Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Angyal vállalat (2012. július)

Végre hazaért. Arra sem maradt ereje, hogy bárkihez is egy szót szóljon. Munka után, hazafelé az úton szüntelenül pihe-puha párnájáról ábrándozott. Fáradtan dőlt le, az egész napi folyamatos tennivalók teljesen kimerítették. A karácsonyi meglepetések, a családi összejövetelek, a nagy békülések, megbocsátások szervezése túl sok energiáját emésztették fel. Ahogy fejét lehajtotta, szinte rögtön el is aludt.

***

Egy barátságos, virágos, pázsitos park mellett nézelődött, ahol kavicsos út vezetett a több emeletből álló, szürke épülethez. Se jobbra se balra nem látszott semmilyen más lakóház, vagy bármilyen építmény. Legkülönösebbnek mégis a hatalmas boltíves bejárati kapu feletti tábla tűnt, amire a következő feliratot festették: Angyal Vállalat. A két kezdőbetűt bárányfelhővel díszítették. Az úton pedig angyalok alakjai tűntek fel, akik az épület felé igyekeztek. Gyorsan nyomukba szegődött.

Az első emeleten, a folyosó vége felé vették az irányt, ahol egy hatalmas ajtón léptek be a tárgyaló helyiségbe. Odabent már sokan ültek a hosszú asztalok körül, a falakon pedig, a fogasokon angyalszárnyak sorakoztak. Az újonnan érkezők, ahogy beléptek szintén levették szárnyaikat, s a következő üres akasztón helyezték el. Végre mindenki elfoglalta helyét, a vállalat igazgatója pedig köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót helyettesének.

- Első napirendi pontként tárgyaljuk a megrendelések növekedésével ránk háruló többlet feladatokat – kezdte az ünneplőbe öltözött férfi mondandóját. - A felelőtlenség, a gondatlanság lassan határtalan méreteket ölt, ugyanakkor mindenki a csodáktól várja a megoldásokat. Nekünk pedig egyre kevesebb csodára van lehetőségünk, hiszen anyagi gondokkal küszködünk. – A teremben elégedetlen morajlás hallatszott, de a főnök folytatta a beszámolót.
- A gazdasági válság miatt felmerült a privatizáció lehetősége. A vállalatot más csillagközi angyalok vásárolnák fel, s a jelenlegi dolgozók egy részét is átvennék. Várjuk a javaslatokat ezzel kapcsolatban, kérem gondolkozzanak el ezen a kedves kollégák – jártatta körül tekintetét a teremben ülőkön.
- Addig, míg ötletek születnek, hogy haladjunk, ismertetném a vezetőség körében született elképzelést, ami segítene megoldani, hogy a vállalat a jelenlegi formában működhessen tovább. Alvállalkozókat vonnánk be a feladatok minél gyorsabb és hatékonyabb megoldására. Tárgyalásokat kezdtünk Szupermennel, de kapacitáshiányra hivatkozott, ezért egyelőre nem tudtunk megegyezésre jutni. – Az asztal mellől többen közbekiabáltak: - Kontárok ne avatkozzanak a munkánkba! Nem kell alvállalkozó! A mi munkánkat úgysem tudja senki más elvégezni! – hangzott innen is, onnan is. Néhány pillanat szünetet kellett tartani, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, majd folytatódott az értekezlet.
- Az embereknél a technikai fejlődés mind szélesebb körben terjed, ezért nem elegendő már, hogy a hagyományos módszerekkel dolgozzunk. Előfordulhat egy-egy balesetnél, hogy a mentés megkívánna bizonyos műszaki ismereteket. – Tanuljanak a fiatalok. Mi már a régi jól bevált módszerekkel elboldogulunk. Van tapasztalatunk bőven – morgott néhány idősebb dolgozó. A vállalat második emberét azonban nem lehetett kizökkenteni mondanivalójából.
- Végül, de nem utolsósorban szeretnénk kiosztani az idei Arany Szárny kitüntetéseket a tisztelt kollégáknak. Mindjárt hozzátenném, hogy minden dolgozónknak köszönetünket fejezzük ki egész évi önfeláldozó munkájáért. Bár minden alkalmazottunk megérdemelné, szintén az anyagi nehézségek az okai annak, hogy csak néhány kiemelkedő teljesítményű kollégát tudunk jutalmazni – magyarázkodott a vállalat vezetője.
- Na persze, a kedvencek, a hízelgők, a bólogatók - zúgolódtak ismét a megjelentek.

