Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Türelmetlenség

A délelőtti órákban egy feketeruhás néni érkezik az SZTK-ba. A második emeleti Röntgen osztályra tart. Az ablak előtt, ahol jelentkezni kell, többen állnak igazolvánnyal, beutalóval a kezükben. Nem szeretné végigvárni a sort, odalép az elsőként állóhoz és megszólítja:
– Elnézést kérek, megengedné, hogy elintézzem, amiért jöttem? Csak egy időpontot szeretnék lemondani.
– Mindenki csak ezt, vagy azt szeretne – húzza el a száját a középkorú férfi, udvariatlanul, szikla-szilárdan állva maradva helyén.
– Tessék beállni a sorba, így nem haladunk. – szól rá a sokat megélt egészségügyi dolgozó, az ablakon belülről.
A néni beletörődve a helyzetbe, elballag a sor végére. Mielőtt azonban végre intézhetné a dolgát, a padon ülő várakozók közül egy férfi dühösen az ablakhoz ront, s nem törődve senkivel és semmivel, kifakad:
– Három hónapot vártam az időpontra. Két órája itt ülök, azóta több beteget soron kívül beszólítottak. Elegem van ebből a cirkuszból! – Majd köszönés nélkül, dühösen elrohan.
Az igazságtalan támadás kellőképpen felpaprikázza az ártatlan alkalmazottat, így talán nem csoda, hogy indulatait a sorban állókon vezeti le. A néni pedig kezdené magyarázni, miért is jött tulajdonképpen.
– Szegény uramat, még a nyáron, előjegyezték hasi ultrahangra. November 28-án reggel 8 órára kapott időpontot…
– Az még csak két hét múlva lesz – vág közbe az asszisztensnő. – azzal kezébe veszi a gyűrött füzetet és még mindig felzaklatva lapozni kezd benne.
– Hogy hívják a beteget?
– Már nem beteg, meghalt.
– A neve nélkül akkor sem találom meg.
– Miért ilyen türelmetlen? Jóindulattal jöttem, lemondani az időpontot, hátha valakinek szüksége van rá – méltatlankodik a néni.
– Én vagyok türelmetlen? Tetszik látni mennyi a beteg. Ráadásul sokan képtelenek kivárni a sorukat.

Írta: Csató Gáborné
499
magyareszter - 2012. június 22. 08:09:09

Kedves Veronika!

Természetesen csak kitaláltam ezt az ironikus történetet, pont arról, amit Te is említesz, hogy sokszor fél évet is kell várni egy-egy időpontra. Ma már tényleg gyakran múlik a szerencsén, hogy élve megússzuk az egészségi problémáinkat. Köszönöm, hogy olvastál és írtál.
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2012. június 21. 15:23:24

Kedves Lexi, Katalin, Mami és Titanil!

Manapság az egyre hanyatló egészségügyi szolgáltatás során az egyik nagyon bosszantó probléma, hogy az ember egy-egy szakorvosi vizsgálatra hónapok múlva kap időpontot. Akár meg is halhat addigra. Írásom erről szól.
Köszönöm, hogy olvastatok és írtatok nekem.
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2012. június 20. 14:43:31

Kedves Eszter!

Írásod reálisan tükrözi az emberek egymás iránti nemtörődömségét. A fekete ruhás nénit először nem engedik oda egy percnyi időre, holott csak jót akart tenni, más megkaphatta volna az elhunyt férj időpontját. Az egészségügyi dolgozó tudatához ingerültsége miatt nem jutott el, a néni mit is akar valójában.Sad Mindez egy kis figyelemmel, megértéssel elkerülhető lett volna.
Tetszett írásod!Smile
Sok szeretettel: Titanil

2135
mami - 2012. június 19. 19:54:28

Kedves Eszter!

Érdekes és szép írást olvastam Tőled. Csak remélni tudom, hogy kitalált történet és ilyen az életben még véletlenül sem történhet meg. Természetesen ez semmit se von le a jó témaválasztás után megírt történeted értékéből.

Szeretettel: Jártó Róza

3300
kandracs roza - 2012. június 19. 12:38:49

Igen mint volt eü-dolgozó én is elítélem a türelmetlen hozzá állást,mert aki itt dolgozik az legyen elhivatott...Lexi..

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.