Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: Ne higgy a révésznek!

- Hová viszel?
- A pusztulásba!
- Te a halál vagy?
- Nem, én a révész, ki átsegít a megsemmisülésbe.
- Te is ember voltál és meghaltál valamikor?
- Nem, én az emberek képzeletének szülötte vagyok, és nincs se életem se halálom.
- Akkor miért látlak, miért látom, hogy evezel? Miért látom a csónakot? Meghaltam már?
- Nem haltál meg, de most haldokolsz. Ez a képzeleted utolsó játéka.
- Ha átviszel a folyón, halottá válok?
- Igen.
- Ott a holtak országa vár rám?
- Nem. Nincs holtak országa.
- A vallások szerint van. Van menny a jóknak, és van pokol a bűnösöknek.
- Csak a vallások szerint van. Az igazság az, hogy nincs semmi, csak az emberek ezt nem bírják elképzelni, és félnek a haláltól. Az élet öröm, igaz nem mindig, de akkor is imádtok élni ti emberek. Azt szeretnétek, hogy a halállal ne legyen vége az örömötöknek, sőt arra vágytok, hogy mindazt megkapjátok, ami nem volt meg az életben, de az igazság sokkal egyszerűbb.
- Igen? És mi az igazság? Most olyan békésnek és boldognak érzem magam.
- Ez természetes, mert megszabadultál a tested kínjaitól, az agyad már nem érzékeli a fájdalmat, pusztulóban van.
- Akkor miért látlak? Mert az életben ezt rögzítetted az agyadba, és mivel még részben működik, ezt adja neked ajándékba. Az utolsó képzelet játékát.
- Mi történik, ha mindennek vége?
- Egy nagy fehérséget látsz, és ezzel vége mindennek. Nem létezel, nem látsz, nem érzékelsz. Szétszóratsz!
- Mi az, hogy szétszóratsz, és mi lesz a lelkemmel?
- Visszakerülsz az anyaföldbe, ahonnan az életed nyerted. Minden sejted, átalakul és táplálja az új életet. A lelked ott marad a földön, a gyermekeid és a többi ember emlékezetében. Ha sok hasznosat tettél, akkor még sokáig él az emberek emlékezetében a léted. Van, akié több ezer évig.
- Nem ezt reméltem, azt hittem, vagy pontosabban, azt akartam hinni, hogy valamilyen formában létezek tovább a halál után. Például, mint egy testetlen lélek, aki egyszer , majd egy új testet kap, és újra kezdheti a földi életét. Most nagyon elkeseredtem.
- Ne félj, ez az érzés is elmúlik hamarosan, a többivel együtt. Azért ne gondold, hogy nem létezel tovább, csak nem úgy, ahogy emberi agyaddal elképzelni tudtad.
- Nem láthatom többé a szeretteimet? Azt hittem, hogy találkozni fogok a rég halott szüleimmel odaát.
- Már találkoztál az életedben, csak nem tudsz róla, ott élnek az unokáid testében, lelkében. A szeretteidet nem láthatod többé, hiszen a látásod is elveszted.
- Már látom a fényt! Olyan boldognak érzem magam!
- Mindjárt megszabadulsz minden földi dologtól, tőlem is.
- Nem hiszek neked révész! Az nem lehet, hogy semmivé leszek! Az nem lehet…

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2012. április 03. 21:41:48

Igen Ida, a titok örök titok marad, de ahogy olvastad, szerintem úgy van, de reménykedek. Mindannyian megtudjuk...egyszer.
Szeretettel Ibolya

2678
Emperor - 2012. április 03. 21:09:58

Kedves ibolya!

Érdekes volt ez a kis misztikus párbeszéd.
Vajon mi van a halál után? Sokan sokféleképpen gondoljuk, képzeljük, de még nem jött vissza senki, hogy elmondja nekünk.
Élvezettel olvastalak.
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.