Dudás Krisztina: Az erdő szeretete

Ahol szeretet van, békesség, kacagás, vidámság, a természet lágy öle.
A gyengédség, ahol barátokra lelsz és boldogan éled az életed ekképpen: a puha, selymes fűszőnyeg, mely lábadat csiklandozza, és vonz be az erdőbe, ahol az állatok játszadozva ugrálnak örömükben, a fülemüle vígan játssza gyönyörű, csendülő énekét, a pacsirtát, és fecskét látni, ahogy fészket rak, és bogyót gyűjt. A szeretet forrósága vonz ebbe az élő, nevetgélő, barátságos környezetbe. A pillangók csiklandozzák a füledet és vígan járják gyors, pihegő, gyengéd, táncukat. Az állatok fogócskáznak melletted, és az erdő zaja megszakíthatatlan. Az apró nyulacskák kedvesek, puha, meleg, selymes bundájuk megmelegít, és takaróként bújik hozzád. Az őzek versenyt futnak veled, és lassan, szökkenve meg-megállnak, és elvezetnek otthonukba, majd meghívnak "vendégségbe."
Én hiszek abban, hogy állatok beszélnek, és megértik egymást, mert van lelkük, és attól még hogy úgy tűnik, hogy nem beszélnek - nem az a lényeg,- hanem az, hogy megértik hogy mi van benned legbelül, és ezt nem lehet megváltoztatni.
Mert ha hiszel ebben, akkor a természet nagyon jó barátod lesz, s óv, véd minden veszélytől, bajtól. Ezért jók a barátok, mert megértők, kedvesek, s jókat lehet szórakozni velük. Persze, ha be is tanítod őket egyéb dolgokra. Ilyenek az erdei állatok, az őzek, nyulak, az énekesmadarak, a pillangók, és a többiek. Még a puha mohában is haszon van, mert az apró szálacskáknak jó illatuk van, kellemesek, hűvösek; a fejed alól is megbékélnek.
Az egész erdőben árad és ömlik ez a puha, meleg szeretet, amelyik úgy, mint egy mágnes vonz téged magába. A zöld fűszőnyegben meghemperegni csudajó. Beszélgetni, barátkozni az illatot adó virágokkal, a hatalmas magas üde zöld fákra felmászni, messziről kémlelni onnan a tájat, és mókusodút felfedezni. A madárfészekben lévő kis madárfiókák oly aranyosak, és olyan jó látni, hogy az anyamadár hogyan melengeti pihéivel a tojásokat, s hogy tanítja a madárkákat repülni. A zöld levelekkel táncot járni, ahogy fújja őket a szél, szívemben bár én is tudnék, szeretnék táncot járni velük a hűvös, langyos szélben. A méhek ágról-ágra szállva porozzák a virágokra a virágport, és a méhkaptárban lévő édes méz csak gyűlik-gyűlik, hogy majdnem kicsordul, amíg a finom illat az egész erdőt át nem járja. A magas hegyekben oly tiszta minden és olyan friss levegő, hogy a kedves, éles szemű sasok nagyon megszerették ezt a jó zegzugos hűvös-nedves sziklát, amely nem is olyan magas. Jókat lehet benne bújócskázni.
A katicabogarak olyan picik, és aranyosak, ráadásul hasznosak is. A vaddisznó nem valami szép állat, de a kölykeiben az tetszik, hogy szép csíkjaik vannak. Jó látni, ahogy dagonyáznak. A fák meg árnyékot adnak, jó behúzódni a tűző nap elől a hűvösükbe. Én nagyon szeretek itt élni, mert szeretet és baráti nyugalom vesz körül. Az erdő hírnöke a patak, mert minden bajról, és veszélyről értesít. Ha nincs veszély, hallom, hogy a kis halacskák szelíden csapkodnak a farkukkal, akkor nincs nagy csobogás, csak picike csobbanás.
