Szilágyi Ferenc: Ahogy más fütyöl - 3. HELYEZETT (2011. szeptember)

„Vazze” Józsi – tisztességes polgári nevén Szíjártó József végre munkához jutott. No nem nyugdíjas álláshoz, csak amolyan ideiglenes lehetőséghez, ami néhány hónapig segíthet anyagi gondjain, és talán jó ugródeszka lesz egy majdani biztos munkahelyhez. Most az a legfontosabb, hogy gyökeret verjen a városban, aztán a többit majd meglátja.
Fütyörészve indult a városszéli szeméttelepre, ahol segédőrként alkalmazták. „Főnöke”, Sípos úr, aki nevét futballbírói múltjának köszönhette, minden hájjal megkent öreg róka volt, aki egykori dicsősége folytán jutott a „magas álláshoz” – fából eszkábált őrtoronyban folytatta társadalmilag hasznos tevékenységét. Józsi emlékezett egy hajdani mérkőzésre, ahol Sípos úr kedvenc csapata ellen fújt. A közönség sokáig bundát emlegetett, de aztán a kedélyek lassan lecsillapodtak. No és hol van már a tavalyi hó!
Az őrtorony doyenjének mostani munkaköri kötelessége abban merült ki, hogy ellenőrizze, veszélyesnek minősített vegyi hulladék, - vegyipari termék, kiselejtezett gumiabroncs, vagy használt autóakkumulátor ne kerülhessen a szeméttelepre. A közeli festékgyár kamionsofőrjei néha mégis oda hordták bádogtartályaikat, melyből elviselhetetlen bűze áradt a festékipar melléktermékeinek. Némi csúszópénz ellenében Sípos úr szemet hunyt, és hagyta, hogy a bádoghordók tartalmát szemtanúk távollétében az előre kiásott mély gödrökbe ürítsék, hogy aztán némi szeméttel és földdel temessék el a kihágás nyomait. Így a sofőr is jól járt, mert megspórolhatta a többtíz kilométeres menetutat, a gázolajat pedig a környékbeli parasztoknak adta el fél áron. Látszólag mindenkinek volt haszna az ügyön, a környéken viszont többé a fű sem nőtt. Ez újabb előnyt jelentett Sípos úr számára, ugyanis, feladatkörébe tartozott a szeméttelep környékének gyommentesítése is.
Most azonban, hogy az előírások szigorításával maga mellé segítséget kapott, úgy vélte, veszélybe kertült a kiegészítő jövedelemforrás. No de Sípos urat nem olyan fából faragták, mint akin a törvényes előírások a legcsekélyebb mértékben is kifoghassanak! Amikor az ismert hulladékszállító jármű feltűnt a láthatáron, Vazze Józsit beküldte kerékpárral a városba cigarettáért, vagy italért, hogy ne legyen láb alatt, amíg a titkos hadművelet nyomait el nem tűntetik. Józsi pedig ment készségesen, már csak azért is, mert a parancs, az parancs!
Hamar beleszokott a munkarendbe, de addig is, míg első bérét kézhez vehette, laknia kellett valahol, az albérlet pedig pénzbe kerül! Mivel semmilyen tartalékkal nem rendelkezett, úgy gondolta, főnökétől kér kölcsön annyi pénzt, amennyivel lakásának első havi bérletét kiegyenlítheti, és önmagát szerényen fenntarthatja. Sípos úr egyetlen szóra átadta az összeget, biztosítva kollégáját, hogy semmiféle kamatot nem számít fel érte, örül, ha segíthet.
A dolgok a rendes kerékvágásban haladtak tovább. Fél év múlva Józsi öreg házigazdája feldobta a talpát, az örökös pedig áruba bocsátotta a kicsi, düledező város széli ingatlant. A fiú attól tartott, hogy ha elkél a ház, őt bizonyára az utcára teszik télvíz idején, és akkor új szállás után nézhet! Lakást bérbe venni azonban inkább csak nyáron lehet, amikor a diákság vakáción van, a télire beköltöző munkások pedig kerékpárral haza járnak a közeli falvakba.
