Karácsony Rajmund: Egy buszutazás
Karácsony Rajmund (18)

Egy buszutazás

Fölszállok a buszra, elfoglalom a szokásos helyemet, amely a busz leghátsó részében található, jól elzárva a többi embertől.
Kinyitom kis könyvemet, melyet kötelező elolvasnom egy potya jó jegy reményébe. Sajnos ezt a nagy buzgóságomat a busz kellemesen ringató rázkódása hamar szétzilálja és pillanatok alatt álomba ringat.
És már csak egy gondolat cikázik a fejemben, mégpedig az, hogy e kellemes rázkódásban teljesen az álmok világába kerüljek. Csak aludni szeretnék egy percet, egy órát, egy napot , egy hetet...egy évezredet. Majd végül elnyom az álom és csak alszok és alszok. Futok az álmok végtelen útján.
Hirtelen felriadok. Egy nagy koppanás. Bumm! És koppan a fejem. Csukott szemmel az hiszem, hogy az ablaküvegbe ütődött egyet miközben egy nagyobb bukkanón ment át a busz, de nem. Kinyitom a szemem és egy teljesen más világ vesz körül. Sehol sem látom a buszt és a fejem is majd szétreped, mivel egy betonúton fekve térek magamhoz.
Ebben a világban minden, amit eddig ismertem eltűnt vagy teljesen megváltozott. Körülöttem minden csak rohan, én pedig csak állok egy forgalmas sugár út kellős közepén a hömpölygő tömegbe. És csak ámulok és bámulok a körülöttem levő rohanó világon mely teljesen magába szív és hívogat, hogy fedezzem fel. Minden gyönyörűnek, pompásnak tűnik. Mindent a több száz méter magas épületek vesznek körül, melyek a város fölé tornyosulnak, mint nagy kő óriások. Ahogy a tetejüket kémlelem, elfog egy furcsa érzés. Mintha a nagy kő óriások a törpeség érzetét hajítanák a magasból a nyakamba. Ez még jobban a talajhoz nyom és ettől egész kicsinek érzem magam.
Elindulok a forgalmas sugárúton, hogy felfedezzem a várost. A hömpölygő tömegből ismerős arcok bukkannak fel. Barátok, ellenségek, szerelmek bukkannak fel a nagy emberi hullámok habjai közül, de ezek sajnos mind csak képzetek. Egész közelről mindenki ugyanolyan volt, így ezek a hirtelen felismerések szempillantás alatt szertefoszlanak szemeim előtt. Minden ilyen képzelt szempárba ugyanazt az érzéketlen tekintetet látom, és ez teljesen megrémít. Körültekintek és mindenki szemébe ugyanaz tekintet tükröződik. Ami hirtelen megvetésbe tör át, ahogy észreveszik, hogy figyelem őket. Őszinte és tagadhatatlan gyűlöletet érzek tekintetükbe, mivel én más vagyok. Én élvezem az életet, míg ők csak élik sajátjukat céltalanul.
Ezek után újra körültekintek az engem körülvevő világba és az eddig csodásnak vélt pompán ugyanazt az egyhangúságot figyelem meg, mint az embereken. Megriadok a környezettől is, melyet eddig annyira csodáltam, mivel rájöttem, hogy a tömegbe akart olvasztani a pompájával, hogy én se legyek más, mint a körülöttem levő hatalmas birkacsorda.
Rémülten rohanni kezdek a városból, remélve, hogy egyszer kijutok ebből a rothadó pompából, mely felfalja az egyénérzetet. A hömpölygő tömegbe, ami velem szembe tart. Mindegy merre futok. De elesek, és a földre zuhanok. Hirtelen az eddig hallott morajlás és az enyhe rezgő érzés, melyet azt hittem az alattunk közlekedő metró kocsik keltettek most teljesen megszűnik. Nagy fehérség jelenik meg és az engem körbevevő világ darabjaira hullik. A hatalmas épületek darabjai zuhannak le körülöttem. Én pedig rémülten húzom magam össze és behunyom a szememet. Mire kinyitom a szememet csak tátongó üresség vesz körül.
Egyszer csak bökéseket érzek a vállamon, majd megfordulok és ismét a buszon találom magam melyre felszálltam. Ellőttem egy morcos buszsofőr arca jelenik meg, majd csak annyit morog -" Végállomás, megérkeztünk, kérem, szálljon le."-
Ekkor értem meg, hogy mindez csak egy kisfilm volt, egy álom, melyet az agyam forgatott az elmúlt napok elraktározott emlékeiből.
A buszról leszállva még megpillantom a lenyugvó nap fényét, melyben szép lassan haza sétálok...

Írta: Karácsony Rajmund (18)
1403
titanil - 2012. szeptember 19. 14:26:33

Kedves Rajmund!
Álmodon keresztül úgy érzem, üzenet az olvasó felé a városban lévő rohanásból, egyhangúságból, a nagy kőépületek közötti élettől szeretnél elszabadulni. De az is lehet, hogy csak egy buszon történő utazás alatti álmodat meséled el.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

1209
angyalka - 2012. szeptember 18. 14:36:25

Kedves Rajmund!
Légy üdvözölve itt a holnapon.Érezd magad jól közöttünk.
Írásodra visszatérve , érdekes vándorlás az álom és a valóság között.Tetszett az írásod, de ha nem haragszol meg a szóismétlésekre vigyázz.Wink
Várom szeretettel a többit!
Üdvözlettel:Rozálka

499
magyareszter - 2012. szeptember 17. 18:54:36

Kedves Rajmund!

Egy kis fantázia szülte álomvilágba vitted az olvasót. Mindennapi dolog, hogy a fáradtságtól az ember egy monoton motorzúgástól, amit például az autóbusz kiad magából esetleg elalszik. Az álom érdekes volt, tetszett, ahogy leírtad. Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.