Pataki Katalin: Suttogó Platánok

Városunk első lakótelepe, nyolcvan lakásos, többszintes sorházakból állt. Így maradt rajta a név: Nyolcvanas!Az utca névvel, már más volt a helyzet…Élmunkásból….Platán utca lett!
Juharlevelű, közönséges platánt ültettek, teljes utca hosszant.
Nincs még egy, oly különösen viselkedő fa, mint a Platán. Az idő előre haladtával, lemezesen veti le magáról a kérget, és foltossá dekorálja, csupasz testét. Terepszínű, „bőr” ruhát ölt magára. Fehérszürke, szürkésbarna, sárga-barna-szürke mozaikos kérgű. Április-májusban, a gömb alakú virágzat, párban lógnak a hosszú kocsányon, olyan, mint a tiki-taki játék. Gömbös termés fejlődik, repítőszőrös kis részekre hull szét, amelyet az őszi szél repít tova. A levelek hasonlók a juharfával, széles karéjúak. Kastélyparkok ékes dísze a mai napig. Ívesen hajló ágaival, széles koronájával, hatalmas termetű lehet. A nyugati platán és a keleti platán kereszteződéséből létrejött hibrid. Ellensége a Csipkéspoloska! Városok, települések díszfáit alkotják. Sok helyen külön védelmet élveznek a Platánfa-sorok. Az egyedi öreg fákat, díszkerítéssel óvja, védi a település. 2010-ben az Év Fája címet érdemelte ki: Zala-megyében, egy 500éves letenyei platán nyerte a 125 jelölt közül. (Szapáry kastély)
Az ország területén, pontosan számon tartják a matuzsálem korúakat. (1800-as évektől telepítik) Ha vízigénye teljesül, azt meghálálja, árnyat adó szép termetével. Ártéri, magas talajvizű területeken gyorsan fejlődő fa. Nagyobb figyelmet érdemelne…
Közép keményfa. Egy sorba sorolandó a szilfa,- fekete dió, és a szelídgesztenyével.

A Nyolcvanas-lakótelep addig nyújtózkodott, amíg a hely engedte, majd leálltak a lakás- építkezésekkel. Az emeletes házak között, virágzik a juhar, az akác, a hárs, fenyő, vadgesztenye, és a sok-sok cserje a parkokban, ligetesben. Kora hajnalban a madarak éneke zeng, főleg a fekete rigó. A fecskék is kedves lakótársaink, ha Afrikából visszatérnek.

A napokban azon gondolkodtam, hogy miért olyan eltérő a Tölgy és a Platán „mesevilága, mítosza, legendája?” (A Kelta mitológiában már jelen van a Tölgy…ősi gyógyító erővel. A fehér fagyöngyöt szüretelik, Vallási ünnep. A fenyőt a hősökkel és harcosokkal hozták összefüggésbe.)
Végre, sikerült meglelni a magyarázatot: Idegen! (nálunk)
A Népmese, a Népköltészet fontos eleme a Magyar Kultúrának. A népi hiedelmek, valamilyen növénnyel összefüggnek: A Szellemek a fák koronáiban laknak. Az emberek bíznak a növények Csodás erejében, teljesülnek vágyaik, megszűnnek fájdalmaik. Minden tudás, üzenet bennük rejlik!
A Platán a tengerentúlról érkezett, és maga mögött hagyta, szép legendáit. Hozomány nélkül érkezett, üres kézzel. A gyökerek „elszakadtak”. Minden megváltozott körülötte…a növények, az állatok, az emberek! Az öreg Platán fák is mesélnek az unokáiknak. Az Ő életükben 5oo esztendő nem a világ!! (Az észak amerikai nyugati platán, és a dél-európai, keleti platán megszámlálhatatlan emléket őriz magában.)

Szimbolikája a platánnak: a kommunikáció, a szeretet, és az elfogadás megtanulása!

A költészetben megjelenik, ám gyakran félreértelmezik jelenlétét. Szinte semmit sem tudnak, mesélő múltjáról. (Mihail Lermontov (1841): Platánfa /Ambrozovics Dezső fordításában!/(ajánlom) A festőknek kihívást jelent, az ábrázolása.
Melegszeretetre, vízre szomjazó fa. Különös lelkivilága arra készteti, hogy az Istenek pitvarába is betekintsen. Könnyedén eléri a 40m-es magasságot. Ezzel a mérettel az óriás mamutfenyő derekáig ér!
(Harmadkor-Tercier) A fiatalabb harmadkorban Közép-Európa flórájában ott élt a PLATANUS! A fák jó példák arra, hogy a természet miképpen biztosítja az élet folytonosságát. A Platán tisztelete krétai, ill. föníciai eredetű. Heléné szent növénye, de Apollón is szerette. A kígyótestű Ekhidné egy platán alatt adott életet szörnyeteg gyermekének.
A danaidák számára az Auliszi Platánfa nehéz évek árnyékát vetítette előre…
Olimpiában található Zeusznak szentelt Platánerdő a leghíresebb!
Görög mitológia történetében emberek változtak fává.
Sokszor a Fák-lelkei öltöttek női alakot.

