Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Álca

A parkolóban, az autók körül egy férfi sétálgatott. Kezében füzetet tartott, amibe fontoskodva jegyzetelt. Látszott, hogy valami nem stimmel vele. A júliusi hőségben ballonkabátot viselt. Az emberek rá sem hederítettek, vagy csodálkozó pillantással végigmérték, s már mentek is tovább, megfeledkezve a dilis firkászról.
A buszmegállóban sokan álltak. Elvegyült a várakozók között. Hallgatta mit beszélnek.
– Teljesen tönkretették már ezt az országot. – zúgolódott egy öregúr.
– Ilyen árak mellett az ember még 20 perceket várjon és még le is tapossák útközben a tömött buszon. – helyeselt egy kosztümös úrihölgy.
– A bérletek és a jegyek árát nem is a járatok sűrítésére fordítják, karbantartásra meg pláne nem. Tegnap is lerobbant amivel reggel munkába mentem, el is késtem miatta.
– Na végre! Már látom, hogy jön. – kapcsolódott be a beszélgetésbe egy göndör hajú fiatalember.
A ballonkabátos furcsa fazon a háttérbe húzódott, maga elé engedve a felszállókat, majd megfordult és a közeli térre sietett, ahol leült egy padra. Elővette kabátzsebéből a füzetét és szorgalmasan teleírt néhány lapot.
Két férfi ment el előtte, egyikük füle hallatára meg is jegyezte:
– Nézd! Már megint itt van ez a bolond. A múltkor a piacon láttam, ott is valamit irkált.
– Csendes őrült, ártalmatlan. – vélte a másik. A bolondnak titulált ember pedig figyelte őket, míg eltűnik alakjuk a tér túlsó oldalán. Akkor felállt és hazament.
A közelben lakott, egy bérház második emeleti lakásában. Amint belépett az ajtón, megkönnyebbülve vette le magáról végre a ballonkabátot. Nagyon szenvedett benne.
A fürdőszobába ment, belenézett a tükörbe. Egy jóképű, de borostás, elhanyagolt arc nézett vissza rá. Szemeiből eltűnt a bamba, réveteg tekintet. Újra önmaga lehetett.
Bement a szobába, leült számítógépe elé és megírta szokásos heti jelentését. A legjobb titkos ügynöknek számított szakmájában. Tökéletes álcát talált ki magának, a bolond szerepben.
Elsődleges feladatként kihallgatta miről beszél az utca embere. Milyen a hangulat, miféle pletykák, rémhírek forognak közszájon. Így tudták meg egyik évben a törvényhozók, hogy az emberek tíz százalékos adóemeléstől rettegnek. Ezek után könnyen döntöttek nyolc százalék mellett, a nép pedig tiltakozás, felháborodás helyett fellélegzett, majdhogynem örült.
Nemsokára másik lakásba költözik. Általában egy évnél tovább nem lakik sehol. A környékbeli emberek pedig lassan elfelejtik, legfeljebb egy-egy mondat erejéig emlékeznek meg róla. Mint például szomszédjai, miután üresen hátrahagyta átmeneti otthonát.
– Mostanában nem látom a flúgost, aki a környéken kószált és irogatott a füzetébe.
– Igen, emlékszem, még az autók rendszámát is felírta. Tényleg, úgy látszik máshol „dolgozik”. A szerencsétlen. – nevetett a két fiatal lány, ahogy a bérházból az utcára léptek.
Nem tudták, hogy a ballonkabátosok itt éltek és élnek mindig közöttünk, nem nevetségesek és távolról sem bolondok.

Írta: Csató Gáborné - Eszter
499
magyareszter - 2012. július 07. 13:54:11

Kedves Veronika!

Szerencsére nem volt sohasem ilyen kollégám, de lehet, hogy csak nem tudok róla? Sose lehet tudni?Smile Állítólag egy-egy munkakörnél el is várták, főleg gondolom olyanoktól, akik rendelkeztek adatokkal a kollégáikról, mint például annak idején a személyzetis. Hallottam már arról, hogy a házmestereknél is sokszor próbáltak információt szerezni hatóságok a lakókról. Ma már azt hiszem a számítógép ennek a szerepét is nagyrészt betölti, egy-két közösségi oldal elegendő számos információ hasznosítására, azoknak, akik erre vannak beállítva.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál.
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2012. július 02. 12:49:12

Kedves Titanil és Zsuzsa!

