Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Győző

A padon ültem az udvaron. Gyönyörködve néztem a legény fiamat, ahogy hajladozott a kertben, a gazolással munkálkodva. Vizsga időszak van a főiskolán, ezért épp annyi időre ugrott csak haza, hogy egy kis rendet rakjon a kertben, így a több napos eső után. Egy kis probléma volt a szívemmel és az orvos egy kis kíméletesebb életet kért a gyerekemtől, amit ő szó szerint vett. Azóta, úgy vigyáznak rám a nála tizennégy évvel idősebb nővérével, mintha hímes tojás lennék.
A nagy tétlenségemben eszébe jutott az a háború, amit azért vívtam meg a világgal, hogy a fiam rendes iskolába és ne kisegítőbe kerüljön.
Még az egyik őszön történt. A gyerek a következő tanévben ment iskolába.
Mint minden szülő, én is nagy izgalommal vártam, hogy befejezve az óvodai foglalkozásokat és az írás-olvasás tudományával foglalkozzon a gyerek.
Már ősszel kinéztem a számításaim szerinti legjobb iskolát a gyereknek.
Büszkén mentem az óvodai szülői értekezletre, amit az iskolai érettséget bizonyítandó tesztek és egyéb foglalkozások értékelése után tartottak.
Huszonnégy gyerek járt az iskola előkészítő csoportba.
Amint beléptem az óvoda folyosójára, szóltak, hogy én egy másik terembe menjek. Be is ültem, már voltunk ott öten anyukák, és még egy apuka is eljött. Megérkezett az egyik óvónő és a vezető óvónő is. Mondták, hogy rövidek lesznek, mert a másik teremben várakozó anyukák többen vannak és ott több a teendő is. Elmondták, egyenként felsorolva a gyerekek nevét, hogy az iskolaérettség vizsgálaton hat gyerek nem felelt meg és ebből ötöt, köztük az enyémet is, az úgynevezett kisegítő iskolába irányítottak. Ecsetelték még a gyerekek lehetőségeit, az iskola elvégzése után.
Először nem igazán értettem, hogy mit is mondanak. Lassan jutott el a tudatomig, hogy arról van szó, hogy a fiam nem járhat rendes iskolába, mert a szellemi szintje nem felel meg. Természetesen kértem betekintést a vizsgálati anyaghoz, amit külön szobában, ugyan de megengedtek. Ott volt velem a gyerek is. Megmutattak egy rajzot, ami szürke alapon mutatott be egy állatot. Az állat a lap egyik sarkában állt lehajtott fejjel. Rögtön rákérdeztem, hogy ebből állapították meg, hogy hülye a gyerekem?
Elmondták, hogy azért nem ilyen egyszerű ám ez, meg nem kell az anyukának ilyen ellenségesnek lenni, hisz a gyerek a város egyik legszebb, most felújított és kibővített iskolájába kerül, ahol még tornaterem is van. Valami szöget ütött a fejembe, ezért utána jártam a dolognak, és az a gyanúm támadt, hogy azért utalták a fiamat ebbe az iskolába, hogy megfelelő legyen a gyermeklétszám.
Még aznap felkerestem egy ügyvédet, akinek segítségével a következő panasznapon, benyújtottam a panaszom a bíróságra, így megtámadva az óvodai szaktekintélyek döntését.
Erről természetesen tájékoztattam az óvodát is.
Elég gyorsan tűzték ki a tárgyalást, aholis a bíró elrendelte a gyermek pszichológia szakvizsgálatát. Erre még időben, az iskolai beiratkozások előtt sor került.
A számunkra megküldött idéző szerint jelentünk meg a gyerekkel a megadott helyen és időben.
Nekem le kellett ülnöm a folyosón, a gyereket meg elvitték valahova. Ez úgy reggel fél kilenc órakor lehetett. Tíz óra után már kicsit türelmetlen voltam, ezért bekopogtam a szobába. A gyerek egy asztalnál ült és önfeledten épített valamit kockákból. Az egyik orvos, mert egyszerre három is foglalkozott a gyerekkel, kivezetett és megkért, hogy ne zavarjak, mert minden rezdülés számít a vizsgálatnál.