Most pedig térjünk vissza a jelenbe a Nyolcvanasi- lakótelepre, és nézzük meg, hogy mi zajlik a Platán-utcában…
November utolsó hetében járunk. A viharos erejű szél, esténként megbúbolja a fákat. Színes levéleső zuhog alá, és takarja le a szürke járdát. Kora reggel ezen a színes szőnyegen haladok a közeli bolt felé. Kicsit meglepődve veszem tudomásul, hogy itt-ott a járdaszegély foglalt. Munkásemberek füstölik a dohányt, várják a főnököt, az utasítást… Csákányok, ásók, lapátok álmosan dőlnek el az árok oltalmában. Tudják, hogy kemény munka vár rájuk, nehéz az ő életük. Mozgolódás támad. A munkások szakaszonként fölsorakoznak, és a karjukat magasba lendítve, a csákányokkal lesújtanak az esőáztatta földbe.

Ekkor valami egészen különös dolog történik…Fölsikoltanak a Platánfák! Ijedtemben a fülemre tapasztom a tenyerem. Minden hiába. A Platánfák rémülten ébrednek a félálomból. Több mint ötven éve, békességben élnek, ember nem emelt rájuk kezet. Persze, apró csínytevések adódtak, ám azt megbocsátották a fiataloknak! A bicska kifaragta a szívet, a betűket, és a Platán a testén őrzi a mai napig is….hol vannak már azok a fiatalok? Az ember gyorsan öregszik, rövid az ő időszámítása! A szerelmi vallomást, már csak a gerlék láthatják, ott fönn a magasban. Egyenletesen, tompán csapódnak a csákányok. A lapátra került föld a szomszédos árokba zuhan. Mélyül, szélesedik az új munkagödör. Egy hatalmas hengerre tekerve, várakozik a fekete kábel…
- Emberek! Emberek! Ne bántsatok minket!- erőteljesen ingadoznak a vastag ágak, de senki nem hallja, nem érti a szót.
- Elment az eszetek? Megháborodtatok?- az utca teljes hosszában, segítségért kiáltanak a fák. Minden hiába. Az árok egyre szélesebb, és mélyebb. A munkások jó tempóban haladnak a földlapátolással. Minden Platánfa gyökerét elvágják az emberek. Döbbenten, és tehetetlenül nézem ezt az esztelen dolgot. A kábel nyomvonalát, közvetlenül a fák tövénél jelölte ki a szakember, aki a munkálatokat irányítja. A vékony gyökerek, könnyen szakadnak ki a táplálékot adó földből. A karvastagságú gyökereket fűrésszel vágják, nyiszálják és dobják ki a rögök tetejére. A nyugati irányba nyújtózkodó, táplálékot szállító „csatornáknak” végük!
- Nagyon fáj, nagyon fáj! Ezt nem lehet kibírni…hagyjátok abba! Ne oltsátok ki az életünket…mi mindig jók voltunk hozzátok!- a Platán utcán végig, az életükért könyörögnek a Platánfák. Az ember pedig a fölbe vagdossa a csákányt, jól halad a munkával. Délután kettőre készen kell lenni az ároknak, mert akkor fektetik le a vastag vezetéket. A technika fejlődik, az üzlet pedig üzlet! Az autóutat és a járdát költséges lett volna fölbontani. Maradt, az alig egy méteres sáv a platánfák tövében. A 21-ik fa észreveszi, hogy értem a fák szavát. Fölzúg a szél, és örvények születnek a csupasz törzsek körül. Pillanatok alatt tova „repült” az üzenet. A növények kollektív tudattal rendelkeznek, és ismerik a félelmet. Ez tudományosan is bizonyított tény! Mégis az önző ember, figyelmen kívül hagyja, önző céljai érdekében. A régi időkben, csak télen volt fakitermelés, amikor: a Természet mély álomban van. Mostanság erdőket tarolnak, zöld lombkoronásan! Fűrészporos halálszagú a táj….szívtelen, kegyetlen lett az ember, a remélt haszon reményében.
- Kérünk téged, tégy valamit az Érdekünkben. Mond el nekik, hogy szükségünk van a gyökereinkre. A mi életünk, akár 5oo évig is kitarthat! Mivel kapaszkodunk, ha jön a vihar? Mivel szállítjuk a táplálékot a levélkéinknek tavasszal? Utánpótlás nélkül, lassan sorvadni kezd a fél oldalunk. Elszáradnak a mellékágak, majd a főág. Fele erővel kell tartani a súlyunkat…- kedves, és gyöngéd női hangot hallok. Tudom, igazat mond. Az ember nemlétezhet csakúgy, egymagában a Világban. Segítőtársakra van szüksége, akármilyen okosnak tartja magát. Szomorúan nézek a kiszolgáltatott Platánokra.
- Sajnos, nem tehetek semmit. A város Önkormányzata hagyta jóvá ezt a beruházást. A Városgondozás „szakemberei” adták áldásukat, a Gyökereitek megcsonkítására! A közmunkások, felsőbb utasításra teszik a dolgukat. Örülnek, hogy akad munka, és némi aprópénz…nehézidőket élünk, mi emberek is.- a gondolataim, fölszaladnak a faderekán, majd a főágakról a mellékágak viszik az üzenetet. A juharlevelű platánfa, fönn maradt levelei suttognak egymással, végig az utca hosszant. A gömb alakú termések egymáshoz ütődnek, egyre gyorsabban. Hírtelen mozdulatlanná vállnak. Föl- pattannak a burkok, és apró lények szaladnak, mint a hangyák. A Platán gyógyító koboldkái. Az elszaggatott gyökereket szigetelik, hogy az életnedvek benn maradjanak a növény testében. Hogy milyen csodálatos a Természet?! Állok és nézem a csodát. Egy ismerős hang szólal meg:- Pontosan olyan, mint az anyai Nagymamámé.
- A Fák nevében Köszönöm, hogy meghallgattál minket. Kisleányként is láttunk téged, figyelemmel kísértük eddigi életedet. Tudjuk miként alakul a sorsod…Mi a jövőt is látjuk! Arra kérünk, írd meg a mai nap történetét…ne tegyél hozzá semmit, ám ne is vegyél el belőle. Csak az igazat mond!- a „Nagymama hangja elhallgatott.” Hűvös, novemberi szél vágtázott végig a hosszú úton, majd jobbra kanyarodott. A Platánfák mély álomba zuhantak. Most látom, hogy a munkások végeztek. A fekete kábel a helyére került. Puha föld takarja, mint a temetőben a frissen hantolt holtat. Virágkoszorúk nincsenek… csak az én szívemet szorongatja a fájdalom. Mi lesz ezekkel a Platánokkal ha jön a tavasz? Mi lesz velük, ha tépázza az ítéletidő? Nyomja e majd vállukat 500 esztendő, súlyos terhe? Lesz e ember a Földön, kiknek meséljenek a múltról….”Valamikor, réges-régen, volt itt egy város. Az emberek gonoszak voltak, és elvagdosták a platánfák gyökereit… de mi már megbocsátottunk!”

