Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Edwin Chat: A Betétkönyv. 11. rész:

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET!

11.

- Andrááás! Ne tedd!- Éva lépett be két egyenruhás rendőrrel, és a rendőrkapitánnyal, aki civilben volt.
- Éva! Te áruló! Becsaptál!- vádolta András, és leengedte a bárdot.
- Te talán nem csaptál be engem?- vágott vissza a lány.
- Nyugalom András - mondta a rendőrkapitány. - Már félórája itt hallgatóztunk az ajtó előtt. A menyasszonya mindent elmesélt. Az édesanyja semmit nem fog tőlünk megtudni, erre szavamat adom - majd odafordult az asztalon fekvő Janóhoz.
- Hát öregem, rossz hírem van. Vannak tanúk, amint látja öt is. Garantálom, hogy akasztófán végzi.
András odament Évához.
- Becsaptalak, eljátszottam a bizalmadat. Ha egy életre megutáltál, nem szólhatok egy szót sem.
- Én is becsaptalak - mondta a lány.
- Akkor most mi lesz?- kérdezte András.
- Mi legyen?- kérdezett vissza Éva. Pár másodperc után egyszerre szólaltak meg – Szeretlek! Enyhe, fájdalmakkal teli apró mosoly jelent meg arcukon, és átölelték egymást. Az ölelés után Éva a bárdra mutatott.
- Megtetted volna?
- Nem, nincs az, az Isten - válaszolt a fiú. A rendőrkapitány lépett oda hozzájuk.
- András, a járőr kocsi most hazaviszi magukat. Pihenjenek, de délelőtt tíz órára jöjjenek be a rendőrségre. Magukat is ki kell hallgatni, és felvenni a jegyzőkönyvet. Az öreget most őrizetbe vesszük, és bevisszük a fogdára.
- Nekem reggel dolgozni kell menni - mondta Éva.
- Ne féljen kisasszony, a rendőrség igazolni fogja a napját - válaszolt a kapitány.
András, és Éva az egyik rendőr kíséretében elindultak a kocsihoz. A kapitány utánuk szólt:
- András, egy pillanat!- a fiatalok megálltak, és megfordultak.
- Törvénybe ütközik, amit tett, de kollégáimmal hajlandóak vagyunk szemet hunyni. Állítom, hogy az évszázad bűncselekményét leplezte le. Gratulálok!
András csak egy fáradt mosolyt tudott arcára erőltetni. Örült, hogy vége van ennek a rémálomnak.

A rendőrségen reggel hatkor volt váltás. A két rendőr, akik éjjel a temetőben jártak, hazamentek. Két kopasz rendőr váltotta őket, akik nemrég szabadultak a rendőrtiszti főiskoláról.
Éva és András délelőtt fél tízkor lépett be a rendőrségre. Úgy gondolták, inkább várnak fél órát, minthogy késsenek egy percet is.
Egy folyosón keresztül, melyről balra-jobbra irodák voltak, eljutottak egy nagy, hallszerű helyiségbe. Innen nyílt a szoba, ahol a kihallgatások szoktak történni. A terem aljzatán parketta volt, az egyik sarokban nagy fikusz. A helyiség közepe táján egy sor műanyag szék, ide leültek.
Háromnegyed tíz körül nyílt a kihallgató szoba ajtaja. Janó lépett ki megbilincselve, törött kezére nem voltak tekintettel, balján, jobbján a két kopasz rendőr kíséretében. András felállt.
- Drágám ne!- mondta Éva, és megfogta a fiú kezét.
- Nyugi szívem, nem lesz semmi baj - mondta András, és odament Janóhoz.
Gyűlölettel nézett a szemébe. Janó félt, de próbálta nem kimutatni.
- Bánod már, hogy nem öltél meg?- kérdezte a fiútól.
- Már bánom, hogy nem kínoztalak halálra - felelte András. Janó szája szemtelen mosolyra húzódott. Andrásnak egy pillanat alatt elborult az agya. Felébredt bizarr, vérszívó szenvedélye. Villámgyorsan elkapta az öreget, és mire a két rendőr észbekapott, addigra elharapta Janó nyakán, az ujjnyi vastagon kidülledő ütőeret. Az öreg rongybabaként csuklott össze. A két kopasz rendőr úgy megijedt, hogy elkezdtek menekülni. Aztán az egyik váratlanul megfordult, és lőtt. Társa elrohant. András hanyatt esett a szoba parkettáján. A lövés átlyukasztotta tüdejét. Hatalmas légszomja lett, fuldokolva kapkodta a levegőt. Belül forróság árasztotta el szervezetét. A lövésre a rendőrkapitány is kirohant, és az épületben élő, mozgó személy mind összesereglett.
- Andrááás!- üvöltötte Éva, és odarohant vőlegényéhez. Janó két perc alatt elvérzett, de vele senki nem foglalkozott. Éva sírógörcs közepette leült András mellé, és ölébe vette a fiú fejét. Letörölte a vért András szájáról, és megcsókolta.
- Tarts ki drágám, mindjárt itt az orvos - mondta Éva. A fiú arca merő verejték volt, lihegve vette a levegőt, tüdeje sípolt. Iszonyú fájdalma volt, jól tudta, hogy csak percei vannak hátra. Éva sírt, simogatta, törölgette vőlegénye arcát.
- Semmi esély szívem- nyögte a fiú. - Pár perc, és vége.
- Ne mondj ilyet. Meggyógyulsz - mondta Éva, aki alig látott a könnyeitől. - Hívjanak már orvost!- üvöltötte.
- Drágám, ígérd meg, hogy keresel másik társat.
- Nem!- tiltakozott Éva.
- Nem gyászolhatsz egy életen át - sóhajtotta András. Már a beszéd is nehezére esett. Évára óriási sírógörcs tört.
- Terhes vagyok szívem - mondta a lány. András mosolyra erőltette száját. Szemeiből könny kezdett folyni, de nem a fájdalomtól, hanem a sajnálattól.
- És mi lesz a neve?- kérdezte.
- Ami neked. Marton András lesz a neve - mondta sírva Éva.
- Ha pedig lány lesz, legyen Marton Éva - kérte András.
- Drágám, ígérem, hogy így lesz - mondta a lány, és törölgette a fiú arcát, puszilgatta száraz, forró ajkait.
- Köszönöm szépen - nyögte ki nagy nehezen András.
- Szeretlek édes - zokogta Éva.
- Én is szeretlek szívem - válaszolt a fiú. Ezek voltak András utolsó szavai. Szíve megállt, már nem sípolt a tüdeje. Éva ráborult halott vőlegényére, és keservesen sírt. A kapitány és a rendőrök némán álltak. Éva felnézett rájuk. Levette kabátját, és András feje alá tette. Felállt, és haragosan a kapitány szemébe nézett.
- Gyilkosok!- mondta, és hatalmas pofont adott a rendőrkapitánynak.

Folyt.köv.

48
Edwin Chat - 2008. december 19. 17:41:30

szia Zsuzsanna.
Már csak egy rész van hátra, hétfőn olvashatod. Már ha fel teszik időben.

230
Torma Zsuzsanna - 2008. december 15. 15:37:48

Kedves Edwin!
Ez rettenet, ez borzalom!

Tudsz egyáltalán olyat irni, aminek nincs rossz vége???

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.