Pataki Katalin: Kőtündér

- Anya, mesélj nekem a Kőtündérről
- Kiről?
- Hát a kőtündérről, akit Patrick Katának hívnak.
- És mit tud ez a Kata?
- Reggelente csillogó gyöngyöket hint a rétre…
- Hol él ez a csodatévő tündéred?
- De anya ezt mindenki tudja, csak te nem tudod?!
- A smaragdzöld szigeten.
- Mit tud még a te Patrick Katókád? mitől olyan mesébe illő tündérleány?
- Ő az egyetlen, aki bárányokat varázsol a dúsan zöldellő legelőkre.

Gyere kis szöszim, ülj ide az ölembe, hajtsd a fejecskéd a vállamra és hallgasd meg én mi mindent tudok a Kőtündérről. Bizony az előbb csak próbára tettelek, hogy megtudjam vajon az én kicsi lányom fülébe is eljutott e a smaragdzöld sziget meséje. Úgy látom itt az ideje, hogy édesanya elmondja a teljes igazságot.
Sok ezer évvel ezelőtt a népek vándorlásuk során mindig új hazát kerestek maguknak. A zord időjárás, a betegségek és az éhség mindig útnak indította a maradék kis csoportot.
Aki északon lakott dél felé indult, akik pedig délen laktak elindultak észak felé, megélhetést találni. Végül is addig bolyongtak össze meg vissza, hogy semmi újat nem találtak a Föld nevű bolygón. Évszázadok során belátták, nincs értelme az örökös vándorlásoknak majdan letelepedtek ott ahol voltak. Az emberek sokasodnak a szárazföld pedig egyre fogy a lábuk alatt. A szerencse nagyon forgandó dolog. Nem sikerült mindenkinek rögtön felvirágoztatni népét. Az emberek vegyesen hordják magukba a jó és rossz tulajdonságokat. Ahol kevesebb volt az élelem, gyötrelmesebb az élet, ott több mese jutott az éhező gyerekeknek. A legszégyenletesebb dolog pedig az, ha nincstelent is kirabolják, és az éjszaka leple alatt ködbe csomagolva el akarják lopni a Hitét.
A hegyek között az erdő mélyén virágzott egy rét. Ezen a réten 12 kőből álló kőgyűrű volt, s a közepén 13. magasan a többi fölé emelkedett. Minden este eljött 12 kislány és leültek a kövek aljába, s valamennyien a középső megalitra figyeltek. Teliholdas, csillagfényes éjszaka volt, s varázslatosan más, mint az elmúlt hűvös esték.
Mind ez olyan régen történt: - amikor még minden csillag, fönn ragyogott az égen.
A 12 kő tövében 12 lázas szemű, kócos hajú, vézna gyermek ült. Ezen a csodálatos estén valamennyien elfelejtetté, hogy éhesek. A kis maszatosak a kör közepén helyet foglaló hatalmas sziklát figyelték, s ugyanazt gondolták…
A 13. kő elkezdett lágyan alakot változtatni, majd egy női fej formálódott ki, amelyen arany ragyogású hullámos hajat simogatott a nyári szellő. A 12 kislány mosolyra húzta színtelen száját s bámulták, miként megy végbe a CSODA.
A durva, szürke kőtömbből két vékony kar tárult szét és ölelésre hívta a gyermekeket. A leánykák oda mentek az ölelő karok közvetlen közelébe. Egymás kezét megfogták, lassú léptekkel elkezdték körbejárni a fejlődésbe lévő Kőtündért. A szellő hangjánál is halkabban, nekifogtak egy dalt dúdolni. A felhangzó daltól és a gyorsuló forgástól az aranyhajú tündér kibontakozott a szürke megalitból. Most már ő is tudott forogni, táncolni, a kislányokkal együtt.
A csillagokkal hintett, ruhája széle amint hozzáért a leánykákhoz, valamennyien egészséges gyermekekké lették.
Ezek a kislányok hamarosan bátor, harcolni tudó 12 kisfiúnak adtak életet.
Szülés után az édesanyák fényekké lettek, hogy fiaikat vezetni tudják.
Széllé lettek, hogy fiaik mindenhová eljussanak.
S kővé lettek, hogy fiaik kemény akarattal küzdjenek meg az ellenséggel.
A varázslatos éjszaka után, a csillagok aláhulltak, bárányokká lettek a réten. A bárányokon
vastag, puha gyapjú fejlődött, a gyapjúból pedig megélhetés a családok számára.

Ez a maroknyi embercsoport, aki majdnem eltűnt örökre az emberiség színes palettájáról, most ismét hallatja hangját.
Tiszta, szép csengésű daluk száll a szélben s a hárfa zenéje kíséri hosszú utján.
Tündérek táncát kopogják, világsikert jelentő deszkákon.
Újra itt vannak közöttünk, ősi Kelta kultúrájukat magukkal hozva!

- Anya ugye elviszel majd engemet is a smaragdzöld szigetre? Én is szeretném látni Patrick Katát. Nagyon szeretnék olyan jó ember lenni, mint azok az emberek ott a szigeten.
- Igen kicsim hamarosan fölülünk a repülőre és elrepülünk azokhoz a jóságos nénikhez és bácsikhoz. Addig is, amíg nem csomagolunk, bújj az ágyikódba és aludd ki magad.

Jó éjszakát kis Szöszi.

Írta: Pataki Katalin
2319
Pataki Glica - 2011. szeptember 11. 11:26:33

Veronika- Köszönöm, hogy nálam is jártál. Szerintem mesét írni nagyon nehéz!!!
A gyerekek szigorú kritikusok...a munkatársnőim gyermekeinek elnyerte tetszését. (már 8 éve íródott!)
Szeretettel:Glica

2319
Pataki Glica - 2011. szeptember 11. 11:21:49

Szia Ida! Remélem, szépet álmodtál? Örülök, hogy ez a "mese" is tetszik.
Szeretettel:Glica

2678
Emperor - 2011. szeptember 07. 16:44:32

Kedves Katalin!
Csodálatosan szép... kis történelem, kis mese, nagyon jól megírva. Nagyon tetszett
Lefekvés előtt újra olvasom, talán szépet fogok álmodni...
Szeretettel gratulálok
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.