Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sz. Sipos Magdolna: Emlékezetes utazás

Egy országos mezőgazdasági intézet vidéki állomásának főnöke felbontotta a napi postát, és behívta az adminisztrátort.
- Matild! Május 8-án egy munkaügyi értekezletre kell menned, az új törvényi változások lesz a téma.
- Jaj, Főnök, úgy nincs kedvem menni!
- Tudom. Ti „öreglányok” legszívesebben ki sem mozdulnátok otthonról – viccelődött a férfi – de aztán ne kelljen, minden nap telefonon kérdezgetni a központban a munkaügyist, mert nem mentél el!
- Tudod nagyon jól, hogy elmegyek, csak hát könnyebb, ha kimondom az igazságot.

Az odafelé út kellemes volt, a buszon nem utaztak sokan. Matild kényelmesen elhelyezkedve nézhette a tájat. Mindig félt valahová utazni, de mikor már elindult, élvezte azt. Kíváncsian pásztázta szemével a földeket, melyik faluban mit vetettek.
A veteményesen látszott az aszály, ami az ő falujában is sok gondot okozott. Érdeklődéssel figyelte a házakat, a munkába vagy boltba siető embereket.
Az idő gyorsan elszaladt, észre sem vette, és máris Szegedre ért, az értekezlet helyére. Megnézte, mikor indul visszafelé a busz, nehogy lekésse az utolsó járatot, nem szeretett volna ott maradni egy idegen városban egyedül.
Az értekezlet kezdése előtt az ismerősök üdvözölték egymást, beszélgettek, kicserélték szakmai tapasztalataikat. Az előadás alatt figyelmesen hallgatták az előadó részletes, példákkal is alátámasztott magyarázatait. Délben rövid szünetet tartottak, majd három óráig ismét folytatódott a fejtágítás. A végén megállapították, érdemes volt eljönni, sok kérdés tisztázódott.

Matildnak fél ötkor volt csak legközelebbi időpontban hazafelé járata. Gondolta sétálva teszi meg az utat a buszállomásig, a szép időben. Útközben betért egy-két boltba, fiának vásárolni pólókat, inget, és egyéb apróságokat. Oly mértékben belefeledkezett a kirakatok nézésébe, és az andalgásba, hogy mire a buszmegállóba ért, már benn állt a busz.
Gyorsan beállt a felszállók közé, és elővette pénztárcáját, ne az utolsó pillanatban kelljen a táska aljáról előkotorni. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy fiatalember lökdösődni kezdett, és gyors mozdulattal kikapta kezéből a pénztárcát, amit már dobott egy másik, pár méterrel arrébb álló srácnak, aki úgy elillant, mintha nem is létezett volna. A lökdösődő fiatalember is pillanatok alatt meglépett a döbbent utasok közül, akik azt sem tudták hirtelen mi történt. Kétségbe esetten tanakodtak, mit lehet ilyenkor csinálni? A tolvajok messze jártak, és Matild pénz nélkül hogyan utazzon haza?
Egy fiatal nő felajánlotta segítségét, megkeresték az információt, ahol elmesélték az esetet. Az irodában jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, s felírták Matild személyes adatait is. Ezután megelőlegezték a kétségbe esett nőnek a hazafelé tartó buszra a jegy árát. A rendőrséget csak a teljesség kedvéért értesítették. Nem remélték, hogy kézre kerítik a tetteseket. Sajnos máskor is történt már hasonló eset, s hamarosan eredmény nélkül zárták le az ügyet.

Matild hazafelé nagyon szomorúan utazott és nem tudott megnyugodni. Gondolatai minduntalan a pillanat alatt lezajlott lopás körül jártak. Még szerencse, hogy volt ideje vásárolni, így szinte csak annyi pénz lapult a pénztárcában, ami a buszköltségre kellett. Annak is „örült”, hogy egyszerű, régimódi pénztárcájában nem tárolt semmilyen más értéket, iratot, az igazolványait egy külön kis irattárcában hordozta magával. Milyen jó, hogy nem hallgatott fiára, hogy az új pénztárcáját vigye magával, akkor még az igazolványokat is ellopta volna az a bitang fiatalember!

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2018. szeptember 26. 16:00:20

Kedves Rita!

Sajnos nagyon gyakran előfordul ilyen, hogy ellopják a pénztárcát. Az a jobbik eset, ha csak némi pénz van benne, és az iratai másik helyen vannak. Nem lehet elég éber az ember, mert ők ravaszul kitervelnek előre minden részletet.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is hozzászólást.
Sok szeretettel: Magdi Rose

1403
titanil - 2012. május 26. 19:28:17

Kedves Zsófi!

Történetemet egy figyelemfelkeltő írásnak szántam, ha valaki utazik, körültekintően vigyázzon értékeire, főként a pénztárcára. Nagyon jó ötletet írtál, és ha időben odaérek a buszhoz, elő szoktam készíteni az összeget.
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzá is szóltál.Smile
Sok szeretettel: Magdi (Titanil)

2952
bruxinelli - 2012. május 26. 05:26:41

Gondolat ébresztő aktuális történet kedves Magdika !
A pénztárcánkból talán jobb volna előre kikészíteni az
utazás díját és csak annyit amennyi szükséges.
Talán így megúszhatjuk , nem rabolnak ki bennünket.
Szeretettel gratulálok,Zsófi

1403
titanil - 2012. május 24. 17:42:13

Kedves Eszter!

Ez az eset nem velem, hanem egy volt munkatársnőmmel történt meg. Utazáskor nagyon kell vigyáznunk, főként a nem éppen fiatal nőket szemelik ki a tolvajok. Köszönöm, hogy olvastál, és hozzá is szóltál!
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. május 24. 11:09:46

Kedves Titanil!

Nagyon tanulságos történetet hoztál. Sajnos bárkivel előfordulhat hasonló eset, ezért csak különböző óvintézkedéseket tud tenni az ember. Például hallottam olyat is, hogy valakinek két pénztárcája van, az egyik, ami viszonylag kézközelben van a retiküljében, abban éppen a napi szükséges pénzt tartja, amit pedig vásárlásra szán, azt egy nagyon eldugott, biztos helyre teszi mindig.
Nem lehetünk eléggé óvatosak!Sad
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.