De hirtelen valaki megszakította ezt a csöndet, s békét, majd káoszt, hangzavart ültetett helyébe. Hiába hitték az állatok, hogy ez a békesség megszakíthatatlan, valaki elvágta ezt a csöndet, így a patak veszélyt észlelve úgy csobogott, mintha tornádó csapott volna le rá.
- Segítség! - kiáltott a kis sün - Jönnek a vadászok! - rikoltott, ahogy csak a kis torkán kifért. Az erdő lakói alig kaptak levegőt a nagy futástól. - Mindenki a rejtekhelyére!- brummogta a medve. Mikor már majdnem mindenki elbújt oda, ahol nem látták meg, csak én maradtam egyedül; aki nem tudott elbújni, így amikor éppen kiszemelt engem az az illető, futottam volna, de már késő volt. Éppen akkor csíptek nyakon, és így szóltak hozzám:
- Mostantól minálunk laksz, és minket szolgálsz, nem ebben az undorító, primitív, buta légkörben! - azzal megfogtak, és durván elcibáltak az otthonukba. El sem köszönhettem a barátaimtól. Az volt hazámban mindent hallottak, amit ott mondtak nekem, az állatok nagyon szomorúak voltak, hogy kedvenc kis pajtásuktól elváltak.
Az elrabolóimat ott aztán szolgáltam egy fél évig, de nem bírtam tovább tétlenül sem a hazám a várakozást, elküldték kiszabadításomra az arany postagalambot, de nem tudtam kiszabadulni. Aztán az "ősi tavi szelet", akkor sem tudtam, az erdő szellemét is küldték, de nem tudta senki a börtönöm ablakáról a rácsot levenni. Sehogy sem tudtam elválni tőlük, és olyan kegyetlenül bántak velem, hogy vertek szinte mindenért, ahogy csak tudtak. Egyszer csak arra gondoltak, hogy eladnak az utcán jó pénzért.
- Ezen az aranygyereken sok pénzt nyerhetünk! - mondták. El is adtak jó pénzért egy szép, kedves lánynak, aki nem vert, nem ütött, hanem kedvesen bánt velem. Az erdő lógatta az orrát minden lakója sírt, majd ezt remélték:
- Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy visszajöjjön, már csak az Isten segít tán rajtunk! - mondták. Én is szomorú vagyok, akárcsak az állatok. Aztán (elérkezett az idő) rögtön elpanaszoltam a fiatal, kedves lánynak, hogy mit tettek velem, és hogy mióta vár a hazám. Az elején nem hitt nekem, nem akart elengedni, mert féltett, hogy bajom esik:- És, ha egy farkas rám támad?! Reggelre aztán megújult a szíve. Elkísért az erdőbe ahol mindenki meglátott, majd ujjongva friss fűvel, és üde fákkal vártak mindannyian. Amibe nagyon sok tudjátok mi fért. Elköszöntem a lánytól, és mindent megköszöntem neki. Ezek a rabló vadászok meg annyit veszekedtek a sok pénzen, amit a kedves Beáta adott értem, hogy szinte megbolondultak.
Aki nem hiszi, nyugodtan járjon utána, mert ezek a vadász emberek szerintem annyira kapzsik, mohón bolondok voltak, hogy meg is szelídültek, - de az erdőre is gondoljatok!

Írta: Dudás Krisztina
42
vorrieboszi - 2013. április 26. 11:58:33

Kedves Zsuzsanna!

Igaz, igaz bár egyre több sajnos az orvvadászat...
Köszi, hogy benéztél, és megleptél kedves hozzászólásoddal!

Minden jót kívánokSmile
Krisztina

230
Torma Zsuzsanna - 2012. január 08. 12:07:07

Kedves Krisztina!

Szép kis erdei történetedet, ami inkább egy kedves mese, örömmel olvastam.
Gondolom, vannak azért a vadászok között nem rabló szándékkal megjelenők is, és nem feltétlenül azért mennek az erdőbe, hogy minden vadat lelőjenek. Legalábbis, remélem.

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.