Ezért suttogva mondtam, hogy korán reggel evett utoljára a gyerek, ezért aggódok. Az orvos megköszönve, hogy szóltam, rögtön telefonált valahova, és pár percre rá láttam, hogy egy bögre kakaót és kenyeret vittek be egy tálcán.
Végre dél előtt pár perccel behívtak engem is. Amit láttam az az, hogy a kisfiam jó hangulatban aranyosan beszélget a három orvossal, körülötte meg egy csomó játék hever.
Akkor viszont engem hívott be az egyik orvos a különálló kisszobába, ahol kérdések özönét tette fel. Végülis vége lett a vizsgálatnak és haza küldtek minket, hogy postán küldik ki a végeredmény összefoglalóját.
Ez meg is érkezett, két héten belül.
Igencsak meglepődtem az eredményen. Minden vizsgálat jó volt, a gyerek IQ eredményének az összegzése pedig úgy kezdődött, hogy a gyermek értelmi kora egy év két hónappal meghaladja kora átlagát. Az IQ 121, magas intelligencia övezet. Homogén struktúra jellemzi.
Azt gondolom, hogy egy anyának ennél nagyobb igazolás nem is kell annak bizonyítására, hogy lehet, hogy más a gyereke, de nem értelmi fogyatékos. Éppen azt bizonyította a vizsgálat, hogy azért más a fiam a többi gyerekhez képest, mert okosabb.
Amit a mai napig nem értek. Ott az óvodában szaktekintélyek végezték a vizsgálatot, akkor hogyan tévedhettek ekkorát. Természetesen “rendes” iskolába ment a fiam.
Nagyon örültem neki, mivel abba a kültelkinek számító iskolába került a gyerek ahol az osztályonkénti gyermeklétszám mindössze tizenöt fő volt. Arról nem is beszélve, hogy alig száz méterre volt a lakásomtól.
A várakozásomnak megfelelően elkezdődött a tanítás. A gyerek imádott ide járni. Kedves, aranyos volt a tanító néni, ráadásul az óvodai társak közül több is idejárt, úgy hogy minden együtt lehetett volna a megelégedésemhez. De nem volt.
Kiderült, hogy a kisfiam nem tud együtt haladni a többi gyerekkel, mert nem tudja megérteni a tananyagot. Az írás még csak-csak, de az olvasás egyáltalán nem ment. Decemberre, már szinte minden gyerek folyékonyan olvasott, az én fiam még szótagolva sem. Nagyon kétségbe estem.
- Mégis csak megtévesztett az anyai ösztönöm és az óvodai szaktekintélyeknek van igaza - kérdeztem magamtól.
Nehéz volt elfogadni.
Én mint az édesanya, azt is láttam a gyereken, hogy szenved. Azt hittem azért, hogy nem tud megfelelni az ő imádott tanító nénijének, vagy esetleg nekem?
A téli szünet előtt behívott a tanító néni és sajnos ő is csak azt tudta mondani, hogy nem megy a gyereknek az iskola, nem érett még meg rá. De nem baj, nyugtatgatott, most már itt van, és innen nem teszik át a kisegítő iskolába.
A téli szünet alatt aztán történt valami. A fiam osztálya, az úgynevezett Tolnai-rendszerű képzéssel működött, gyönyörű olvasókönyvvel. Egyik csendes délután azt láttam, hogy a gyerek az olvasókönyvet a kezében tartva motyog. Egyszer csak felcsillant szemmel elkezdett lassan, de folyékonyan olvasni. Verseket, mondókákat, szöveget, sorba, ahogy a könyvben van. Mivel most már gyanakvó voltam, azt gyanítva, hogy esetleg kívülről tudja ezt a gyerek ezért, elkezdtem vele olyat játszani, hogy a felütött oldalakat olvastattam el a gyerekkel. És tudta!
Januárban olvasóversenyt, tavasszal pedig matematikaversenyt nyert. Akkor azt mondta a gyerek, hogy ő nem szeret versenyekre járni és sírva kért, hogy ezt mondjam meg a tanító néninek is. Megmondtam.
Még pár percig néztem a fiam, amint izzadtan gereblyézi össze a gazt. Aztán bejöttem a konyhába palacsintát sütni. amit annyira szeret.

