Balázsi Pál Etel: Elmélkedés füleimről, de, nemcsak
A tükör előtt állok, fogom fülcimpáimat s próbálom megállapítani, valóban, amíg élünk, nő a fülünk? Ezt az állítást olvastam a minap egy szaklapban. Jó, elhiszem, elvégre szaklapban írták.
Nincs összehasonlítási lehetőségem, csak a mostani füleimet mérhetem. Ki is fényképezte volna a füleimet? Igaz a Hold fényképe is akkor keltett szenzációt, amikor végre hátulról fotózták le! De a füleimet? Hirtelen a Piroska és a farkas meséje jut eszembe.
Mit is mondott az állnagymama? Azért nagyok a füleim, hogy jobban halljalak!
Itt van a magyarázat! Hallásunk az évek múlásával gyengül, ezt ellensúlyozva, nőnek füleink radarjai, hogy jobban halljuk a szomszédok veszekedéseit, ne kelljen az ajtóra bújni, s csak azt halljuk, meg ami nekünk megfelel s a feleletre is, legyen időnk, ha még egyszer rákérdezhetünk: hogy is mondtad lelkem? A nem tetsző zene hangos, különösen, ha valamelyik szomszéd vagánykodó gyerek bőgeti.
Van egy másik vetülete is a dolognak.
Romlik a látásunk is. Mit is mondott az állnagymama? Azért nagyok a szemeim, hogy jobban láthassalak! Gyengül a látásunk, nő a dioptria, súlyosodik a pápaszem, a pápaszemet pedig a fülünk mögé akasszuk nap mint nap, ezzel biztosítva fülcimpáink izmosodását. Igen, de ne feledkezzünk meg karjainkról se. Ahogyan gyengül szemünk úgy nő a karunk. Ezzel már olyan dolgokat is meglátunk, amiket mások észre sem vesznek, persze itt a gerendára és a szálkára is gondoltam. Egyszóval tágul látókörünk, távolabb látunk orrhegyünknél, és jobban látjuk a befűzendő tűfokát.
Valaki mindig gondoskodik rólunk.
Nézegetem magam. Nagy felfedezésre tettem szert, olyanra, amit a tudósok még eddig nem fedeztek fel, vagy mégis igen? Furcsa egy érzés. Megnyúlt az orrom is! Nem örvendetes, de itt is kisegít valaki.
Miért nőtt meg az orrom? Próbálom megérteni. Az egyik magyarázat az lehet, hogy orrunk, mint az illattanács székhelye, megállapítja a holnapi ebéd étrendjét a lépcsőházi szomszédok fövő menüjéből. Ez megkönnyíti a főzéshez szükséges anyagok beszerzését. Főzésnél pedig, riaszt amikor a főni tett krumpliból sült krumpli lesz, a sülni tett húsból kis szénkupac kerül a terítékre. Jó annak is, hogy életünk párja hazajöttekor, már sorolható, hol találkozott a barátokkal, mit fogyasztottak és hazugságpróbát lehet eszközölni az orron. Ha lágy, akkor …
Életünk során sok mindent tapasztalunk, sok tudást felhalmozunk, és tovább adunk. Ezért határoztam úgy, hogy tovább sorolom tudástáram tartalmát és további kérdéseket teszek fel magamnak, miután kiöltöttem nyelvemet a tükörnek, /legalább ennyit!/ mert újabb dolgot fedeztem fel.
A nyelvem, szabályos körülmények között rózsaszínű, néha fehér lepedős, felkeltette az érdeklődésemet. Ami meglepő volt számomra, az a nyelvem hossza volt. Hát, már ez is nő? Miért, ugyan biz?
Az a szólás járja, az anyós nyelves. Nyelvel a menyecskéjével, anyatársával, szomszédasszonyával, a sorban eléje állóval, munkatársával, de legfőképpen férjurával. Ilyen sok személlyel nyelvelni csak hosszú nyelvvel lehet, s ez az edzés izmosabbá teszi a nyelvet. Ez kárára van az ízlelő bimbóknak. A kávéba, több cukor kell, a menyecske főzte ízetlen, a szőlő savanyú, az orvosság keserűbb, mint tegnap, csak a nyelve marad csípős menyecskének-anyósnak.
Minél jobban szemügyre veszem magam, azt észlelem még a bőröm is nő! Szerencsére! Ahogyan nő kerületünk bizony nagy baj volna, ha nem nőne, tágulna bőrünk is. Még elképzelni is rossz, mások lássák a lyukas bőrünket, mert ugye terebélyesedett hátsó felünk igen kikandikálna. Nagy baja, a kedves meg növekedett bőrünknek, hogy az évek során elfelejteti rugalmasságát, s úgy találja jó neki tágultan is, legalább nem tudja senki letagadni, hogy ő nem nőtt, - plötty!
Még nagyon sok jó tulajdonsága van bőrünknek, lélegzik, hűt, melegít s a legnagyszerűbb – ahogyan fogadja, továbbítja a simogatást. Ugye, tudod miről beszélek?
Tovább vizsgálgatva magam, megakad szemem, a malomba járó hajam színén. A hajról is azt olvastam, hogy még a halál után is nő. Krimibe illő állítások után, jöttek erre rá a sírfeltárók. Először azt hitték élve, temették el az embereket. A hajnövekedés sem érvényes mindenkire. Van olyan eset, amikor a haj okosabb a gazdafejnél, ott hagyja. Mondhatom /kicsit félve/ nő a haj, csökken az ész?
Nem tudok elszakadni a tükör elől. Jó, látom, amit a tükör mutat, de mi van a belső szerveimmel? A tükör nem röntgengép, nem világít át. Ebben az esetben, csak az olvasottakra, elbeszélésekre alapozhatom állításaimat.
Egyeseknek zsugorodik a mája, ami azt jelenti rosszmájú?
Vannak, akiknek nagyobbodik a szíve, ők nagy vagy jószívűek?
Na, még van, ami a saját tapasztalataimon alapul. Nő éveim száma, csökken magasságom, de nő új cipőm méretszáma, ja, igen, régi cipőim összementek.
Alkonyodik. Sejtelmes alak néz vissza rám.
Megborzongok, ellépek a tükör elől.

Írta: Balázsi-Pál Etel
230
Torma Zsuzsanna - 2012. október 01. 20:05:28

Kedves Etel!

Nagyon elmések a megállapításaid, feltevéseid, kellő humorral fűszerezve! Örülök, hogy olvashattam!

Szeretettel: Zsuzsa

1403
titanil - 2012. szeptember 25. 20:10:15

Kedves Etel!

Humorral fűszerezve bemutatod milyen is az, amikor elmúlnak felettünk az évek, lassacskán minden porcikánk megváltozik. Valahogy idős korban az ember nem szívesen áll a tükör elé.Smile
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.