Ahogy név szerint szólították ki az angyalokat, az asztalok körül egyre nagyobb hangzavar támadt. Megjegyzéseket tettek egymásra, összesúgtak társuk háta mögött, nemtetszésüket nyilvánították, hogy éppen azt választotta a vezetőség, aki szerintük nem is érdemelte meg a kitüntetést. Az irigykedés, a rosszindulat elhatalmasodott a teremben, jó néhányan felálltak az asztaltól, egyszerűen fogták szárnyaikat és távoztak. A vezetőség nem tudott úrrá lenni a zűrzavaron, így az ülést jobbnak látták berekeszteni.

***

Arra ébredt, hogy váltótársai állnak előtte. Meglepődve látta, hogy a vele egy műszakban lévők már mind csak rá várnak. Néhány pillanatig még az álom és a valóság határán időzött, majd elnevette magát.

- Ezt nem fogjátok elhinni! – majd gyorsan elmesélte, milyen badarságokat álmodott.
- Ez tényleg nagyon vicces – kacarásztak társai. – Ideje indulni, mert sok a dolgunk – mondogatták. - A körzetünkből több balesetet is jelentettek, egy kisfiú életéért a szülei imádkoznak a kórházban – sorolta idősebb kollégájuk.
- Ne is mond, nekem egyenesen oda kell mennem, ott kezdek – bólogatott egyikük.
- Az emberek egyre többet tudnak a világról, már a világűrt kutatják, képesek a Föld egyik végéből a másikba telefonálni, internetezni, ugyanakkor egyre kevesebb jó érzés, szeretet, egymás iránti figyelem, megértés marad bennük.
- Ha pedig negatív viselkedésük következményeivel kell szembenézniük, rögtön az anyagi lehetőségek hiányára hivatkoznak. Pedig az csak kifogás.

Kiterjesztették szárnyaikat, sebesen száguldottak a Föld felé, hogy minél előbb segítségére lehessenek a bajba jutott embereknek. A szőke angyal még megjegyezte indulás előtt:
- Azt sem tudják, hogy a csoda nem kerül semmibe, elég, ha hisznek benne.

Budapest, 2012-06-25.

CSATÓ GÁBORNÉ/Magyar Eszter

499
magyareszter - 2012. július 25. 09:30:53

Kedves Ircsi!

Szeretettel köszöntelek én is az oldalon úgy is mint régi olvasót, s úgy is, mint új regisztrált tagot.Smile
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat és írtál is hozzá. Külön öröm, hogy tetszett, talán ha kicsit bohókás is a történet, esetleg nagyon földi.Smile
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2012. július 23. 19:36:36

Kedves Klári és Veronika!

Jól néznénk ki, ha az angyalok is kicsinyes, anyagias, acsarkodó módon viselkednének. Szerencsére ez egy angyal számára csakis rémálom lehet. Biztos vagyok benne, hogy számtalan esetben segítenek. Szerintem nem kell erőltetetten hívni, csalogatni, megidézni őket, anélkül is figyelnek, vigyáznak ránk, még azokra is, akik nem hisznek bennük. Az angyalok már csak ilyenek.Smile
Köszönöm, hogy olvastátok gondolataimat és írtatok is hozzá. Sok szeretettel Eszter

