Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Edwin Chat: Dr. Holttest- a rémálom - 9. Befejező rész
Rohant, mint egy őrült, az útpadka, és a járdaszegély közötti keskeny füves csíkon. Előre nézett, és látta, hogy otthon van, a saját városában. Nem tudta hogy került ide. Nem emlékezett mivel jött, kocsival, busszal, vagy vonattal. Semmi nem rémlett neki, hogy átsétált volna egy zebrán, hogy várt volna a járda szélén a gyalogosoknak szóló zöld jelzésre, leszállt volna a tömegközlekedés valamelyik járművéről. A kórház, és vele együtt minden rémálom, a furcsa betegek, a lehetetlen helyzetek, és dr. Holttest a két betegszállítóval úgy eltűnt, mintha nem is lettek volna soha. Csak rohant, mint mikor a kórházban menekült lefelé a lépcsőn dr. Holttest elől. Nem nézett semmit, csak egy cél lebegett előtte, minél előbb odaérni a piactér melletti ABC-be. Talán azért van ott a barátnője, mert megunta a sok várakozást, amíg ő a földszinten szuttyogott, és szegény nő elment vizet venni. De most már otthon vannak mindketten, nem kell visszamenni a kórházba. Öngyilkosság lenne.
Rohanás közben fél szemmel látta a járókelő embereket, az autókat, mindent, és mindenkit. Már nem csak a nagy lelkierő, a boldogság, és nem utolsó sorban a türelmetlenség is hajtotta előre. Szeretett volna megállni, néhány pillanatra, levegőt venni, fújni egyet, de nem tette. Minél előbb az ABC-be akart érni. Nem emlékezett, hogy életében eddig volt-e már valami annyira fontos dolog, mint ez a mostani, hogy végre odaérjen barátnőjéhez. Nem, biztos hogy nem volt ilyen még életében soha. Ha lennének hivatalos bírák, minden bizonnyal pár számban Guiness rekordot állítana fel. Örült, boldogsága az egekig szárnyalt, hogy újra itthon van, és néhány perc múlva találkozhat kedvesével, akit úgy át fog ölelni, mintha soha nem akarná elengedni. És annyi csókot nyom édes ajkaira, hogy a nő majd belefullad.
Meglátta a piactér parkolóját, és a mellette lévő ABC-t. Ez újabb erőt adott neki. Szüksége is volt rá, mert a sok futástól már igencsak kilógott a bele. A parkolóban szép számmal álltak autók, legalább háromnegyedig meg volt telve. Ebből arra következtetett, hogy az ABC-ben biztos sok vásárló van, no meg a piacon is. Nem volt kétséges számára, ha belép az ABC-be, tolakodni, furakodni kell a tömegben, hogy barátnőjét megtalálja. De ez nem okoz gondot, boldogan vállalja. Teljes erőből sprintelt, cikázva kerülte ki a felnőtteket, gyerekeket, néhány kisebb kutyát. Nem törődött a járdával, átvágott a füves területen, még akkor is, ha ez hivatalosan büntetést von maga után.
A parkolóhoz odaérve átrohant két autó között. Az egyiknek pont nyílt az ajtaja, épp hogy el tudott surranni előle, nehogy oldalba verje. De ez sem érdekelte, és az sem, hogy az autós férfi nem éppen pozitív jelzőkkel illette.
A piactérre nem ment be, úgy vélte, ott most biztos nagy a tömeg, ezért inkább kívül, a kinti butikok mellett száguldott végig, már amennyire tudott. Itt már elég sűrű volt a gyalogos forgalom, millió bocsánatkérés közepette lökdöste félre az útból az embereket. Ahogy közeledett az ABC-hez, úgy nőtt az adrenalinja. Érezte, ez mellett pulzusa is megnőtt, halántéka megint forrón lüktetett, gyomra szerelmesen kavargott. A bizsergő érzés, amit a szerelem hoz felszínre, lezsibbasztotta egész testét. Mint egy tini, aki az első randevúra igyeszik, oly izgalom uralta lényét.