Írta: Pataki Katalin
2319
Pataki Glica - 2011. augusztus 25. 14:27:18

Drága Viola! Én is szoktam ilyet cselekedni...
Szeretettel ölellek:Glica

277
farkas viola - 2011. augusztus 17. 04:45:58

Kedves Glica!
Itt ülök hajnali 4-kor és olvasom írásodat könnyező szemekkel, mely mindenre kiterjed, a mondák világán keresztül egészen a mitológiáig. Fantasztikus tudással és emberséggel rendelkezel! Közelemben a Kozma utcai Temető - Rákoskeresztúrinak is mondják - főutcáját díszíti két oldalról platánfa sor. Fenséges, tiszteletet parancsoló látvány, kiskorom óta csodálója vagyok, ősszel élmény a színpompás levelei között járni, mint ahogy élmény az írásaidat is olvasni. Köszönet érte.
Szeretettel: Viola

2319
Pataki Glica - 2011. augusztus 14. 08:53:58

Kedves Zsuzsanna csodállak, és tisztellek azért, amit az állatokért, és növényekért teszel. Rengeteg munkaórát (pénzt) áldozol a cél érdekében, és senki nem mondja:"KÖSZÖNET!"
A Világunknak az a szerencséje, hogy léteznek olyan Emberek mint TE!
Remélem, a csemetéid gyökeret eresztettek, ami nem is olyan egyszerű dolog....
Köszönöm, hogy rendszeresen Olvasod a munkáim.
Jó egészséget kívánok:Glica

230
Torma Zsuzsanna - 2011. augusztus 12. 21:10:07

Kedves Glica!

Nagyon fájdalmas dolgokról írtál. Amíg az emberek egy része próbál erdőket telepíteni, fákat ültetni, a másik része kiírtja a már gyönyörű felnőtt fákat, főleg, ha az érdek úgy kívánja. Kaposváron is van egy utca, amelyikben mindkét oldalon sok platánfa van. Igaz, hogy ősszel sok munka van a rengeteg levél összesöprésével és közben még a szél is széthordja, de mégis nagyon fenséges látvány a levelük és a termésük is.
Ősszel én is kiviszek az erdőnkbe a Berzsenyi Parkból összegyűjtött kis magoncokból felnevelt csemetéket (juharok), most is van tíznél is több. Már előzőleg is ültettünk ki, nem tudom, mennyi eredt meg belőle (ezek között volt platán is).

Szívesen olvasom történeteidet, de ez most elszomorított! Pedig úgy hiszem, nem egyedi, amit a fákkal műveltek!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.