Az ötlet onnan jött, valóban, hogy mindig rémhíreket terjesztenek az emberek egymás között. Azt pedig tudjuk, hogy a "falnak is füle van". Titanil, biztosan nem gondolom, hogy álcázott egyén lennél.Smile Zsuzsa, én is emlékszem ilyen hangulatjelentésre, azt hittem, hogy a párttagoknak kellett ilyeneket írniuk, de ezek szerint nem kifejezetten nekik.
Köszönöm, hogy olvastatok és írtatok is nekem.
Sok szeretettel Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2012. július 01. 15:37:06

Kedves Eszter!

Érdekes kis történetet írtál meg. A 70-es években emlékszem, hogy a Megyei Tanácson (ahol éppen dolgoztam), az egyik kolléga volt felelős a "hangulatjelentés" megírásáért, úgy emlékszem, havonta kellett ezt megtennie. Szerintem nagyon ártalmatlan dolog volt, és nem sokat "nyomott a latba". A "beharangozott" dolgokról még csak annyit, hogy ha már egyszer "közszájon forog" valamilyen téma (áremelés, vagy megszorítás), érdekes módon abból előbb-utóbb lesz is valami!
Nem szabadna talán "az ördögöt a falra festeni"!

Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
Smile

1403
titanil - 2012. június 30. 17:34:39

Kedves Eszter!

Érdeklődéssel olvastam írásodat. Úgy vélem, hogy álcázott egyének mindig voltak, vannak, és lesznek. Csak azt nem tudjuk, éppen mire kíváncsiak? Megragadott az a gondolatod, hogy a hírekben előre "beharangoznak" egyes dolgokat, és ha kisebb mértékben következik be a változtatás, máris örülünk, nem olyan mértékű a szigorítás, mint előre mondták.
Szeretek én is jegyzetelgetni, remélem nem tűnök emiatt "álcázott" egyénnek?Smile
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. június 29. 18:57:12

Kedves Frady Endre!

Nagyon érdekes, amit írtál, főleg, hogy talán az utolsó ilyen szocialista építőtáborban vehettél részt. Az "álca" ezek szerint ott is jól működött.Smile Részemről ez csak egy agyament ötlet volt, de sosem lehet tudni...Smile

Kedves Róza (Mami)!

Azt gondolom, hogy ilyen "szakmával" foglalkozók mindig is voltak és vannak is. Legfeljebb egyes, keményebb korszakban elszaporodnak, sőt egyes politikai, társadalmi rendszerek sajnos a besúgókra épültek, nélkülözhetetlen kellékei voltak a hatalomnak. Aztán persze vannak "amatőrök" is, akiknek élvezet a szomszéd dolgaival foglalkozni, akár feljelentgetni, mert unalmukban mit is csinálnának? Az emberi irigységre, rosszindulatra gondolok.

Köszönöm, hogy olvastatok, írtatok, hogy emlékeket, gondolatokat ébresztett Bennetek ez a kis fantázia szülte történet.

Sok szeretettel Eszter

2135
mami - 2012. június 29. 13:00:41

Kedves Eszter!

Szépen megírt érdekes írásodat érdeklődve olvastam. Örülök, hogy elmúlt az a világ. De az biztos, hogy az arra "rátermett" emberek nehezen szoknak le ebéli tevékenységükről. Erről az önkormányzatok mesélhetnének és persze az ott dolgozók. Jónak tartom, hogy nem merül a feledés homályába ez a "szakma" és főleg a művelőik.

Szeretettel: Jártó Róza

547
Frady Endre - 2012. június 29. 12:39:36

Jó kis sztori!
Az jut eszembe, amikor még az egyetem alatt ('88-ban) Novoszibirszkben voltunk egy szocialista országok fiataljaival feltöltött építőtáborban és az NDK-soknak feladatba volt adva, hogy naplót írjanak az élményeikről. Ez remek álca volt, mert senki sem tudta, hogy ki közülük a beépített besúgó, aki nem naplót ír, hanem jelentést. Róluk... Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.