- Vazze! – kiáltott fel Józsi – tudom már a megoldást! Én fogom megvásárolni a házat! Igaz, pénzem nincs, de bizonyára van Sípos úrnak, aki egyszer már szívélyesen kiszolgált egy kölcsönnel. - A nagyobb összeget aztán rendszeresen törleszti majd havi részletekben, amíg egy fillérig visszafizeti. Legfeljebb némi kamatot is ad, olyan sokat nem számíthat fel az öreg!
Olyan jókedve támadt ettől az ötlettől, hogy egyszeriben szépnek találta a világot. Másnap elmesélte tervét Sípos úrnak, aki úgy vélte, végleg karmaiba keríti beosztottját a kölcsönnel. Nem kell ezután dolgoznia, a fiú majd mindent megcsinál helyette a kamat fejében. A titkába is bizton beavathatja, hiszen nem áll fenn semmiféle árulás veszélye. Józsi a kölcsön terhe alatt majd szépen befogja a pofáját, és úgy ugrál majd, ahogy ő fütyül.
Kezet csaptak az egyezségre. Sípos úr átadta a pénzt, és aláíratott egy előre lepecsételt okmányt arról, hogy nemfizetés esetén ő rendelkezik a ház tulajdonjogával. Vazze Józsinak ez a megszorítás nem okozott gondot, szemrebbenés nélkül szignálta az orra elé tartott papirost, a továbbiakban pedig hűségesen látta el a ráháruló plusz feladatokat. Tartozását rendszeresen törlesztette. A főnök minden nap részeg volt, mert megengedhette magának, hogy már a délelőtti órákban „betintázzon”, utána pedig másnap reggelig húzhassa a lóbőrt.
Májusban aztán váratlanul behívatták őket a központi irodába, ahol kurtán közölték, hogy mindketten ki vannak rúgva. A környéken lakóknak feltűnt ugyanis a rendszeresen megjelenő festékgyári kocsi elviselhetetlen bűzt árasztó bádoghordóival. Feljelentést tettek a városi környezetvédelmi hatóságnál, a gyanú pedig beigazolódott. Sípos úr kollégáját árulással vádolta, és kijelentette, hogy ha két héten belül nem fizeti vissza a kölcsönadott pénzt az utolsó fillérig, akkor elárverezteti a házát. Mindketten jövedelem nélkül maradtak, de Sípos úrnak volt tartalékja.
Vazze Józsi, egy heti töprengés után úgy döntött, hogy bankkölcsönt vesz fel a házára, tartozását visszafizetendő. Ezáltal időt nyer, és majdcsak talál valahol egy állást, hogy a jövedelméből a banki részleteket törleszthesse. A hitelfelvétel megtörtént, a felvett pénz egy részét azonban azonnal be kellett fizetnie az induló részletbe. Amikor aztán egy nyugodt percében leült számolni, rádöbbent, hogy több mint kétszeresét kell majd visszaadnia a felvett summának. Új munkahelyet viszont sehol sem talált. Zálogházba adta szülei karikagyűrűjét, aprópénzért szabadult meg attól a néhány használható bútordarabtól, és ruhaneműtől, ami még a birtokában volt, csak hogy fenn tudja magát tartani addig, míg újra jövedelemhez jut. Amikor fizetésképtelenné vált, a bank elárverezte a házát, ő pedig a közeli erdőben keresett menedéket azokkal a mosdatlan hajléktalanokkal, akiket ez idáig messzire elkerült és mélyen megvetett.
A tél beálltával Vazze Józsi először kórházba, majd szükségszállóba került. Nyaranta az aluljárókban lehet látni, amint kiüresedett tekintettel maga elé réved, és egy hajdani futballbírót szid, aki nem adta meg kedvenc csapatának a bajnoki feljutáshoz szükséges, amúgy teljesen jogos tizenegyest.

Írta: Szilágyi Ferenc

http://belfoldihirek.com/news_images/1448/hajlektalan1_618_20110415131610_920.jpg
2444
hubart - 2011. szeptember 04. 14:00:35

Kedves Katalin, köszönöm értékelő szavaidat. Szeretettel, FeriSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.