Az ABC kétszárnyas ajtaja ki volt tárva, az emberek szüntelenül hömpölyögtek ki- be rajta. Néhol bevásárlókocsik koccantak össze fémes csattanás kíséretében, majd az elkövetők udvarias mosollyal elnézést kértek egymástól. Bentről, egy elfojtott kis zugból gyereksírás hallatszott. Nem is sírás volt, inkább csak hiszti. A kisfiú azért neheztelt anyjára, mert nem kapott csokit. Az átlagos zsivaj betöltötte az előteret, ahol a bevásárlókocsik sorakoztak. A teljes hosszban a falra szerelt keskeny kis pulton szorgos kezek pakolták szatyrokba a megvásárolt árut.
Az ajtón belépve furakodott, ahogy korábban számította. Itt már nem kért senkitől elnézést, csak haladt egyenesen előre, közben fejét mindenfelé forgatva kereste barátnőjét. Nem olyan lehetetlen dolog ez, az üzlet előtere nem valami nagy, tudta, hogy bármelyik pillanatban megpillanthatja szerelmét. Nem is gondolt az eddig történtekre, a kórházra, és a többi kellemetlen dologra. Talán már el is felejtette. Szorgalmasan tolakodott, mintha egy eldugott kis csomagot kellene megtalálni, melyben benne van a főnyeremény. De számára most az lesz a főnyeremény, ha a tömegben megpillantja szíve hölgyét. Sok nő volt a boltban, csinosak is, de az ő szerelmének nyomába nem ér egyik sem. A váll alá érő fürtös barna hajat ezer közül is megismerné. Na és az alak, az a tökéletes női alak, melynek párja nincs a világon, nem nehéz észrevenni.
Már közeledett a szemközti falig, a bevásárlók száma egyre csökkent, gyérült a tömeg. Átfutott agyán, hogy úgy jár, mint a kórházban, és itt majd a város összes üzletét át kell kutatnia. Persze ebben a kavalkádban ismét megfeledkezne a mobiltelefontól.
Megállt. Pár méterre előtte ott állt, akit keresett. Az a szép hajkorona, az a csodás test ott volt előtte szinte karnyújtásnyira. A nő, akiért tűvé tette az egész kórházat. Fülig érő szájjal mosolygott. Elindult, tett pár lépést, és kezét gyengéden a nő vállára tette. Várta, mi lesz a reakció, de pár pillanatig nem történt semmi. Majd a nő lassan kezdett megfordulni. Hirtelen lehúzta kezét a válláról, mert úgy, mint a kórházban, amit lát, itt sem az, aminek látszik. A mosoly lehervadt arcáról. Ekkor hirtelen hátulról, két oldalról erős kezek kapták el. Mire a nő megfordult, dr. Holttest lett belőle, ott állt előtte, teljes életnagyságban. Mint akkor, az első találkozáskor, most is mosolygott.
- Üdvözlöm uram. Örülök, hogy látom. - udvariaskodott, közben keze a meglepődött szerencsétlen hasát kezdte nyomkodva vizsgálni. A döbbent férfi erre most semmit nem tudott reagálni. Agya teljesen leblokkolt, szemei kikerekedve, tágra nyílt pupillákkal nézte a szörnyeteg, pszichopata dokit, lélegzete elakadt, szólni nem tudott.
- Van itt egy csomó. Kettő. Ezeket tegnap ette meg. Nem kellett volna. - mondta jókedvűen dr. Holttest. A két mentős szorításából most esély nem volt a menekülésre, és az áldozat torkából szívdermesztő ordítás szakadt fel.

Írta: Edwin Chat

2009. 06. 19. - 08. 12.

VÉGE.
2135
mami - 2012. augusztus 13. 07:23:03

Kedves Edwin!

Végig olvastam. Jó nagyokat borzongtam. Azt adtad vissza amit "ígértél". Te pont olyan témát dolgoztál fel, ami minden emberben elő-elő jön. Ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem csak a kedves, bájos dolgok kell hogy megérintsék az embert. Gratulálok igazán remek ez a kis regényed.

Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.