Tara Scott: Láthatás

Kozák Csaba építésvezetőként dolgozott egy útépítő nagyvállalatnál. A negyvenes évei elején járt, háta mögött egy válással, és egy a házasságból született ötéves kislánnyal, Pannával. A házat, melyet nagyrészt a két kezével épített a válás után otthagyva, egy bőröndöt betéve az autójába kezdett új életet. Egy régi kis házat bérelt a város szélén, hogy a lányához, akit mindennél jobban imádott közel maradjon. Később lehetősége nyílt a házat megvásárolni, amit úgy rendezett be, hogy Pannának legyen egy szobája, és a kertben játékai. A váláskor megegyeztek a láthatásban, nem volt semmi probléma a volt felesége Piri, és közötte emiatt. Ha beteg volt a kislány, pótlólag láthatta a megegyezett időn kívül is így békés maradt a kapcsolat. Két év múlva Csaba vidéki munkákra kényszerült, ami azt jelentette, hogy a vállalat, lakást bérelt számára a messzi városban. Péntek délután a munka végeztével sietett hazafelé. Eleinte nyugtalanította a távolság Panna és közte. Aggasztotta, hogy ha bármi érné a gyereket, ő nem lehet mellette. Aztán egy távoli nagyvárosban ahol éppen dolgozott, megismerkedett egy elvált asszonnyal, Edinával. Három gyermeket nevelt egyedül, s bár nem lehetett könnyű az élete mégis tele volt vidámsággal. Nem csak örök mosolyával, kedvességével is szeretetreméltó volt a környezetében. Gyermekei szintén vidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ugyanakkor jól neveltek, udvariasak is. Edina örömére hamar jó kapcsolatot alakítottak ki a férfival, szívesen töltötték vele az idejüket. Egy hétvégén Csaba elvitte a bérelt lakásba Pannát, és bemutatta a gyerekeknek és Edinának. Együtt töltötték a szombatot, vasárnap Edináéknál ebédeltek és remekül érezték magukat mindannyian. Aztán vasárnap este miután Panna hazaért, vidáman mesélte anyjának a hétvége eseményeit. Attól kezdve, megváltoztak a dolgok. Piri egyre többször talált kifogást, amivel meghiúsította a láthatást, s bár később bepótolhatta Csaba, képtelenség volt bármiféle programot előre tervezni. Bár bosszantotta a dolog, sejtette a változás hátterét, így nem kérte számon Pirit, nem akarta elmérgesíteni a helyzetet, nehogy a gyerek igya meg a levét. Az őszi szünet előtt megegyeztek Edinával, hogy azon a héten magával viszi a kislányt. A bérelt lakásban lakhatnak s bár őneki dolgoznia kell, addig Panna az asszonynál játszik a gyerekekkel. Péntek délutántól azonban szabadok lesznek, s övék a világ. Ellátogatnak a város közkedvelt wellness fürdőjébe, másnap felmennek a hegyekbe, vasárnap délelőtt pedig a helyi vadasparkban töltik az időt. Ebéd után pedig hazaviszi a lányát Pirihez. Mindenki örömmel várta a hétvégét, Csaba kollégája a héten besegített, így a férfi napközben is a családdal tölthette az ideje egy részét. Este moziba mentek, a langyos őszben bejárták a várost, miközben a gyerekek folyton a hétvégi programokról csevegtek. Megbeszélték, hogy visznek répát és gyümölcsöt az állatoknak, a lányok pedig azt tervezgették, mit vesznek fel.
Pénteken miután megreggeliztek, Csaba és Panna Úton volt Edina háza felé, amikor megcsörrent a férfi mobilja. „Piri” olvasta a kijelzőn. A gyomra görcsbe rándult. Felvette, de csak annyit mondott a nőnek, hogy pár perc múlva visszahívja. Sejtette miért keresi az asszony, és nem akarta a gyerek előtt megvitatni. Mikor Panna mögött becsukódott a kapu, elővette a telefont. Jól gondolta. A volt neje közölte vele, hogy délután négy órára kapott a fogászaton időpontot a gyereknek, így addigra haza kell érnie. Sőt! A következő pénteken szintén négy órára várják a kislányt. Hiába mondta a férfi, hogy a hétvégére programot szervezett a gyereknek, és bizonyára nem fog örülni a változásnak, az asszony csak annyit mondott, hogy sajnálja. Csaba felhívta Edinát, és elmondta neki a beszélgetését Pirivel, megkérte, hogy ne mondja még el a gyerekeknek. Körülnézett a munkaterületen, egyeztetett a kollégájával s miután elmondta mi történt, az átvállalta a nap többi részét. Így pár perc múlva belépett Edináék kapuján. Panna sírva borult a nyakába, miközben azt hajtogatta, hogy nem akar hazamenni. S ő, a nagy, erős apu nem tudta megvédeni őt. Tehetetlenül próbálta magyarázni, hogy nem tehet semmit, de belül rettentő dühös volt. A gyerekek is csalódottan, lehajtott fejjel mentek ki a szobából. Kis idő múlva letörölve könnyeit a kislány is a többiek után ment.
- Miattam csinálja ugye? – kérdezte szemét bánatosan a férfire függesztve Edina.
- Valószínűleg igen – ölelte magához Csaba – de ne törődj vele! Előbb-utóbb megunja.
- Lehet. De addig hányszor fogja még megríkatni Pannát? Nem gondol bele, hogy a gyerekkel tol ki a legjobban? Már annyira beleélte magát. Sajnálom szegényt. – bontakozott ki az ölelésből.
- Mindegyiket sajnálom. Megpróbálok vele beszélni. Most csak ennyit tudok ígérni.
Az úton hazafelé Panna, míg máskor végig csacsog, most hallgatott.
Az apja szíve majd megszakadt, mikor egyszer-egyszer a szomorú arcocskára nézett.
Mikor a kislány az ajtón becsöngetett, az anyja helyett a nagyanyja nyitott ajtót. Valamit magyarázott arról, hogy az asszonynak el kellett ugrania valahová, de Csaba egy ajtó csukódását hallotta a házban.
- Na persze! – csak ennyit mondott, és miután elköszönt a kislánytól visszaült az autójába.

