után kell enni - mondta az anyja.
- Ja, meg előtte - pimaszkodott a fiú.
- Milyen fess vagy fiam, úgy nézel ki, mint egy vőlegény - mondta Tibi bácsi.
- Én vőlegény?- mosolygott András. - Á, dehogy.
A szoba ajtajában Éva néni jelent meg a lányával. Éva nagyon szép, és csinos volt, András le sem tudta venni róla a szemét. Mint akit elvarázsoltak, lassan, merev szemekkel, monoton járással elindult Évához. Amikor odaért, nem érdekelte mit szólnak a szülők, szájon csókolta a lányt.
- Csodaszép vagy drágám - kapta a bókot Éva.
- Te is nagyon csinos vagy - mondta a lány Andrásnak. A fiú gyengéden megfogta Éva kezét, és odavezette az asztalhoz. A két fiatal nagyon jól nézett ki egymás mellett.
- Éva, itt van az ajándék, amit anyukádnak vettél - és átadta a csomagot.
- Köszönöm - mondta Éva. Elvette, és édesapjával közösen felköszöntötték az ünnepeltet. Utána következtek a szomszédok, ők is felköszöntötték Éva nénit. A virágot András, az ajándékot anyja adta át.
- Köszönöm szépen - hálálkodott Éva anyja. - Megnézhetem az ajándékokat?- kérdezte.
- Micsoda? Kötelező - nevetett Éva. Először az, az ajándék lett kibontva, amit Andrásék hoztak.
- Nahát, ez nagyon szép - csodálkozott Éva néni, mikor meglátta a porcelán étkészletet.
- Még egyszer köszönöm szépen - és újra adott két-két puszit szomszédainak. Aztán megnézte a másik csomagot is, amit a családjától kapott.
- Gyönyörű ruha, nagyon tetszik - mondta, és megpuszilta lányát, majd férje nyakába csimpaszkodott, és szájon csókolta.
- Na, elég a hálálkodásból, asztalhoz! Hozom a vacsorát! - Mondta Tibi bácsi, és kiment a konyhába az ételért. Éva italokat töltött, hogy vacsora előtt tudjanak koccintani az ünnepeltre. Magának, és Andrásnak üdítőt, a szülőknek konyakot. Tibi bácsi meghozta a tál finom, gőzölgő, illatozó levest.
Mindenki felállt, megfogták a poharakat, és koccintottak. Utána leültek, csak András maradt állva.
- Éva, légy szíves töltsd újra a poharakat - Éva szó nélkül engedelmeskedett. Mindenki kíváncsian nézett Andrásra, nem tudták elképzelni mire készül.
- Éva néni, Tibi bácsi, édesanyám, Éva! Nagyon vártam a ma estét, nemcsak a születésnap miatt. Van itt ma este valami más is. Eddig senki nem tudott róla, meglepetésnek szántam. Na szóval, nem ragozom tovább. Drága anyuka, drága apuka!
- Hűha, szóval így állunk?- kérdezte Tibi bácsi.
- András, mi akar ez lenni?- csodálkozott Éva. András nem reagált a kérdésekre, folytatta beszédét.
- Talán korainak tartják édesapám halála után, és azért, mert Évát csak pár napja ismerem, de az érzéseket nem lehet időhöz kötni. Főleg ha ezek az érzések csodálatosak, és szívből jövők. Éva nagyon csinos, aranyos és szép lány. Sokat segít nekünk, mosolygós természetével tartja bennünk a lelket, ezekben a nehéz napokban, életet lehel belénk fáradhatatlanul. Szeretném megkérni Éva lányuk kezét, és köszönöm, hogy felnevelték nekem - Tibi bácsi odalépett Andráshoz, kezét a vállára tette.
- Szóval ez a helyzet fiam?- kérdezte.
- Igen - válaszolt határozottan András.
- Akkor, ha Éva is így gondolja, áldásom rátok - mondta az öreg, kezet fogott a fiúval, és megölelte. A három nő könnyes szemekkel mosolygott. Éva felállt András mellett.
- Éva, leszel a menyasszonyom?
- Igen - felelte a lány vidáman, könnyes szemekkel. András elővette a gyűrűket, és felhúzták egymás ujjára.
- Ezeket mikor vetted?- kérdezte Éva.
- Tudod, a piacon, az ékszeresnél.
- Becsaptál, rossz fiú vagy - mondta Éva, és most már, mint menyasszony és vőlegény csókolták meg egymást. A szülők gratuláltak a gyerekeknek, koccintottak, sok boldogságot kívánva nekik.
- Na most már együnk. Még kihűl – szólt Tibi bácsi.
- Nem baj apuka, majd belül megmelegszik – reagált András. Ezen, jót nevettek, és nekiálltak vacsorázni.
Vacsora után Éva néninek támadt egy ötlete.
- Pár percre eltűnök, felveszem ezt a csodálatos ruhát - szaladt Éva szobájába átöltözni.
Öt perc sem telt bele, már vissza is tért.
- Hú, de csinos vagy drágám - mondta a férje.
- Éva néni, olyan csinos ebben a ruhában, hogy ha vacsora előtt veszi fel, magát jegyzem el, nem a lányát - bókolt András.
- Köszönöm fiam.
- Kapsz egyet!- fenyegetőzött Éva, és fejbe paskolta vőlegényét.
- Vidd csak fiam, legalább végre nyugtom lesz - mondta Tibi bácsi a vejének.
- Nem lesz olyan szerencséd öreg - és ugyanúgy, mint az előbb Éva Andrást, ő is fejbe verte férjét.
- Látod fiam, el vagyunk nyomva. Ez a férjek sorsa - oktatta az öreg a vejét. Sokat beszélgettek, viccelődtek, jó volt a hangulat.
Az újdonsült jegyespár elvonult Éva szobájába. Megálltak a szoba közepén, átkarolták egymást, és hosszan csókolóztak.
- Drágám, mi lesz holnap estétől?- kérdezte Éva.
- De jó hogy mondod, majdnem elfelejtettem. Sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy felhagyok vele. Nem kezdek magánakcióba. Örülsz neki?- Éva komoly arccal nézte a fiút.
- Örülnék, ha így is lenne - válaszolta.
- Nem hiszed el?- kérdezte András.
- Miért, te elhiszed?- kérdezett vissza Éva. András zavartan nézte menyasszonyát. Semmit nem tudott válaszolni.

Folyt.köv.

230
Torma Zsuzsanna - 2008. december 03. 14:19:36

Szép a történet, kedves Edwin Chat!
A párbeszédek olyanok, mintha nekem már ismerősek lennének.
Ahogy évődik egymással az ifjú és az idősebb pár.
Nagyon is a hétköznapokból vetted a szavaidat, kifejezéseidet, és ez nekem nagyon tetszik!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.