3220
nyulfirka - 2012. július 22. 17:13:46

Kedves Eszter!
Nagyon tetszik az írásod. Én személy szerint hiszek az angyalokban. Egyszerűen kell, hogy legyen valami, vagy valaki, ami mindig jó, mint például az angyalok.
Sose gondoltam bele, hogy "angyali szemmel" nézve mennyire pitiánerekké válunk mi emberek a kicsinyes, anyagias gyarlóságainkkal. Szerintem is kacarásznak rajtunk. De azért segítenek mindig. Sokszor a létezésükbe vetett hit elegendő ahhoz, hogy könnyebbé váljon a lelkünk.
Szeretettel: Klári

499
magyareszter - 2012. július 20. 10:34:21

Kedves Viola!

Nagyon örülök, hogy időt szakítottál olvasni az Angyalok "munkájáról" és az emberek hozzáállásáról írt gondolataimat. Köszönöm, hogy hozzászólást is írtál és külön öröm, hogy tetszett a történet. Biztos vagyok benne, hogy sokszor segítenek az Angyalok, van aki bevallja, hogy hisz benne, van aki tagadja, de azért mindenképpen elgondolkodtató.
Köszönöm jókívánságaidat, hasonlókat kívánok és nagy szeretettel, tisztelettel gondolok mindig Rád!
Sok szeretettel Eszter

277
farkas viola - 2012. július 19. 04:03:22

Kedves Eszter!

Másodszor térek Hozzád vissza, talán most nyugodtabban, hogy írni is tudok. Tetszik az írásod. olyan napjaim voltak, hogy túlzottan szükségesek voltak az angyalok segítségei. A továbbiakban is kérem és várom az erőt, melyet Neked is kívánok.

Isten áldása kísérje továbbra is munkádat és mindig szeretettel gondolok Rád: Viola

499
magyareszter - 2012. július 10. 09:48:13

Kedves Titanil, Zsuzsa, Szusi!

Ez a szegény, agyonhajszolt angyal embernek álmodta magát. Szörnyű lehetett! Biztosan Ti is megtapasztaltátok már életetek során az Angyalok jelenlétét. Azt gondolom, hogy éjjel-nappal "szolgálatban" vannak.Smile Persze még így is sok olyan tragédia történik, amiben nem tudnak segíteni. Ugyanakkor egyre több történetet jegyeznek fel világszerte csodás gyógyulásokról, reménytelen élethelyzetek váratlan megoldódásáról, súlyos baleseteknél megmagyarázhatatlan, hihetetlen felépülésekről, túlélésekről. Ezek nagyon elgondolkodtatják az embert. Mindenesetre nekünk embereknek valóban változtatni kellene az egymás iránti viselkedésünkön. Ezen felül pedig csak köszönni tudjuk az Angyalok munkáját.Smile
Örülök, hogy olvastatok, köszönöm, hogy írtatok!
Sok szeretettel Eszter

2274
szusi - 2012. július 09. 21:38:27

Ötletes írás. Úgy szórakoztató,hogy közben tanulságos is.
Egyszóval: tetszett!Grin

230
Torma Zsuzsanna - 2012. július 07. 16:58:02

Kedves Eszter!

Nagyon szép "angyali" történeted nekem is tetszett!
Azt hihetnénk, hogy az angyalok nem is alszanak és álmodnak. Lehet, hogy éppen akkor történik baj az emberekkel, amikor Ők pihennek.
Gratulálok én is!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

1403
titanil - 2012. július 04. 13:55:12

Kedves Eszter!

Az angyal álmán keresztül bemutattad a mostani tűrhetetlen munkahelyi állapotokat, az acsarkodást, az irigységet, ami egyben országos probléma is.
Egyetértek a befejezéssel, hogy az emberek minél többet tudnak, annál kevesebb jó érzés, szeretet, egymás iránti figyelem és megértés marad bennük.
Sajnos az angyal álma a Földön a keserű valóság.
Nagyon tetszett történeted, gratulálok hozzá!Smile
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.