Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Útonálló

A főváros éjszaka a legszebb. Mikor az ember Pesten, a Duna partján sétál és látja szemben kivilágítva a Budai Várat, a Mátyás templomot, a Halászbástyát, boldog, hogy itt élhet. Nincs a nyüzsgő tömeg, a zajos forgalom, meghitt, szerethető a város.
A kissé kapatos férfit azonban egyáltalán nem nyűgözte le a látnivaló, mikor éjszaka, gyalogosan vágott neki a hazafelé vezető útnak. Leginkább arra koncentrált, hogy egyensúlyát megtartva, minél gyorsabban haladjon. Felesége már biztosan várja. Névnapi bulit tartottak a haverokkal. Nők nem jöhettek, elrontották volna az egészet. Ő is természetesnek tartotta, ha felesége barátnőivel kapcsolódott ki néha.
Hó vége lévén, pénztárcája sajnos kiürült. A Lánchídhoz érve számolgatta a távolságot, ha átér a Duna túlsó partjára, már csak két buszmegállónyit kell talpalnia és végre otthon lesz. Fáradtan botorkált tehát tovább. A híd közepéhez ért, mikor teljesen váratlanul erős ütést érzett az arcában. Hirtelen nem tudta mi az, elborította a fájdalom. Ugyanakkor a semmiből egy sötét alak termett előtte és rádörrent:
– Ide a pénzt, vagy szétverem a fejed.
Nem tudott rögtön magához térni, orrából eleredt a vér. Az erős fájdalomtól viszont egészen kijózanodott, s dühbe gurult.
– Te hülye állat! Szerinted itt gyalogolnék éjszaka, részegen, ha lenne pénzem taxira?
A támadó meglepődött ettől a reakciótól, ugyanakkor el is gondolkozott, már amennyire alig használt agytekervényei ezt lehetővé tették. Igaza van ennek az embernek, teljesen világos, amit mond.
– Tényleg. Ne haragudj! – próbálta békíteni.
– Majdnem eltörted az orromat. – rivallt rá a sértett.
– Bocs, kérsz papírzsepit? – vett elő egy alig használtat.
– Menj a francba! – hárította el a figyelmességet az éjszakai vándor, majd orrát tapogatva, sziszegve, elgyötörten a fájdalomtól tovább indult.
„Már az útonállás sem a régi” – gondolkodott el a rosszarcú figura. „Apja idejében még jól éltek belőle. Hol vannak a boldog gyermekévek!” – merengett.
Egyik nap egy középkorú hölgy jött későn este errefelé. Nőket sohasem ütne meg, nem úgy nevelték. Finoman megszólította:
– Ide a lóvét, kisanyám! – de a nő, ahelyett, hogy megijedt volna, gorombán rátámadt.
– Egész nap dolgozom, honnan lenne pénzem? Egy pár befizetetlen csekk van nálam, abból adhatok.
Aztán megenyhült, sírva elmesélte milyen rossz napja volt. Nem tudott bérletet venni, persze elkapták az ellenőrök. Munkahelyén bármelyik pillanatban felmondhatnak. Esténként másodállást vállal, de ez sem elég, maholnap már nem tudja miből vesz egyáltalán kenyeret. Gondolta gyalogol egy kicsit, levezeti a gondok okozta feszültséget, erre még meg is támadják. Elege van.
Megsajnálta az agyonhajszolt nőt, ötezer forintot adott neki vigasztalásképpen. Ha ez így megy tovább, valami biztosabb jövedelem után kell néznie. Lassan már nincs kit kirabolni és a megromlott közbiztonság miatt veszélyes éjjel az utcán lenni.

Írta: Csató Gáborné
499
magyareszter - 2012. június 14. 18:33:02

Kedves Titanil!

Köszönöm, hogy olvastad a kis történetet és írtál is nekem. Próbáltam "humorosan" megfogalmazni a véres valóságot. A rabló és a már kirabolt egy új szituációban találkozik egymással, s talán már nem is annyira ellenségek, mint inkább sorstársak.Sad
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2012. június 13. 20:37:27

Kedves Eszter!

Tartalmas, humoros történeted komoly társadalmi problémákra utal. Ha már az útonállás sem a régi, akkor vajon mi a régi? Úgy hiszem nem sok mindent tudnánk felsorolni.
Gratulálok írásodhoz!Smile
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. június 13. 10:42:46

Kedves Veronika!

Azt hiszem, főleg a mai világban, meglepő fordulatok történhetnek az emberrel.Smile
Köszönöm, hogy olvastál és írtál! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.