Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Szerelem mindenáron - NEGYEDIK TÖRTÉNET - - 1. helyezett (2012. június)

A fotelban ülve nézte kiságyban alvó kislányát, s közben megint azon gondolkozott, mikor nyílt ki az ajtó végérvényesen? Ez itt a szobájukon, amit egy keskeny folyosó választ csak el anyósa rezidenciájától. A másik, a képzeletbeli ajtó lassan, módszeresen tárult ki, aminek küszöbéről férje édesanyja folyamatosan ellenőrizte minden pillanatukat. Úgy érezte lassan megőrül ebben a kilátástalan helyzetben. Tehetetlennek bizonyult a szerelméért, házasságáért folytatott küzdelemben. Sokszor támadt probléma az életében, kinek nem, de ha rájött a megoldásra, akkor meg is lépte, amit kellett. Azonban arra, a sötét felhőkkel beárnyékolt kapcsolatra, ami közte, anyósa és férje között eluralkodott, nem talált megoldást.
Tűrni, de meddig? Jobban járt volna, ha András szeretetét tűri, ha nem akar mindenáron szerelmet.
Akkor azt hitte megéri felrúgni házasságát, elhagyni azt az embert, akit olyan boldoggá tett mikor feleségül ment hozzá. András elhalmozta őt ajándékokkal, meglepetésekkel, folyton babusgatta, kényeztette. Minden erőlködése ellenére nem tudott beleszeretni, sohasem hozta lázba, hiányzott a tűz, amire annyira vágyott. Hiába kérlelte:

- Ne menj el! Jó dolgod van, ne hagyjál el! – Klárinak semmi sem számított.

Férjével töltött, több évi, érzelem nélküli együttélését gondolkodás nélkül odaadta volna egyetlen óráért, amit Tamással tölthetett.
Az elvált férfi jelentette számára a mindent elsöprő nagy szerelmet és azt hitte, hogy ez az érzés kölcsönös. Amint kimondták a válást, azonnal összeházasodtak. Egyszer járt itt előtte, mielőtt „új” asszonyként beköltözött. Sértette fülét, ahogy anyósa volt menyéről beszélt, de nem akart törődni vele. Hiába szólalt meg figyelmeztetve a kisharang, süket fülekre talált.

Elköltözni együtt bárhová Tamással? Ennek még a gondolata sem merült fel soha. Anyósa már tíz éve özvegy, azóta egy szem fia a támasza. Egyébként is itt a gyönyörű, háromszobás, nagy kertes ház, hányan örülnének, ha ilyen helyen lakhatnának? Klári sohasem érezte ebben a lakásban otthon magát. Folyamatosan várta a kellemetlen nyaralás végét, hogy hazamehessen, de minduntalan rá kellett döbbennie, hogy már hazaért.
Mindjárt, az első hónapokban teherbe esett. Az anyaság utáni vágy mellett reménykedett, hogy a gyerek inkább az ő irányába billenti Tamás érzelmeit, ragaszkodását, végre felnőtt férfi, családapa válik belőle, kikerül anyja hatása alól. Sajnos egyáltalán nem így történt.

Megpróbálta becsukni azt az átkozott ajtót, de akkor anyósa új trükkökkel ért célba:

- Valaki járkál a kertben. Nem hallottátok? – adta elő remegő hangon, egy éjjel, ajtajukon kopogtatva, hálóingben, bukdácsolva a sötétben. Férje kiugrott az ágyból, azonmód pizsamában, háromszor is körbejárta az egész udvart, de senkit sem látott. Reggel pedig a drága mama a konyhában ült, mártírkodva, sóhajtozva.
- Egész éjjel nem aludtam – rakosgatta a vizes borogatást mellkasára – annyira szúrt a szívem – forgatta szemeit, lesve a hatást. Nem is értette, férje hogy nem lát át ezeken a színészkedéseken? Az ajtó pedig újra kinyílt, s ő beletörődött, többé már nem próbálta becsukni.