Írta: Tara Scott
1346
Tara Scott - 2011. november 28. 21:25:21

Kedves Gabi, Olivabogyo, Mónika!
Bocsássatok meg, hogy csak most tudok válaszolni! A Férjem csak hétvégén van itthon, így az egy nagy rohanás, nem tudok feljönni. Először is szeretném megköszönni, hogy időt szántatok írásomra. Nagyon egyformán gondoljuk, hogy ezekben az esetekben a gyerekek lelke károsodik, s reális a veszély, amit felsoroltatok.
Kedves Olivabogyo! Kérlek bízz jobban Magadban! Azért írom ezt, mert ha valaki, hát én sosem akartam írni. 48 voltam, amikor az első könyvemet megírtam, a HM kiadásában kb. márciusban jelenik meg 2 háborús-repülős könyvem, de kifejezetten dühből kezdtem neki. Olyan erős volt a késztetés, mintha valaki napokig hátulról verte volna a fejem. 5 könyvem van, és több mint 40 novellám. Ha írni kezdtél, hidd el annak oka van.
Szeretettel ölellek Benneteket: Tara

1984
Gabriella 36 - 2011. november 23. 18:19:19

Kedves Tara!

Igen, "tömegtörténet". Azt nem tudják/hiszik az ilyen szülők, hogy a gyerek legtöbbször /tudat alatt/ revansot vesz a "bántott" szülő miatt/itt az apa/, és csodálkoznak ha kamaszkorában renitens lesz, vagy azokat a "hibákat" követi el, mint az említett szülő! Ilyenkor mondják, hogy olyan vagy mint apád.
Nekem tetszett tárgyilagosságod.

Szeretettel olvastalak, gratulálok,

Gabi

1346
Tara Scott - 2011. november 23. 15:47:45

Kedves Veronika!
Ilyenkor lobogtatják a legjobban a szülők a zászlót, miszerint a gyermeknek ők jót akarnak. Végtelenül sajnálom, hogy közvetlenül érintett Vagy ilyen dologban. Én arra ösztönözném a lányaimat, hogy a gyermek valós érdekét vegyék számba! A gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, nem csak a gyerektartásra. Mert sajnos azért viszont harcolnak a tisztelt anyukák, és nagyszülők.
Köszönöm, hogy időt szántál rám.
Szeretettel: Tara

1346
Tara Scott - 2011. november 23. 15:40:50

Kedves Edwin!
Ahogy írtad is, az ilyen történetekben ritkán van extra. Színezni sem kell, mert bárkit beleképzelhetsz bárhol. Sajnos tömegtörténet. Éppen ez a baj vele.
Üdv: Tara

1346
Tara Scott - 2011. november 23. 15:39:00

Kedves Ida!
A legszomorúbb, amikor még a nagymama is részt vesz ebben a háborúban ahelyett, hogy elmagyarázná a lányának, hogy hosszú távon így elveszítheti a gyerek szeretetét, bizalmát. Legalább a nagyszülők gondolkodhatnának ilyenkor. Csak tapasztaltabbak. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara

48
Edwin Chat - 2011. november 22. 23:01:47

Kedves Tara!

Egyszerű, mindennapos történet, semmi extra. Én hiányolom a leírást, pl néhány mondatban bemutatni a helyszínt, esetleg az időjárást, a szereplők külsejét, tulajdonságait, hogy az olvasó ha minimálisan is, de el tudja képzelni a történetet. Biztos vagyok benne, hogy jobbat is tudsz írni.

Üdv: Edwin.

2678
Emperor - 2011. november 22. 21:43:51

Kedves Tara!
Te viszont szomorú történetet hoztál. Sajnos a szülők válásának mindig a gyermek az áldozata. Kevés az olyan "jó" válás, ahol a gyermek érdekeit előtérbe helyezik.
Ilyenek vagyunk mi emberek, önzők, irigyek, bosszúállók...
Tetszett az írásod. Jó lenne ha sok elvált szülő olvasná és legalább elgondolkodna rajta.
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.