Torma Zsuzsanna: A haldokló fenyőfa monológja

A haldokló fenyőfa monológja

Kikeltem
sokad magammal
tápláló földből,
kis csírából magonc lettem,
majd sokad magammal
kiástak onnan és beiskoláztak,
mint gyermekeket.
s mikor már egy-két ágat is növesztettem,
újra kiástak a földből és szorosan egymás mellé
kötözve, hosszú útra indultunk,
vittek, még nem tudtam hova.
kezdett fogyni a levegő körülöttünk,
és szomjúság is gyötört,
amikor szétszedtek és szétültettek minket.
csak messziről szemlélhettük egymást,
amíg gondos kezek ismét a talajba juttatták száradó gyökereink,
és vízzel csillapították szomjunk.
több év is eltelt, mire karácsonyfának valók lettünk,
és akkor éles fejszével
sorra kivágtak bennünket, s megint egymás mellett
feküdtünk, amíg el nem vittek mindegyikőnket.
nem tudom, a többiek hova kerültek, csak annyit tudok, hogy
először egy szép szobába kerültem, ahol feldíszítettek és örvendeztek, énekeltek,
ágaim alatt csomagok sorakoztak, melyeket az ott lévők sorban kibontottak
és ezután még jobban örvendeztek, torkukat gyakran öblögették, csak én kezdtem el száradozni néhány nap után, de ekkor
megszabadítottak terheimtől, ismét szabad lettem.
most itt fekszem egy szemeteskuka mellé dobva,de azért örülök, mert nem vagyok egyedül,
egy másik fenyő is fekszik mellettem, ő egy kicsit
szárazabb már, mint én, és neki már hullanak is a tűlevelei.
nem tudom, a többiek
hol lehetnek, de olyan jó lenne ismét magoncnak lenni és iskolába járni
és örömmel növekedni, és olyan magasra nőni, hogy már ne is akarjanak kivágni,
mert olyan boldog
tudnék lenni
még akkor is,
ha csak egy
árva gerlemadár
turbékolna
ágaim között

2009. január 06.

686
T Pandur Judit - 2009. október 06. 23:32:41

Kedves Zsuzsa!
Nem, egyáltalán nem találtam banálisnak az alkotásodat! Szerintem ez nagyon jó lett, nem azok az általános dolgok vannak benne, ami az embernek eszébe jut a karácsonyról, máshogy írsz róla.
Miközben olvastam éreztem egy kis szomorúságot, és a tűlevél illatát.
Judit

242
RRCs - 2009. január 21. 11:41:43

Csatlakozom Leo véleményéhez. Szerintem is kicsit banális a megfogalmazás, bár a tipográfia kiváló.
Szeretettel: Csaba

298
keni - 2009. január 07. 18:17:51

Kedves Zsuzsanna !

Te most számomra egy többszörös meglepetéssel szolgáltál, úgy alakilag, mint tartalmilag és főleg f o r m a i l a g. . .
Először is egy gyönyörő k é p v e r s e t = fenyőfát ábrázoló alakzatba -szerkesztettél- sorokból, szavakból, betőkből - rajzoltál elénk.
Ilyet Apolliainer: A megsebzett galamb, vagy - A szökőkút, - c.
vagy: Nagy László: Önarckép, és a Tűz - verseikben - láthatunk...

Verses prózában Te magad, megszemélyesítetted a mondanivalót, egy fenyő szemszögéből és gondolataiból.
Fájdalmassá tetted gyerekkorát, felnövekedését - társtalanságában létét, majd kivágását, melegét egy ünnepi szobában, díszét és kezdő haldoklását, ékeitől való megfosztását és végül a szemétközé kerülését bát ott sem maradt egyedül, lombját vesztve és az enyészetre hagyva - veszendőbe.

Valahol már írtam hozzászólást ezekről az igy tetmesztett fenyőkről, amiket e célra szánnak, de mindig pótolják kivágott üres helyüket - új teleítéssel.
Megható volt számomra ez a csodás együttes - látvány és tartalom, forma és mondanivaló, és a 'beszélő fa', ki elmondta - kis élete történetét.
Ez számodra, csak felülmúlhatatlan lehet !
Szerető Tisztelettel Gratulálok Neked.
keni
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.