Ma viszont minden határon túl ment, ami történt. Délelőtt, a gyönyörű napsütéses időben kivitte Pankát a kertbe hintázni. Utána együtt, készítettek homok tortát, építettek várat. Anyósa a virágokat locsolta, a beton járdát söprögette, miközben érezte, hogy fél szemmel irigykedve figyeli, ahogy kislányával játszik. Csak egy pillanatra szaladt be a házba, hogy kihozza a gyerek új kiskannáját, segíthessen a mamának a virágokat locsolni, de mire visszaért, Panka apró lábaival sírva szaladt oda hozzá. Karjaiba kapva kérdezgette:

- Mi történt? Mi a baj? – Közben anyósa is odajött, megállt az egyik kerti szék mellett, s
feldúltan mutatott néhány cserépdarabot. – A kerti tónál összetörte ezt az agyagedényt, amit még Tamás apja készített nekem, saját kezűleg. Hiába szóltam rá, hogy ne nyúljon hozzá! Csak rálegyintettem a kezére – mentegetődzött. Klári megfogta a kislány csöppnyi kezét és látta rajta a „legyintéstől” származó piros foltot. Olyan dühös lett, hogy legszívesebben nekiment volna anyósának. Forrt benne a méreg. Alig tudta türtőztetni magát.
- Akkor se tessék ráütni, ehhez nincs joga senkinek! – kiabálta. Azzal a kislányt még szorosabban magához ölelve bement vele a házba.

Ez az ő gyereke, még saját édesanyjának sem engedné, ha szegény élne, hogy ráüssön. Biztosan nem is formálna jogot rá, hogy ilyet tegyen. Milyen szívtelen teremtés, aki egy két és fél éves, ártatlan gyerekre képes ráütni. Imádott unokájára, ahogy mindenkinek beszél róla. Panka igazán jó kislány, értelmes, mindent meg lehet neki magyarázni. „Franc essen abba az agyag vacakba!” Lassanként lecsillapodott, de nem tudott igazán megnyugodni. Miután a gyereket megebédeltette, lefektette, azon törte a fejét, ha este megjön Tamás beszél vele, ez így nem mehet tovább.

A gyerek álmában megfordult, lerúgta a vékony plédet. Felállt a fotelból és betakarta.

Tamás esténként, mikor fáradtan hazaért a munkából, míg Klári melegítette a vacsorát, néhány percig játszott kislányukkal, aki rajongott érte. Olcsó népszerűség. Bezzeg az öltöztetés, etetés, pelenkázás, biliztetés, fürdetés feladata, mind-mind csakis rá hárult. Aznap este, miközben a vacsorát szedte férjének, sírva mesélte el, mi történt délelőtt az udvaron. Legnagyobb megdöbbenésére, férje közönyösen viselkedett.

- Nem érdekel ilyen pitiáner, asszonyok közötti torzsalkodás. Szükségem van pihenésre,
hogy a munkámat el tudjam látni. A családomért robotolok, nekem kell eltartani titeket,
ha hazajövök, szeretnék nyugalmat magam körül. Ha ezt nem lehet megoldani, akkor
nem fogok annyira sietni hogy hazaérjek. - Ezzel úgy tűnt, részéről lezárta a témát. Klári
azonban nem hagyta lerázni magát.
- Hozzád mentem feleségül, neked szültem gyereket, nem az anyádnak! Miért nem
lehetünk csak mi hárman egy család? – zokogott.
- Hogy lehetsz ilyen önző? Haljon meg, mert neked nem tetszik, hogy a világon van?
Ingyen lakhatunk itt, csak hálásak lehetünk neki.
- Inkább élnék akár egyszobás albérletben, ahol becsukhatnám a szobaajtót. Nincs
magánéletünk, nem veszed észre?
- Ezt meg hogy érted? – méregette gyanakodva feleségét. - A nagy hancúrozások nem tartanak örökké. Fel kellene nőnöd.
- Ezt te mondod nekem? – vágta oda az asztalra a lábost. Csak egy pofon csattant, nem is erős, de iszonyúan égette az arcát. Bement csöndben a szobába, leült az ágyra és maga elé meredt. Teljesen lebénult, az utolsó illúzió is szertefoszlott, ami egyáltalán még létezett megtépázott, szétzilált álmaiban a férfival kapcsolatban. Nem is hallotta, mikor Tamás kilépett a bejárati ajtón. Egyszer csak a kötelességtudat rázta fel letargikus hangulatából.

Ránézett az órára, ideje Pankát lefürdetni, lefektetni. Csendben tett vett, próbált a gyerekre mosolyogni, mintha minden rendben lenne. Szerencsére a kicsi hamar elaludt, így ő is
lepihenhetett. Akkor vette észre, hogy Tamás nincs otthon. A legfurcsább az volt számára, hogy nem érdekelte. Ahogy a franciaágyhoz lépett és felhajtotta a takarót, anyósa jelent meg az ajtóban ártatlan arccal, mint a béke őrangyala, de csak egy elcsépelt közhelyre futotta tőle:

- Tányércsörgés nélkül nincs házasság. Jó éjszakát! – majd, megfordult és szobájába
vonult.