Írta: Jártó Róza
2135
mami - 2014. augusztus 18. 19:52:25

Kedves Rózsa!

Köszönöm kedves szavaidat. Igaz rég, még 2012. júniusában hangzott el, de ma is örülök ennek.

Szeretettel: Jártó Róza

3342
rozsaschvalm - 2012. június 26. 15:52:08

Kedves Róza!
Szívből gratulálok! Az Anyai szereteted megvédte gyermekedet a felelőtlen elbírálással szemben. Szeretettel: Rózsa

2135
mami - 2012. május 30. 15:21:22

Kedves Titanil!

Kedves Alexáné!

Még felnőnek gyermekeink bizony sok-sok "harcot" meghív minden szülő. Aztán nagyon ritkán, de eszünkbe jutnak ezek a csatározások. De inkább és többször a jó dolgok.

Kedves Dominjoli!

Kedves Tatos!

Megtisztelő számomra, hogy elolvastátok kis írásomat. Ami semmi másról nem szól, csak az életről.

Kedves Viola!

Bizony sok mindent megéltünk a gyermekeimmel. Ahogy mindenki más. Aki ismer és ismeri a családom szintén meglepődve nézi, hogy mit forgunk egymás körül, mennyire örülünk egymás társaságának. És nem csak a gyermekeim. A menyek, vejek és a családhoz csapódott rokonok is. Itt mindenkinek jut egy tányér leves vagy egy sarok a heverőn, hogy kipihenje magát.
Megtisztelő, hogy olvastad kis történetemet.

Szeretettel: Jártó Róza

277
farkas viola - 2012. május 29. 22:38:43

Kedves Róza!
Nagyon tetszett az írásod és tetszik a talpraesettséged is, ahogy kiharcoltad a Fiad helyét. És, hogy hazajár Neked segíteni, ilyen jó indulatú, ez pedig a csúcs.
Kívánom, hogy ilyen jó legyen a kapcsolat közöttetek mindig.
Szeretettel gratulálok: Viola

1119
tatos - 2012. május 28. 20:21:58

Kedves Rózsika. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam el a visszaemlékezésedet és közben duplán átélve eszembe jutottak az én tortúráim is. A fiamat szintén két pszichológiai vizsgálattal küldték iskolába.Csak hogy ő írni olvasni és kitűnően számolni is tudott Háromjegyű számokat ismerte és összeadta. Nála a szétszórtságot vették zokon. S később bebizonyosodott, hogy már nem érdekelte az az anyag amivel tömni akarták a fejét, mert már tudta és unatkozott. Azt hiszem, hogy az a gyerek akinek gondos szülei vannak az megmenekülhet a sok túl okoskodás által félre ismert gyermek szerencsétlen indításában. Gratulálok az írásodhoz sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

839
dominjoli - 2012. május 26. 13:32:10

Meghatódtam a történeten, mert valami hasonló történt egyik ismerősnél is.
Szeretettel Jolán

3300
kandracs roza - 2012. május 24. 20:08:43

Kedves Róza ...barátnőm....nagyon igaz amit le írtál....még most is történik ilyen eset....nem személyeskedem, de harcolni kell a gyerekeinkért....Gratulálok...szeretettel...Alexáné....

1403
titanil - 2012. május 24. 17:58:44

Kedves Róza!

Minden édesanya gyerekéért aggódik, de történetedből is kiderült, a gyerekek nem egyformán fejlődnek akár szellemileg, akár fizikailag. Van olyan gyerek aki később tanul meg beszélni, járni, a Te fiad az olvasással volt így, mégis főiskolás lett belőle. Tanulságos az írásod a többi szülő számára. Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil (Magdi)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.