Klárinak még egy „jó éjszakát” sem tudta elhagyni a száját, fásultan, szótlanul feküdt le egyedül, a közös ágyba. Lekapcsolta az éjjeli szekrényen álló kislámpát, behunyta szemét és hangtalanul sírt.

Írta: Csató Gáborné
499
magyareszter - 2012. július 02. 12:30:58

Kedves KláriSmile, Anyalka, Mab Tee, Titanil!

Nagyon köszönöm, hogy olvastátok és hozzá is szóltatok - szerencsére fantázia szülte - történetemhez. Nagyon nehéz kérdés az együttélés, de szerintem is ebben az esetben az anyós az, aki túl megy bizonyos határon, amin már nem szabadna. Mindkét féltől egyértelműen alkalmazkodást követel, ha egy fedél alatt élnek, ugyanakkor tiszteletben kellene tartani mindenkinek a magánéletét. A mama a majomszeretetével, ahogy próbálja magához láncolni fiát, rengeteget árt neki. Az a baj, hogy ezt valószínűleg el sem lehetne neki magyarázni. Teljesen egyetértek Mab Tee véleményével, ami a pofont illeti. Igaz, hogy valóban nem ítélkeztem, csak elmeséltem egy történetet, egy sorsot, de a fiatalasszonyon keresztül tettem, ezzel is kifejeztem, hogy ebben a helyzetben ő a szenvedő alany, vele szimpatizálok, ha lehet így kifejezni magam.
Köszönöm, hogy megosztottátok velem gondolataitokat! Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2012. június 15. 19:19:01

Kedves Tollforgató!

Nagyon reálisan írod, milyen egy olyan házasság, ahol az anyóssal kell együtt élni. Általában a menyecskének kell tűrni, és legtöbb esetben kényelmi szempontból férjétől sem kap támogatást a viszályok megszüntetésére.
A fiatalasszony mindenáron szerelmet keresett, ezért vált el első férjétől. Felvetődik a kérdés, vajon megérte-e?
Gratulálok!Smile
Sok szeretettel: Titanil

1543
Mab Tee - 2012. június 13. 18:26:44

Kedves Tollforgató!

Nagyon jól megírtad ezt a történetet, még a miliő is átjött. Kicsit Sissi történetét juttatta eszembe egy gondolat erejéig.

Ellentétben Rozálkával én nem tűrnék el ilyesmit, rövid úton választás elé állítanám a férjem, a pofon pedig egyenesen válóok. Engem csak egyszer lehet megütni. Ha egy férfi egyszer megüt, megteszi másodszor is, és nincs a világon olyan férfi, akitől ezt eltűrném.
Szerencsére nálunk nincs ilyen gond, harmóniában élünk. Smile

Gratulálok a történethez! Remélem, inkább csak fikció és nem saját tapasztalatodon alapul.

Üdv: Mab Tee

1209
angyalka - 2012. június 09. 22:17:12

Kedves Tollforgató!

Hát igen..az egészségtelen házasság titka...végy egy férjet, melyhez csatolják az anyját is...
Ahogyan az előttem szóló írta , sokan elgondolkodhatunk.
26 évig próbáltam becsukni én is az ajtót, de nem sikerült.Én is minden este és éjjel láttam a hálóinget mászkálni.
Mondhatom a nyugtatók szedését neki köszönhetem. Bennem is sok- sok emlék visszatért, ahogyan történetedet olvastam.

Szeretettel gratulálok:Rozálka

3220
nyulfirka - 2012. június 08. 08:14:16

Kedves Tollforgató!
Hátborzongatóan jól sikerült megírnod ezt a történetet. Ráadásul több ponton saját magamra ismertem. Az anyós-téma egyszerre hálás és hálátlan, de Te ügyesen "kaptad el a grabancát", anélkül, hogy ítélkeztél volna.
Valószínűleg az olvasók többsége együtt érez Klárival.
Szerencsére az én történetem a valóságban jól végződött. Felálltam, és elköltöztem az anyósomtól. A párom velem jött. Győzött a szerelem!
Gratulálok az írásodhoz, nagyon érző és nagyon elgondolkodtató!
Üdvözlettel: egy sokkal szerencsésebb Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.